Jogkövető polgárként természetesen elítélem Novák Előd megverését, de publicista énem kaján mosollyal nyugtázza, hogy bejött a tavalyi diagnózisom: a fehér jakobinusok zombiforradalma is felfalja saját gyermekeit. A veszettek és Hébert szerepét itt a Betyársereg játssza. Persze ne kiabáljuk el: a francia forradalomban is előbb nyakazták le az ultrákat, mint a jakobinus centrumot alkotó Robespierre-t vagy Saint-Just-öt. Novák Előd dörzsöltebb, taktikusabb oszlopa az etnikai fundamentalizmusnak, semhogy egy-két pofon a nihilbe küldené.

Oszsza meg másokkal is

 

Túl fogja élni. Ne feledjük: ha 2006 nyarán valaki azt mondja, öt év múlva Novák országgyűlési képviselőként tart fogadóórát a XI. kerületben, a röhögéstől fuldokolva ajánlottuk volna be a Hírcsárda stábjába. De mégis az lett, a pártja meg komoly tényező. S ez a baljós fordulat nem látható át Novák Előd pályafutásának ismerete nélkül. Abban, hogy a Jobbik ilyen magasra, a demokratikus politikai kultúra meg ilyen mélyre jutott, elévülhetetlen szerepe van ennek, a talajszint alól a szélsőjobbos mocsárgázok által fölemelt fiatalembernek.

Magáról az emberről, a Jobbik politikai infrastruktúrájának egyik építőmesteréről keveset beszélünk. Pedig nem titkolózik, önéletrajzában magas labdákat ad az elemzőnek. „A magánéletemnél mindig fontosabb volt a köz ügye; már kamasz koromban is foglalkoztatott a politika.” A hormontúltengéses serdülőkorban többnyire annak szokott fontos(abb) lenni a közélet, akinek nemigen van magánélete. Ezt bántó szándék nélkül mondom. Szemüveges, vékonydongájú könyvmolyként én is hasonlóan voltam ezzel. Tizenhat évesen a belpolitika Novákéval ellentétes oldalú peremvidékén horgonyoztam le. Ki tudja, ha történelmileg másképp alakul, lehettem volna a szélsőbalos Novák Előd. Nemcsak a hatalom afrodiziákum, de a forradalmi, rendszerellenes hév is az. Lehet vele csajozni, a legelőnytelenebb külsőt is megszépíti.

Novák Előd egy görög katolikus pap unokája, amivel nincs egyedül a Jobbikban. Morvai Krisztina is utalt a görög katolikus nagypapájára a kódolt zsidózás magasiskolájának tekinthető Magunkfajta-levelében. Novák rokoni hátteréről nem sokat tudni, megerősítetlen értesülések halmozottan jobbos családi környezetről szólnak. Mindenesetre a ’90-es évek második fele már a MIÉP-ben találja, de sok babér nem terem a számára. Csurka pártja nem adott túl sok teret saját vehemens fiataljainak.

Igazából a MIÉP ugyanúgy nosztalgiapárt volt a saját körében, akár a Munkáspárt. Csurka a népi-urbánus örökrangadó, illetve a szépirodalomba csomagolt „népi fajvédelem” XX. századi utolsó csatáját vívta, amikor Novák Előd már a posztmodern cyberhungarizmus XXI. századi első ütközetét.

A korpulens drámaíró soha nem ismerte fel (illetve jócskán alulbecsülte) a cigánykérdésben rejlő perspektívákat. Kulturális szocializációja mindig is közelebb állt a cigányzenére mulató antiszemita paraszt- vagy dzsentrimentalitáshoz, mint az új, fajközpontú szélsőjobbos romaképhez, az utcai erőszakkultuszhoz. Pártjának hanyatlása rákényszerítette ugyan, hogy 2006 elején újra összebútorozzon az egyszer már elzavart ifjakkal, de együttműködésükből egyikük sem profitált. 2006 tavaszán, a kiábrándító választási fiaskó után valószínűleg Novák Előd sem gondolta, hogy az évtized végére hivatásos politikus, a vérnemzeti oldal médiacsászára lesz. De fél év se telik el, s Őszödnek hála, eljön a hazai szélsőjobb csillagórája.

Legalábbis Novák szeretné hinni, hogy eljött. Olyannyira, hogy rögtön ellentétbe kerül új pártjával, mikor a Jobbik (a tévéostrom után kialakult helyzetben) lemondja szeptember 23-i, a Köztársaság térre szervezett demonstrációját, Novák ezt a döntést „súlyos hibának - a kormányváltók cserbenhagyásának és saját pártunk tönkretételének” gondolja, s lemond a szóvivői-főszervezői tisztségéről.

* Ettől kezdve ő a meghátrálást árulásnak tartó „utcai harcosok” favoritja, ünnepelt sztárja. A nehézsúlyú politikai huligánok kabalája, akiben jól megfér fanatizmus és pragmatizmus, hit és cinizmus. Vona Gáborral együtt felismerte: a posztcsurkai szélsőjobb felbomlása kitűnő alkalom eme oldal modernizáló jellegű újjászervezésére.

Novákék legtartósabb produktuma önálló, a narancsültetvényesektől független médiahálózat létrehozása. A Jobbik-szórólapokon is reklámozott nyilvánosság-portfóliónak (Barikád, Kárpátia, Nemzetőr, Kurucinfó, Magyar Jelen, Szent Korona Rádió, Hunhir.hu) a cigánytéma rasszista diskurzusába csomagolva sikerül a szélsőjobb hagyományos rögeszméit (homofóbia, sovinizmus, irredentizmus, stb.), a korábban ezekre közönyös, tömegeknek, ha nem is rendszeresen eladni, de alkalmi fogyasztásra szánt, bevett árucikké tenni. S közben meggyőző akciókkal sikerült magukat a kétpárti mutyivilág alternatívájaként fölmutatni. Előd pályájának egyik, portálunk által is jegyzett csúcsa a ferencvárosi választási csalás leleplezése. Ez a koktél az Országházig és Brüsszelig röpíti őket.

Ám zavar keletkezik az Erőben. Szélsőséges, rendszerellenes párt ilyen arányú felfutása a liberális demokrácia válságtünete egyrészt, plusz tovább rontja annak minőségét. De nemcsak a hungarista áttörés fertőzi (és gyengíti) a liberális demokráciát, utóbbi is visszahat az előbbire, legalább annyira puhítva a szélsőséget, amennyire az megingatja őt. Egy nyomasztó kormánytöbbség által megszabott politikai szabálykódex dettó.

Ha egy kétharmados túlhatalom a polgári jogállam lebontásába kezd (úgy, hogy önmagát szavakban eme nyugatias polgári jogállam hívének tüneti fel), akkor mit tehet a tőle jobbra álló erő? Mondja azt, hogy a bontás jó irány, de gyorsabban kéne és nyíltan vállalva? Csakhogy, ha egy autokratikus rendszert nem ők hoznak létre, hanem tőlük függetlenül építik fel, az éppenséggel ugyanúgy irányulhat ellenük, szolgálhatja az ő hatalomból történő kirekesztésüket. Így aztán a Jobbik hovatovább a narancsbulla előtti liberális alkotmány princípiumainak védelmezésében érdekelt. Mert azok tették lehetővé, hogy formai-választójogi tekintetben egyenlő esélyekkel vegyen részt a politikai harcban.

* A Betyársereg (s általában a Jobbik utcai holdudvarát alkotó politikai huligánterrorizmus) válasza a dilemmára egyszerű, csak éppen ellentétes az immár parlamenti szélsőjobb törekvéseivel. Az Orbán-rendszer ellen is ugyanúgy és ugyanott kell harcolni (sőt, még keményebben), s meg kell (meg is fogjuk) dönteni. Nem látják, amit Novák Előd és köre igen. Hogy ez egy gyökeresen más szisztéma, mint a korábbi. Visszamenőleg hatálytalanít paragrafusokat, polgári szerződéskonstrukciókba nyúl bele, nincsenek valódi alkotmányos garanciák. Amely a „politikai magyarok” legitim jogait is bármikor durván szűkítheti, nemhogy az illegitim harcmodorukat. A demokrácia fojtogatása csak akkor jó buli, ha a kötél jobbik végén vagyunk, hogy stílszerű legyek.

Novák Előd mostanra kapituláns áruló lett azon mentalitás-csoportoknál, amelyek 2006 őszén a vállukra emelték. Testalkatát, fizimiskáját alapul véve az is csoda, hogy idáig húzta. „Ez egy ilyen társaság, egy ilyen közeg. A verbális agresszióról nekem is az a véleményem, hogy akinek nagy a szája, az ne csodálkozzon, ha kap egyet. Ha valaki véleményt mond a másikról, azt úgy kell mondania, hogy számítania kell a válaszra és fizikailag is ki kell állnia érte adott esetben. Ha valakit cseszegetnek, akkor is fel kell állnia, mert legközelebb még jobban rá fognak szállni és utána már csak csicska lesz. Jó pár ember kikopott ezek miatt.” – mondja a szubkultúra avatott ismerője. (Karcagi D: Közellenség - Stadionokból az utcára - Zavargások - szurkolói szemmel. Geobook Hungary Kiadó, 2009. 192.o.) Hát, szóval, Novák Előd aligha tesz eleget e tudományos követelményeknek, külalakra nem egy ketrecharcos típus.

De Novák Elődöt nem kell sajnálni. Ő állt ezeknek (vagy a hasonszőrűeknek), ennek a mentalitásnak az élére, ő hergelte, buzdította őket, hitette el velük, hogy felkelők, szabadsághősök, ő etette őket szellemi táplálékkal. Ne csodálkozzon, hogy a kezébe harapnak, ha felvizezi a tápjukat vagy uszítás helyett szájkosarat tenne rájuk. Hogy kabalafigurából vudubaba lesz. Csakhogy Nováknak már van veszíteni valója. Házasember, apa, s rájött, hogy ezzel a dologgal keresni is lehet. Politikailag, médiaüzletileg, ezerféle módon. A haza nem eladó, de a haza giccses torzképét ábrázoló ezoterikus dísztárgyak, okkultista szellemi termékek igen. Egy politikai vállalkozó pedig, legyen akármilyen szélen, a szolid üzletmenetben érdekelt, nem a világfelfordulásban.

Novák Előd ugyanakkor nem tehet feljelentést, akárhányszor pofozzák meg. Akkor tényleg csicska lenne, gyáva puhapöcs, aki sírva rohan a cionisták rendőrlakájaihoz. Tartásában benne van a gyenge fizikumú férfi komplexusa, hogy megmutatja: igenis erős, bátor, nem fél. Benne van a küldetéstudatos politikai szekták maffiaetikája: a romlott, dekadens külvilágot nem vonjuk a belső ügyeinkbe, lerendezzük magunk között.

Persze lehet, Novák Előd előbb-utóbb csak rászorul a védelemre. Mondjuk, ha már baseballütővel, lőfegyverrel mennek rá, vagy a családját fenyegetik. De én a helyében nemigen bíznék a NER-állam oltalmában. Alkotmányos garanciák híján még nagyobb a sansz rá (ami rendes demokráciában is megesik), hogy az elhárító, a rendőr politikai nyomásra félrenéz. Aztán a Jobbik-politikus felgyújtott házának romjai között lehet majd hüledezni a kormányembernek, hogy lám, ide vezet a szélsőség, de jó, hogy mi vagyunk a centrum. A kulisszák mögött pedig cinikusan bezsarolni őket: srácok, ha azt akarjátok, hogy megvédjünk benneteket az általatok kitenyésztett szélsőségeseitektől, tagozódjatok be a NER-be, ez lesz a védelmi pénz.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Papp László Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.