Oszsza meg másokkal is

Ennyi győzelem után bizonyára majd megpökdösi a markát, nekigyürkőzik, és legyőzi előbb Európa, aztán globálisan a világ bankrendszerét, és akkor legyőzi a világot is. És mi, az ő magyar népe, ámulva és elvarázsolva pillantunk föl reá, és azt mondjuk majd könnyes szemmel: lám, a mi fiúnk!

A másik nagy hipnotizőr szénája most rosszabbul áll, de sokakat még mindig elvarázsol. Ő is karizmatikus jelenség, kiváló szónok, nem papírból, fejből, pestiesen: "séróból" beszél, remekül riposztozik, nagy debattőr, és mint a Népszava újságírója is írja (s a gondolatával nincsen egyedül): vétek, hogy az MSZP Gyurcsánynak ezt a képességét nem használja ki.

Akik azonban jobban ismerik, tudják, hogy Gyurcsány ezt a képességét nem szokta bérbe adni senkinek, legkevésbé az MSZP-nek. Ő maga használja ki a saját céljaira, saját karrierje építésére. Ő eddig sem szolgálni akarta a szocialista pártot, hanem megszerezni, s aztán egy valódi Gyurcsány Pártot formálni belőle. Már akkor is ezt akarta, amikor a "merjünk baloldaliak lenni" szlogent hirdette karizmatikusan. De ha így van, miért épp a szocialista párttal próbálkozott? Mert az MSZP volt elég nagy párt az ambíciói számára, és belső, instabil viszonyai miatt az MSZP volt megszerezhető.

Hányszor mondogatták szocialista politikusok, és még az értelmiségi holdudvar is az első Orbán kormány idején, hogy Orbán egy zseni! Aki tiltakozott, hogy Orbán csak megtanulta: a cél szentesíti az eszközt, továbbá egyszerűen gátlástalan és amorális, azt leintették. Hányszor sóhajtoztak, hogy Orbán micsoda karizmatikus személyiség, és de jó lenne egy ilyen fazon a baloldalon is, míg egyszer csak fölbukkant Medgyessy háta mögül Gyurcsány, a maga személyes varázsával. Persze, hogy sokan ujjongva fogadták, végre, nekünk is van egy karizmatikus vezetőnk!

Még jó, hogy azt nem mondták: nekünk is van egy Orbánunk! (Azt csak gondolták.) De ha így történt, most miért fanyalognak az egykori kipirult orcájú tapsolók? Az természetesen nem igaz, hogy Gyurcsány csak l'art pour l'art tört a hatalomra, és nem voltak nagyon izgalmas, elgondolkodtató reform elképzelései, melyek a haladást és az ország fölzárkózását szolgálták volna.

De nagyszabású terveibe belebukott. Tárgyilagos közgazdászok szerint a tervekben eleve is rengeteg hiba volt, és Gyurcsány, sajnos, nem nagyon szerette megvitatni a lépéseit, azokat gyűjtötte maga köré, akik vita nélkül szolgálták. Ez az "önjáró" politikusok ön- és közveszélyes taktikája. Így korrigálni sem tudott, csak kapkodni, és ezzel a tömegek bizalmát veszítette el. Nem tudta igazán maga mögé állítni megszerzett pártját sem - sem a vezetőit, sem a tagságot, sem a szavazókat, és végül a magyar tömegeket sem.

Ellenfele, Orbán, tudatos és gátlástalan személyiségromboló támadásai ellen, karizma ide meg oda, nem tudott hatásosan védekezni. Szónoki képességei, slágfertig vitakészsége dacára - szerencsére - hiányzott belőle az a populista, agresszív, amorális gátlástalanság, amivel az ellenfele támadott. Sugárzása csak elszánt hívei lelkes csapatáig jutott el, nem a gondokkal küszködő tömegekig. Mikor látta a bukást, lemondott, de azt hitte, neki is sikerülhet az, ami a másik nagy hipnotizőrnek, Orbánnak, hogy három vereség után is fönnmaradjon pártja élén abszolút vezéri pozícióban.

Elfelejtette, hogy a Fideszt Orbán teremtette. Hogy a rendkívül hajlékony Fidesz eszmét - a harcos, fésületlen liberalizmustól a nyakkendős polgárig, a jobboldali konzervatívizmuson át a feudál-fasizmusig terjedő Fidesz ideológiát - Orbán találta ki azon a pragmatikus alapon, hogy oda türemkedünk be, ahol lyuk van, és csak mikor már kitöltöttük a rést, akkor magyarázunk. Ezzel szemben az MSZP-t nem Gyurcsány találta ki, a szocializmus eszméje, ideológiája létezett Gyurcsány előtt is. Gyurcsány tehát csak valami létezőhöz csatlakozott

Orbán viszont elmondhatja, hogy vele kezdődött a Teremtés. Miután a Fidesz-világot megalkotta, csak azután csatolt vissza Horthyhoz, Gömböshöz, Mussolinihoz, a Tiszákhoz, Széll Kálmánhoz, ahová éppen kellett.

A nagy hagyományok nem mentették meg a szocialista pártot attól, hogy a padlóra kerüljön. Vajon föl tud-e kelni?

A gyógyuláshoz mindenekelőtt betegségtudat kell. Csak aki fölismeri, milyen beteg, az képes elhatározni, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében. És akkor föl kell venni az anamnézist, föl kell tárni a legapróbb részletekig, kegyetlen őszinteséggel az utat, ami ide vezetett, el kell dönteni, hogy a műtétnek, ha fájdalmas is, alávetjük magunkat, fölépülve új életet kezdünk, és soha többé nem követjük el azokat a hibákat, melyek ide juttattak bennünket.

Ha Gyurcsány a lemondása után visszavonul, ma kisebb a baj. De ő a lemondása után - amit sokan a csapat cserbenhagyásának tartottak -, s később, a párt látványos vereségét követően is, ahelyett, hogy szembenézett volna a saját tévedéseivel, ott sündörgött az MSZP körül, s a bizonyítványát magyarázva újra át akarta venni annak a pártnak a vezetését, melyet nemrég ő vitt a szakadékba. Így lett belőle púp az MSZP hátán.

De azt senki nem állíthatja, hogy gyáva. Olyan, mint az a hadvezér, aki a seregei élén harcol akkor is, ha őt érheti az ellenség sortüze. Így került koncepciós váddal az ügyészség Orbán-zsoldosainak a karmaiba, akik nem a jogot, csak Orbán személyes gyűlöletét képviselik. Ebben a helyzetében megilleti minden demokrata, jogtisztelő, morálisan ép érzékű ember szolidaritása.

Most, mint a hírekből tudható, a hosszú és sok kárt okozó iszapbirkózás után, eljött közte és az MSZP között az érzelmes búcsú pillanata. Utána dől el: vajon a tőle megszabadult párt meg tudja-e szólítani a tömegeket, és a párttól megszabadult Gyurcsány képes-e hatékony mozgalmat szervezni? S a két erő össze tud-e fogni később az Orbán diktatúra megdöntésére?

Különben sincsenek ma már megszólítható "tömegek". A tömeg ájultan isteníti a másik nagy karizmatikust, Orbán Viktort, akkor is, ha a Vezér kancsukával sóz naponta a nyaka közé, csak a kancsuka nemzeti színű legyen, erről meg a kormányfő és csapata gondoskodik. Ha a tömeg fölébred a nagy hipnózisból, és rádöbben, hogy itt mégis csak tenni kell valamit, akkor biztosan megtalálja a vezetőjét is.

Lehet ez Gyurcsány is, bár e percben az látszik, kevés híve van, a közvélemény csak a meghurcoltatása miatt szolidáris vele, s nem sokat vár tőle, mint politikustól. De a politikában minden megtörténhet. És éppígy lehetne ez a vezető az MSZP is, ha képes egy tektonikus megújulásra záros határidőn belül, mert a politikában minden lehetséges.

És előbukkanhat a társadalom mélyéről egy abszolút ismeretlen, ám alkalmas ember, aki maga köré tudja majd gyűjteni a változtatni akarókat, s akinek még csak karizmája se lesz, csak hitele.

Vagy Cipolla tovább táncoltatja az elvarázsolt Mariót az idők végezetéig.

forrás és szerző : népszava.hu / Kertész Ákos író


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.