Oszsza meg másokkal is

Valódi demokráciáért, szociális biztonságért, illetve az emberi és munkavállalói jogok védelméért tüntettek tízezrek szombaton a fővárosban. A mintegy száz érdekvédelmi és társadalmi szervezet által támogatott szakszervezeti demonstráció kezdetére teljesen megtelt a Kossuth tér; a tiltakozók a Vértanúk tere és a Kossuth-szobor között, valamint az Alkotmány utcában gyülekeztek. A "nagygyűlés" az amerikai partraszállás után D-Day-nek keresztelt tüntetéssorozat része volt; a rendezvényt Nagy Navarro Balázs, a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsának elnöke és a rapsztár, előadóművész Dopeman moderálta. Utóbbi azzal kezdte, hogy megkérte a tömeget, tapsolják meg magukat, mert igazán bátrak, hogy ott vannak. Kijelentette: egyetlen kormánynak sincs kétharmados többsége, az ugyanis csak a népnek van.

Ezt követően felolvasták a szakszervezeti akciócsoport kilencpontos követelését, a kiáltványt, amelyet petíció formájában eljuttattak a köztársasági elnökhöz. Egyebek mellett a visszamenőleges törvénykezés megszüntetését, a társadalmi párbeszéd és a sztrájkjog, valamint a korábbi szolgálati nyugdíjrendszer visszaállítását követelik (lásd keretes írásunk).

Azt is felsorolták, hogy mely szervezetek képviseltetik magukat a Kossuth téren. Az érdekvédelmi szervezetek zászlókkal, a tűzoltók, a vasasosok, a vegyipari, a rendvédelmi dolgozók és a pedagógusok is hatalmas táblákkal jelezték tiltakozásukat. A feliratokkal kifejezetten az Orbán-kormánynak üzenetek: "Elég a nemzeti inzultációból!", "Én beismerem, ha hibáztam", vagy "Köszönöm Istenem, hogy nem vagyok fideszes!" A résztvevő szervezetek felsorolásakor minden szakma hatalmas ovációt váltott ki, a legnagyobb tapsot a - vélhetően a leginkább megfélemlített - közalkalmazotti érdekképviseletek kapták, de nagy elismerésben részesült a köztévé, a közrádió, valamint a távirati iroda és számos minisztériumi szakszervezet jelenléte is.

A jelenlévő több száz egyetemista, és főiskolai hallgató elsősorban a kormány oktatási tervei ellen tiltakozott. A tömegben számos ellenzéki politikust is fel lehetett fedezni, ott volt Mesterházy Attila MSZP-elnök, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, de Lendvai Ildikó, vagy éppen Horváth Csaba és Kunhalmi Ágnes szocialista politikusok, sőt, Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese is. A névsorolvasást követően Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című költeményét szavalták a színpadon, majd felolvasták a nemzetközi és európai szakszervezeti szövetség közös levelét, illetve a német és a katalán érdekképviseletek szolidaritási üzenetét, amelyben támogatásukról biztosították a magyar társszervek szerintük jogos követeléseit. A demonstrálók által hozott narancsleves dobozokból először falat építettek, majd a Pink Floyd "The Wall" című zenéjére ledöntötték azt.

Eközben a szakszervezeti vezetők bírálták a visszamenőleges jogalkotást és a szerzett jogok elvételét, elfogadhatatlannak minősítették az új munka törvénykönyve tervezetét, az egykulcsos adórendszert, de a kormány hatalomgyakorlási módszereit is.

Többek között Székely Tamás, a vegyipari dolgozók érdekvédelmi szövetségének vezetője beszélt arról, a kormány munkajogi terveinek megvalósulása rabszolgasorsba döntheti a dolgozókat, a szociális biztonságnak pedig szerinte hadat üzent a kabinet. "A párbeszédtől ennyire elzárkózó kormánya nem volt még Magyarországnak" - mondta Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának vezetője. Pataky Péter az MSZOSZ elnöke kijelentette: a jelenlévők dolgozni akarnak, tisztességes körülmények között, emberhez méltó bérért. Polgár Dóra egyetemi hallgató, a Hallgatói Hálózat képviseletében azt mondta, Hoffmann Rózsa felsőoktatási törvényével fiatalok ezreit fosztják meg a tovább tanulástól. Kijelentette: a "hatalmába belebolondult Orbán Viktornak" ideje szembe nézni a diáksággal. Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke szerint Orbán hátat fordított azoknak, akik hittek benne. "Ha tudtam volna, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, akkor ma nem kellene itt lennünk" - mondta.

Kónya Péter volt az utolsó szónok; a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke bejelentette, a legendás lengyel szervezet mintájára megalakították a magyarországi Szolidaritást, amely a több mint száz civil- és szakszervezet által létrehozott akcióegység tevékenységét kívánja folytatni. Az kérte, hogy az összes érdekvédelmi szövetség, civil szerveződés és állampolgár csatlakozzon hozzájuk, hogy közösen teremthessenek meg egy jobb, élhetőbb, demokratikusabb országot.

A mintegy háromórás demonstráció végén a tömeg hátat fordított az Országháznak - a résztvevők egyperces néma csenddel fejezték ki nemtetszésüket. A demonstrálók ezután rendőri felvezetéssel, Szolidaritás-feliratú transzparens alatt elvonultak a Clark Ádám tér felé, hogy ott csatlakozzanak az ülősztrájkolókhoz. A csütörtökön, szintén a D-Day Operatív Törzs szervezésében kezdődött tiltakozás egyébként tegnap délelőtt befejeződött, miután Székely Tamás szakszervezeti vezető a magyar Szolidaritás Mozgalom szervezésének megkezdésére kérte fel a sztrájkolókat.

A kilenc pont

1. Követeljük az igazságos és méltányos közteherviselést!
2. Követeljük, hogy szüntessék be a visszamenőleges hatályú törvénykezést!
3. Követeljük, hogy a munka világában állítsák helyre a háromoldalú társadalmi párbeszéd intézményrendszerét!
4. Követeljük, hogy a Munka törvénykönyvét kizárólag a szociális partnerekkel történt megegyezést követően módosítsák!
5. Követeljük, hogy állítsák helyre a korkedvezményes, a korengedményes és a szolgálati nyugdíjak alkotmányos védelmét!
6. Követeljük, hogy a nyugdíjrendszer változásai méltányos átmenetet biztosítsanak a munkavállalóknak, az új szabályok esetenként csak az újonnan munkába állókra, illetve szolgálati viszonyt létesítőkre vonatkozzanak!
7. Követeljük, hogy az új életpályamodelleket csak a szakszervezetekkel történt megállapodásokat követően vezessék be!
8. Követeljük a sztrájkjog visszaállítását!
9. Követeljük, hogy ne csorbítsák a szakszervezetek jogait!

"Ez lesz az első, de nem az utolsó"

A Szijjártó Péter szája sarkában díszelgő cinikus félmosolyon járt az eszem, amikor a Jászai Mari térről sétáltam az Országház felé szombat délután. Azon tűnődtem, vajon ez a nap is alkalmat ad-e majd a kormányfő szóvivőjének arra, hogy leszólja a civil, avagy ellenzéki oldalt, azokat, akik vették a fáradtságot, hogy SOS-t kiáltsanak a jogaikért.

Az Olimpiai parknál ért be egy zöld pólós huszonévesekből álló csapat. Jókedvük volt, meg egy kartondobozból kivágott transzparensük, egyikük pedig ritmusosan sípolt. Még nem láttam hozzájuk hasonló, vagy inkább ennyire hozzám hasonló arcokat ilyen tüntetésen, ezen felbátorodva meg is kérdeztem, voltak-e már valaha. "Még nem", mondták egyszerre, s mielőtt lelkesedésük okát firtattam volna, rávágták; "ez lesz az első, de nem az utolsó".

Mindig azt gondoltam, a Fidesz ereje közösségkovácsoló képességében van. Abban, ahogy a nagygyűlésein a valahová tartozás érzését képesek nyújtani az elárvult, napi problémáikba fásult embereknek. De mire a Szalay utca sarkától a térre értem, rájöttem; mára a Fidesz előnye gyengeségévé vált, mert akikkel görcsösen igyekezett kapcsolatot tartani ellenzéki évei alatt, kétharmados kormányon se' perc alatt feledésbe merültek. A Fidesz közösségformáló ereje azonban megmaradt, és végre valóban erőt sugárzó egységbe forrasztotta azokat, akiket egy év alatt büntetett, fenyegetett, félrevezetett. A Fidesz múltjából az új tömeg jelene lett.

A tömegben csak néhány ismerős arc; két néni Budaházy kiengedését veti össze Damu Roland 6 évre szóló büntetésével; egy láthatóan rutinos tüntető férfi a Horthy-rendszerrel azonosítja a mait, s ad ebből leckét a körülötte állóknak, mígnem szomszédja leinti. Csend. A zászlótengertől nem látom a színpadot, s azon morfondírozom, lehet-e bénábban kezdeni egy tüntetést, mint hogy követeléseik után egyenként felolvassák a résztvevő szakszervezetek nevét. Mire a felsorolás a tízedikhez, én pedig az Alkotmány utca torkolatához érek, rájövök, talán csak akkor lehetne forróbb hangulatú ez a "jelenlétmérés", ha a tűzoltók félmeztelenül jönnének lázba a bölcsődei dolgozóktól.

Ekkorra már csak kis járatokon tudok mozogni a téren, s ahogy újabb és újabb ováció kíséri a szakszervezetek nevét, először érzem, összefogtak, összetartoznak. Ott és akkor kutyát sem érdekelnek a szigorúan "magánemberként" szereplő politikusok, a szakszervezeti köpenyben kereplőket igazán csak az ügyészségi és minisztériumi dolgozók érdekképviseletének jelenléte hozza lázba, és készteti kiáltásra: "bátrak vagytok, oroszlánok".

Miközben a "szakszervezetek Rákay Philipjének" becézett Dopeman megköszöni a meteorológusok érdekvédelmi szervezetének a jó időt, két lánnyal beszélgetek; nem mondják meg, honnan jöttek vagy milyen szakmában dolgoznak. Így nem lesz könnyű - gondolom, s mintha csak látnák letörtségem, közlik: azt mondták nekik a munkahelyükön, ha eljönnek, és szerepelnek, hétfőn már be se menjenek. Hitetlenkedem, nem túloznak-e, erre egy szakszervezeti zászlót tartó férfi odafordul: "szinte mindenhol célozgattak rá, hogy a vezetőség nem igazán örülne a demonstrálásnak, és a szervezeti vezetőket is több helyen megfenyegették".

És mégis itt vannak, okkal.

Az Alkotmány utcából éles "Orbán takarodj!" hangzik fel, én meg továbbsétálok, hogy felmérjem a tömeget. A színpad háta mögül próbálom belátni a teret, közben már zene szól, majd egy beszéd, és az egyszerre felhevülő - tapsoló, ujjongó - tömeg hallatszik, akiknek valaki azt kiáltja a mikrofonba: "Merjünk nagyot ébredni!" Végre.

forrás és szerző : B.I.M. / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.