Oszsza meg másokkal is

- Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon mellett is dolgozott főtanácsadóként. Melyikükkel tartja még aktívan a kapcsolatot?

- Hosszú időt töltöttünk együtt, mindkettőjükkel barátság lett a munkakapcsolatból. Gyakran találkozunk, beszélünk. A barátságok hál' Istennek függetlenek a politikai ciklusoktól. Gyurcsánnyal – nyilván a több együtt töltött idő miatt is – valamivel bensőségesebb a viszonyunk.
 

Keszthelyi András: Orbánról azt szokták róla mondani, hogy nagyon jól érti a magyar néplelket. Szerintem viszont most félreérti
Népszabadság - Reviczky Zsolt
 

- Az elmúlt napok eseményei azt mutatják, hogy Gyurcsány Ferenc és az MSZP végleg szakítani fog, a frakciótagok visszahívása, illetve Mesterházy pártelnök „elbocsátó szép üzenete” tulajdonképpen a válóper előtti utolsó pillanatokat jelzik. Ön mit tanácsolna Gyurcsánynak: menni vagy maradni?

- Ilyenkor érzem azt, mégiscsak van előnye, ha az ember már nem hivatásos politikai tanácsadó. De a tréfát félretéve: mindkét félnek felelőssége van abban, hogy ha már sor kerül a válásra, az a jövőbeli együttműködés esélyét ne rontsa. Jelen állás szerint Orbánt csak egy szélesebb ellenzéki összefogás győzheti le. Amúgy mindenkinek van igazsága ebben a vitában. Igaz, hogy komoly teljesítmény egymillió szavazó megtartása, de igaz az is, hogy ez kevés az Orbán-kormány leváltásához. Igaz, hogy szükség van a klasszikus baloldali értékek képviseletére, de igaz az is, hogy a baloldalt meg kell újítani. Igaz, hogy az elmúlt nyolc év hibáiból tanulni kell, de az is igaz, hogy a kétciklusos kormányzást nem szabad mindenestül kidobni az ablakon.

Igaz, hogy Gyurcsány karaktere erősen amortizálódott, de az is igaz, hogy még mindig ő rendelkezik a legnagyobb tematizációs erővel és képességgel a Fideszen kívüli világban. Szóval így, ahogy most van, együtt maradni nem érdemes, de így, ahogy most kinéz, elválni sem lehet. Normális viszonyokat kell teremteni, mert akármi is ennek a válás közeli állapotnak a vége: a szereplők együttműködésre vannak ítélve abban a demokrata összefogásban, amely képes lesz leváltani Orbánt. Csak így fog menni, de így - egyre biztosabb vagyok benne - menni fog már 2014-ben.

Gyurcsány és az őszödi beszéd
 

Nem csak mi voltunk lelkesek Őszödön
Népszabadság - Reviczky Zsolt

- Öt évvel korábban történt az őszödi beszéd kiszivárogtatása. Hogyan élte meg azokat a napokat a kormányfői kabinet meghatározó tagjaként?

- Teljesen felkészületlenül ért minket a dolog. Semmi előzetes tudásunk nem volt arról, hogy van egy ilyen felvétel. Amikor jött a jelzés, hogy valami balatonőszödi beszédről van szó, amelyikben káromkodik is, ez még nem jelentett semmi kapaszkodót a beazonosításhoz. Akkoriban többször voltak megbeszélések Balatonőszödön és az nem jelentett meglepetést, hogy zárt körben szenvedélyesebb, és kollokviálisabb kifejezéseket is használ.

- Pedig a pletykák szerint Ön és Gál J. Zoltán annak idején úgy álltak fel, hogy a „főnök élete beszédét mondta”.

- Nem csak mi voltunk lelkesek. Azok is hosszan tapsolták, akik ma már nem szívesen emlékeznek erre. Ott és akkor nem a káromkodások, nem az utólag félreérthető és félremagyarázott mondatok, hanem egy igazában erősen hívő, a változásra kész és eltökélt miniszterelnöki beszédet hallottam.

mi>- Jó döntéseket hoztak meg akkor? Mármint, a vége így is a távozás lett, csak az időpont tolódott ki. Talán túlságosan is.

- Az első döntés az volt: beleállni vagy sem. Vállalni az ott elhangzottakat vagy elmaszatolni azzal, hogy nem a nyilvánosságnak szánták és ellépni tőle. A lemondás kérdése később merült fel. Utóbbi fura dolog, mert Sólyom László felvetette ugyan ezt a lehetőséget, de a koalíción belül ez fel sem merült. Akkor lett volna döntési kényszer, ha a párton és a koalíción belül megvan a nyomás és az akarat a változtatásra. De, ez nem volt meg. Hogy jó döntéseket hoztunk akkor? Nem is tudom. Az, hogy a vége így is lemondás lett, annak nem „Őszöd” volt az oka. A koalíció nem emiatt bomlott fel. Őszöd csak az egyik pont. Igen, azt hiszem jól döntöttünk akkor, hogy nem állt fel, hanem maradt és csinálta tovább.

A szocialista politikusok ájulása

- A miniszterelnöki kabinetben főtanácsadóként elsősorban a politikai kutatásért és elemzésért felelt. Utóbb, mivel tudja megindokolni: kinek vagy minek a felelőssége, hogy a Fidesz-KDNP ilyen erős, kétharmados győzelmet tudott aratni?

- A 2006-os választási kampány, elsősorban a Fidesz ígéret-cunamijának köszönhetően magasra emelte a politika probléma-megoldó képességével kapcsolatos várakozásokat. Az, amit „rossz kormányzásnak” hívnak, relatív és tág fogalom. Már csak azért is, mert a mostani fideszes kormány is távol áll a jó kormányzás eszméjétől. Mindenesetre egészen bizonyosan az egyik ok az, hogy az emberek nem érezték azt, hogy a politika megoldja a problémákat. Hogy tudná a válaszokat. Kétségtelenül volt egy hitelességi probléma is, ami nem pusztán „őszödből” állt össze, hanem például abból is, hogy a szocialista párt elsődleges reflexei, mentalitása okán idegenkedik a radikális változásoktól. Inkább együtt élni szeret, mint változtatni. Így számos szocialista számára nehéz volt azonosulni azzal, ami történik, ők nem tudták jó szívvel képviselni a kormány politikáját.

- Ezen most sokan meg fognak sértődni az akkori MSZP-frakcióból, hiszen sok mindent lehet mondani kritikaként, de azt nem, hogy ne szavaztak volna meg bármit, amit Gyurcsány Ferenc – velük egyetértésben vagy őket kihagyva - eléjük tett.

- Ez igaz, de megszavazni és képviselni, sőt, hinni benne, az nem ugyanaz. De emlékszik a battonyai polgármesterre, aki nagy felindultságában elájult az egyik frakcióülésen? Hozzá hasonlóan sokan voltak, akik nem tették magukévá a döntéseket. Fegyelmezetten megszavazták, de nem érezték magukénak, így nem tudták hitelesen képviselni sem a választók előtt. Vagy gondoljon csak a kampányra. Nyolc év kormányzás után az MSZP „túlszégyellte” magát és arra sem volt büszke, amire lehetett volna. De visszatérve, nemcsak a „rossz kormányzás” és a hitelességi probléma okozta a vereséget, hanem az is, hogy túlzott elvárásokat gerjesztettünk.

Mégiscsak azt mondtuk, hogy „Új Magyarországot” építünk. Olyan ez, mintha egy reklám garantált fogyást ígér, de később derül csak ki, hogy az új külalak eléréséhez az ajánlott csodabogyó mellé sportolni és diétázni is kell, vagyis ez akkor fog menni, ha komoly erőfeszítéseket teszünk a dolog érdekében. Az emberek szeretik azt gondolni, hogy a politika önmagában megoldja a problémákat. Gyurcsánynak volt egy kongresszusi beszéde 2006 tavaszán, amiben nagyon pontosan megfogalmazta, hogy nemcsak a különböző területeket kell megreformálni, hanem az egész országot. Hogy az „állam majd megoldja” mentalitást fel kell váltani a cselekvő, önmagukért felelős polgárok mentalitásával. Gyurcsány tudta, hogy ez a legnehezebb. És ez nem sikerült.

Orbán Viktor félreértései

- Erről beszél most Orbán Viktor is, talán majd neki sikerülni fog. Kormánya nem tankönyvszerű gazdaságpolitikát, sajátos „magyar megoldást” hirdetett és egyértelművé tette: kerül, amibe kerül, keresztül is viszi elképzeléseit. Lehet, hogy a számos kritikus hang ellenére is a végén nekik lesz igazuk és mindaz, ami most történik, jó példaként kerül majd bele a tankönyvekbe?

- Orbán azt is mondja, hogy a tetteit figyeljük és ne a beszédeit. Tettei alapján pedig azt gondolom, pont az ellenkezőjét cselekszi annak, ami a felelős, cselekvő polgári gondolkodás sajátja. Ami a gazdaságpolitikáját illeti, magam is azok közé tartozom, akik szerint nem lesz igazuk. Hozzá kell tennem, hogy ezt én is csak tankönyvekből ismerem, és azokban óva intenek az ilyen gazdaságpolitikai intézkedésektől. Ha egy kormány jól teljesít a gazdaságban és a választási ígéreteinek megfelelően jólétet és növekedést hoz, azt el kell ismerni. És azt a választók is díjazni fogják. Én is örülnék annak, ha fejlődés lenne és prosperálna a gazdaság, de egyelőre azt látni, hogy Orbán Viktoron és Matolcsy Györgyön kívül senki nem hisz ebben.

Politikai elemzőként számomra érdekesebb az, ahogy Orbán a magyar mentalitást értelmezi. Azt szokták róla mondani, hogy nagyon jól érti a magyar néplelket. Szerintem viszont most félreérti. A magyarok a kutatások szerint kettős értékvilágúak, a keleties és a nyugatias értékvilág keveredik. Orbán jól érti a keletiest és hirdet ennek megfelelően erős, mindenható államot. De a nyugatias felét már nem veszi figyelembe, amely pont azt mondja: hagyjál engem békén, ne akarj mindent megmondani és államként mindenhova bevonulni. Az állam sem tud okosabb lenni, ugyanis.

Orbán túlértékelte azt a közhangulatot, amely valóban kialakult 2010-re, miszerint az állam nem tud megoldani semmit. De ez nem azt jelenti, hogy örök életre erőskezű államra volna szükség. Hamar ki fog derülni Orbán számára is, hogy félreérti a közeget. Ráadásul kétlem, hogy a mindenható állam víziójával plusz erős szimbolikájú politizálással lehetne kompenzálni azt, ami az emberek számára a legfontosabb elvárás a politikával szemben: a gazdasági stabilitás és jólét deficitjét. Az előrejelzések szerint ebben a ciklusban érzékelhető gazdasági növekedés már nem fog beindulni. Nem lesz meg a többszázezer munkahely, a több százalékos gazdasági növekedés, az emberek nem fognak jobban élni, mint négy éve. A 2012-es költségvetéssel és adótörvényekkel a Fidesz megteremtette az ellenzék győzelmének feltételét.

A Fidesz és a Jobbik népszerűsége
 

Szűkült a rekrutációs bázis, kevés a polgármester, elmaradt a vérfrissítés, kiürült a szocialista párt
Népszabadság - Reviczky Zsolt
 

- A választók többsége ezzel együtt még mindig hisz a Fideszben és támogatja a kormányt. A kutatások szerint ráadásul a legnagyobb ellenzéki erő immár nem az MSZP, hanem a Jobbik. Valóban ez lehet a kép?

- Annak, hogy még mindig a Fidesz a legnépszerűbb, szerintem két oka is van. Egyrészt nincs független nyilvánosság, másrészt nincs erős ellenzék. A közmédia hírműsorait, legalábbis ez hírlik, Szijjártó Péter napiparancsai alapján szerkesztik. A kereskedelmi híradók belemenekülnek a balesetek és bulvárhírek világába. Így aztán, amit terveznek, arról a választók többsége nem feltétlenül értesül, a tervek pedig meglepően lassan válnak valóra. Hiába tudjuk, hogy az iskolákkal mit akarnak, a gyerekek ugyanoda járnak, az igazgatók ugyanazokat a beszédeket mondják, esetleg több feszültséggel a hangjukban. De az Orbán-kormány legnagyobb paradoxonja éppen az, hogy miközben óriási lendülettel átalakították a közjogi rendszert, szakpolitikában alig történt valami. Minden nap elmondják, hogy majd újjászervezik Magyarországot, de amit már bejelentettek, azt sem voltak képesek jogszabályi formába önteni. Ez egy lazsáló kormány. Az elégedetlenségek össze tudnak érni – feltéve, hogy lesz ellenzéki politizálás, ami összefogja azokat.

Ami pedig a Jobbikot illeti, a második legnagyobb pártként való pozicionálás valójában a Fidesz érdekeit szolgálja. Amit a Jobbik mond, annak többsége nettó populizmus. A választások közötti holtidőben végzett közvélemény-kutatások kicsit olyanok, mint amikor az autókat nézegetjük az utcán. Ez is tetszik, amaz is. De amikor meg kell vásárolni, már számos földhözragadt racionális szempontot mérlegelünk: mennyit fogyaszt, elférnek-e hátul a gyerekek. Ez a Jobbik népszerűségének - ahogy a '90-es évek elején a Fideszének, később a kisgazdákénak - az egyik titka. Sokaknak tetszik, amit mondanak, de amikor arról kell dönteni, hogy kire bízzuk a kormányzást, már más szempontok játsszák a döntő szerepet. Láttunk már ilyet. Nem értékelném túl őket.mbr>
Vége van a szocialistáknak?

- És az MSZP-t? Őket pedig úgy tűnik, egyelőre a választók nem értékelik túl.

- A szocialisták helyzetét számos tényező bonyolítja. Ma ők a „rosszak”, minden korábbi bűnért őket teszik felelőssé. Az ezekre a vádakra adott válaszok erejét tovább gyengíti, hogy nincsen kibeszélve az elmúlt ciklus, nincs egy közös narratíva, hogy miként kell viszonyulni hozzá. Holott az elmúlt nyolc év meglehetősen sokféle. Volt benne klasszikus „osztogatós” Medgyessy és egy kicsi Gyurcsány, majd a magas hevületű, sikerekkel és kudarcokkal teli reformer Gyurcsány-korszak és volt benne szigorú, válságkezelő és reformáló Bajnai időszak is. De, hogy melyikkel azonosulnak inkább, nem világos a választók számára.

A szocialisták baja ugyanakkor sok hasonló vonást mutat a nyugati baloldal problémáival. Mi a válasz a jóléti állam átalakulására? Hogyan biztosítható a versenyképesség és a szolidaritás együtt? Mi a társadalmilag is fenntartható kezelése a bevándorlók, kisebbségek problémájának? Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs kiérlelt válasz, a korábbi válaszok meg nem érvényesek. Európa összes baloldali pártja ezzel küszködik. A jobboldal helyzete könnyebb, mert ők évtizedek óta a jóléti állam megkurtítása mellett érveltek, akár Nyugat-Európában Thatcher, akár Amerikában Reagan. A baloldali pártok ugyanakkor mintha még nem ismerték volna fel, hogy az elmúlt évek válsága klasszikus baloldali válaszokat is kínál, akár a gazdaságpolitikában aktívabb állam, akár a szolidaritás területén. Orbán nyugodtan mondhatja, hogy vége van a szocialistáknak, de az is kiderült: ha esik, ha fúj, egy-másfél millió szavazója mindig van a baloldalnak.

Megfontolt és szisztematikus munkával persze mindent el lehet rontani, de erre talán nem kerül sor. Érdekes az a felvetés, hogy a választók elfordulnak a szocialistáktól, amikor az MSZP a saját belügyeivel foglalkozik. Ehhez képest a Szonda adatai szerint a párt támogatottsága ebben a ciklusban a pártszavazás időszakában, június-júliusban volt a legmagasabb. Az MSZP megbélyegzettsége, politikai és ideológiai identitás-problémái mellett egy további szervezeti nehézséggel is szembesül. A minap egy visszavonult szocialista politikus kedélyesen mesélte, hogy közel másfél évtizede kik és hogyan szövetkeztek, „esküdtek össze” egymással a közös célok érdekében. Ma ugyanők az erős emberek, ők szövetkeznek még mindig a háttérben.

Szűkült a rekrutációs bázis, kevés a polgármester, elmaradt a vérfrissítés, kiürült a párt. A lehetőség ezzel együtt 2014-ben adott arra, hogy a Fidesz megbukjon. Eddig ezért a kormány többet tett, mint az ellenzék. Ideje, hogy ez változzon. Mert akkor ki fog derülni, hogy Orbán Viktor kormányzása egy múló tünet, ha úgy tetszik egy kamaszkori pattanása a fiatal magyar demokráciának, ami remélhetőleg nyomtalanul el fog múlni. Európának ez a fele túlesett már Meciáron, Kaczynskin is. Túl lesz Orbánon is, mostanság egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy inkább előbb, mint utóbb.

- Miből él most? Kikéri még valaki egy „bukott miniszterelnök bukott főtanácsadójának” véleményét?

- Politikával leginkább baráti beszélgetések során foglalkozom, a régi csapat azért összejár. Stratégiai kommunikációs tanácsadással és kutatási tapasztalatommal segítem ügyfeleim – akik nem politikai, hanem piaci szereplők.

forrás és szerző : nol.hu / Szalay Tamás Lajos

 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.