Oszsza meg másokkal is

Orbán Viktor tegnapi parlamenti beszédében 6 pontos országvédelmi tervet jelentett be, amely miatt „várható, hogy nemzetközi szervezetek, nemzetközi fórumokon megtámadnák bennünket. Ahogy azt tették a bank- és a multiadó esetén is.”- fogalmazott maga a miniszterelnök.

„Tartani az irányt és növelni a tempót – ezt kell tenni a miniszterelnök szerint, ha nem akarunk görög tragédiát. Magyar dráma azonban még lehet abból, ha minden kétség nélkül megfogadja Lucifer tanácsát Az ember tragédiájából, miszerint a tett halála az okoskodás. Most már tényleg mindenki lő, amerre áll. Hol van már a Matolcsy-program? Az legalább koherensen rossz tudott lenni. Csakhogy hiába kopogtatott a pénzbeszedő a multiknál, hiába helyezték biztonságba a magánnyugdíjvagyont, az így besöpört százmilliárdok is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy ne kelljen már egy éven belül tízmilliárdonként összeszedni a pénzt a kőbe vésett hiány tarthatóságához.”- írja Tóth Levente a Népszabadságban.

A Senki többet? 180! című cikkében azt mondja, Orbánnak most már tűzön-vízen át tartania kell a célját, más lehetősége nincs. „A „mit” kell sulykolnia, mert a „hogyan” helyességéről rajta, a szóvivőjén és jobbkezén kívül lassan már senki sincs meggyőződve.” Tóth szerint hiába került sor országvédelmi program meghirdetésére, a jövő évi 2,8 százalékos hiánycélról nem hangzott el semmi. Elképzelhető, hogy a kormány sem tudja hogyan lesz tartható, de lehet, hogy csak azt nem akarják, hogy a lakosság tudjon róla.

„Legyen elég, hogy megfékezik a kukadíjat, aki pedig tud, az 180-on kiszállhat a frankalapú hitelből. Gond egy szál se, nyugtatott meg a miniszterelnök, hiszen a leánybankok mögött ott állnak a külföldi anyabankok, az OTP és az FHB mögött meg a magyar állam. Mitmondjak? Tisztára megnyugodtam, főleg az utóbbitól.” A szerző úgy látja, hogy jobban jártunk volna, ha Orbán nem akart volna semmit bejelenteni, mert „már sokszor megtapasztalhattuk, hogy a bejelentési kényszer pillanatok alatt megszüli a legvadabb ötleteket, amelyekhez aztán a Fidesz és a kormány dafke ragaszkodik, sőt: ha figyelmeztetik a veszélyekre, akkor még rátesz egy lapáttal.” Az ötletek megvalósításától azok törvénybe foglalásáig akár 24 óra is elegendő.

Cikke végén azt írja: „A miniszterelnök biztosított mindenkit arról, hogy nem fog megtorpanni. Rossz hír, mert azt jelzi, kétsége sincs afelől, hogy jól csinálja, és a jövő tankönyveit róla írják majd. Meglehet, igaza lesz. Kérdés, minek a példájaként. Mert a kormányzás azért mégsem egy Forma–1-es futam, pedig a féket még ott is használják, és van kerékcsere is. Elkelne a kormánynál is. Különben a következő kanyarban a homokágyban találja magát. Velünk együtt.”

A Magyar Nemzet megmagyarázza

Szabó Anna 2005-ös banki hitelreklámokat idéz fel, amelyek közül „a legmélyebb pont kétségkívül az Erste Bank álruhás Mátyás királya volt, aki hitelügyintézők között elvegyülve ekképp ecsetelte sanyarú sorsát: „Az én Beácskám (Beatrix királynő?) valami cuki kis új koronát és olasz konyhabútort kér, engem pedig szorongat az adófizető nép. Volna esetleg valami megoldása?” Természetesen volt. Most pedig itt állunk 6900 milliárd forintnyi, devizában felvett lakossági kölcsönnel (ehhez jön még a vállalatok és az önkormányzatok ezermilliárdos nagyságrendű franktartozása), és küszködünk, miként lehetne valahogy mégis visszaváltani forintra a korábban felelőtlenül folyósított kölcsönöket.”

A veszteségek megosztása a bank és az ügyfelek között fog megoszlani - mondta Orbán. „Várható volt az érintettek reakciója: a Bankszövetség tiltakozott, a nálunk legtöbb devizahitelt kihelyező két osztrák nagy bank, az Erste és a Raiffeisen részvényei zuhantak. Védelmébe vette a pénzintézeteket Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter is, Martonyi János viszont arra emlékeztetett, hogy épp az érintett bankok kampányoltak a devizaalapú hitelek mellett, a terhek vállalásából tehát nekik is illene kivenni a részüket.”

A szerző aztán felteszi a kérdést, hogy a bankokon túl kik a felelősök a hitelkihelyezésekért. Természetesen „azelmúltnyolcév” vezetői. „Amikor korlátokat kellett volna állítani (mint tették azt az összes régiós államban), volt nekünk egy Pénzügyi Stabilitási Tanácsunk, amelyben ott üldögélt Simor András jegybankelnök, Farkas István, a pénzügyi felügyeletek vezetője és Veres János pénzügyér. Ami a nemzeti bank vezetőjét illeti: hamarabb küzdött nyolcmilliós fizetéséért nemzetközi színtereken, mint hogy a devizaadósok megmentéséért ugyanekkora vehemenciával szólt volna.”

„A hátrahagyott romokon kell újjáépíteni az ország védővonalait. A pénzügyi védelem nemcsak a magyar tulajdonú bankok mögötti kiállást jelenti, hanem az uzsorásokkal szembeni zéró toleranciát és a kölcsönök után felszámolható kamatok maximálását is. A nemzeti gazdaság megerősítésének és a belső szolidaritás felélesztésének most minden eddiginél nagyobb a tétje. Hosszú őszre és hideg télre készüljünk: az euróövezet válsága még sokáig eltart.”

A Népszava a szocializmus kiépülésétől fél

Ki véd meg minket?- teszi fel a kérdést Zsebesi Zsolt a Népszavában. Azonos című cikkében egy sor kérdést tesz még fel: „Először a nyugdíjakat védték meg. Aztán az otthonokat. Most már az egész országot kell megvédeni. De kitől? A sorvadóban lévő nemzetközi szervezetektől, az Európai Uniótól? Az extraprofitot hajhászó bankoktól? A víz alatt rugdosó Nemzetközi Valutaalaptól, (copyright Matolcsy György) vagy a konvencionálisan gondolkodó közgazdászoktól, akik olyan könyveket írtak, amelyekben nincsenek benne sem Matolcsy György, sem Orbán Viktor bátor és formabontó, nem konvencionális gazdasági megoldásai? Esetleg a darazsaktól, amelyek megcsíphették a kormányfő jobb karját. Pedig a tudomány eddigi állása szerint a darázs fizikai és egyéb paraméterei alapján nem létezhetne, főleg nem repülhetne - mondta tegnap a kormányfő a parlamentben.”

Ha az állam működésében rendszert keresünk, akkor az az állam hatalmába vetett vak hit Zsebesi szerint. „A Fidesz-kormány olyan szocialista gazdasági modellt épít, amelyben igazából nincs helye a magántulajdon szentségének, az egyéni kezdeményezésnek, a kockázatvállalásnak, annak a rendszerhez tartozó jognak, hogy az állampolgár maga, a saját kockázatára vállalkozik, míg az állam biztosítja ehhez a legjobb feltételeket.”

„Orbán úgy gondolja, hogy a nagyvilágban, Európában és máshol is úgy van, mint nálunk. Akié a hatalom, főleg ha ilyen nagy, mint a kétharmadosoké, az előtt nem lehet akadály. Sem isten, sem ember, sem törvény, semmi nem állíthatja meg abban, hogy a saját céljai felé törjön, és csak a saját érdekeit tartsa szem előtt. Mégpedig azokkal szemben, akik nem az ő útját választották, vagy választanák. Ez itthon a mindennapok gyakorlata. Azt mondhatjuk, hogy eddig nem sikerült ellene semmit tennie a magyar társadalomnak. Ezt a harcmodort szeretné a kormányfő ráerőszakolni a világra, az Európai Unióra, jelenlegi szövetségeseinkre, az Egyesült Államokra és mindenkire, akikről jól tudja: nem fog nekik tetszeni.”

„Vajon mi értelme van annak, hogy Lázár János azzal érvel a magyar parlamentben, hogy kormányának választania kell a bankok és az emberek között, és a Fidesz-kormány az embereket választja. Vajon ezzel a demagógiával, tényleg jót tesz az embereknek? Nem kellene inkább azzal foglalkozni, hogy - éppen az emberek érdekében - szükséges-e ilyen embertelen tempóban csökkenteni az államadósságot, és ilyen durván támogatni a gazdagabbakat a szegényekkel szemben a nagyon igazságtalan egykulcsos adóval? Amikor már minden meg lesz védve, akkor ki védi meg a demokráciát, az országot az álmodozóktól és a sarlatánoktól, Orbán Viktortól és társaitól?” –megválaszolatlan kérdések sorozatával zárja cikkét Zsebesi.

A Világgazdaság szerint nagyon rosszul is elsülhet

A Világgazdaság keddi számában Kiss Roland hiányolja a bejelentett akcióterv megavalósításának formáját, mivel „a miniszterelnök beszédének egy-egy eleme is százmilliárdos tételeket érint, egész ágazatok jövőjét határozza meg. Alapvető igény, hogy az érintettek tudni szeretnék mi vár rájuk.” A bizonytalanság árt a kormánynak is, mert az elmúlt napokban egy sor „horrorisztikus” jövőkép látott napvilágot bedőlő bankokról és ezermilliárdos mínuszokról. Ezért lenne jó, ha világosan látnánk, „hiszen nem tagadható, akár nagyon rosszul is elsülhet a kezdeményezés.”
 

Alapvető tévedésen alapul az országvédelmi terv?
Fotó: Túry Gergely
 

Egyvalamit biztosan érdemes lenne fordítva csinálnia a kormánynak: „előrukkolni azzal, amivel muszáj – ilyen többek között a költségvetés tervezete; és még a bejelentés előtt, a háttérben készre kell csiszolni az ország életét gyökeresen átalakító terveket.”- írja Kiss Roland Mentés másként című cikkében.

A Véleményvezér szerint Orbán félreérti a helyzetet

„A miniszterelnök tegnapi beszéde komoly bepillantást engedett abba, hogy hogyan is gondolkodik a kormányfő a magyar gazdaságról és annak helyéről a világban. „Nem az otthonvédelmi programra meg az új „széncsatákra” gondolunk, hanem arra, ami mindezen intézkedések alapján kirajzolódik. Szerintünk ugyanis a kormányfő alapvetően félreérti a helyzetet” - így látja a Véleményvezér. Emellett Orbán úgy gondolkodik, hogy a pénzügyi válság megbuktatta az egész nyugati világrendet. Következésképpen a közgazdaságtan szabályai sem érvényesek már.

„Nem csupán arról van szó, hogy a korábbi magyar gazdaságpolitika bukott meg, hanem, hogy az egész nyugati közgazdaságtan. A bankárról kiderült, hogy spekuláns, a magas kamatlábat megállapító hitelezőről meg az, hogy egyenesen uzsorás. A piaci ár nem más, mint a magánérdek győzelme a közérdek felett. A külföldi tőke pedig a nemzeti erő antitézise. Legalábbis a miniszterelnök szerint.” A baj az, hogy ez „nem igaz. Méghozzá sokszor bizonyítottan, milliószor kipróbált módon nem igaz. A fejlődő országok gazdaságtörténetének visszatérő jelensége, hogy időről időre eljön az a politikus, aki azt gondolja és állítja, hogy jobban érti a világ nagy összefüggéseit, mint a lassú, elpuhult, dekadens fejlett világ.” Ezt pedig már „a kommunista uralom alá került országok évtizedeken keresztül megtapasztalták: az állam erre a valóságban nem alkalmas.”

A Véleményvezér nem érti, hogyan látja a valóságot vajon Orbán. „az elmúlt húsz évben az alapvetően a „piaci erők” (ráadásul külföldi erők) által koordinált szektorok vagy a magyar állam által kontrolláltak muzsikáltak jobban? Vajon melyiknél nagyobb a leszakadásunk a fejlett világhoz képest? Az autóiparban vagy az egészségügyben? A pénzügyi rendszerben vagy az oktatásban?”

A szerző azt írja, lehet maximalizálni rezsi költségeket is akár, de végül úgyis a fogyasztó fizet meg mindent. „És persze lehet mesterségesen alacsony árfolyamon hiteltörlesztést biztosítani, de így hamarosan nem nagyon marad elérhető hitel az országban (egyáltalán nem lesz vagy túl drága lesz). Igen, a piaci kudarcokat kezelni kellene: de nem fejszével, hanem smirglivel.”

„A miniszterelnök által bejelentett lépések nagyon gyorsan nagyon sok szándékolatlan következményt fognak eredményezni. A kormány pedig, ha nem akarja saját méretes baklövéseit elismerni, kénytelen lesz még nagyobbat mondani. „Mert az olajkutak, gyémántbányák és további magánnyugdíjpénztári tartalékok híján azonban ez a gazdaságpolitika nem tartja el önmagát.”

forrás és szerző : hirszerzo.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.