Oszsza meg másokkal is

Egy szokásos hétfőn az LMP ott pöcsölt a Parlamentben. Képviselőik szöszmötöltek az előterjesztések fölött, jogászkodtak, protestáltak, mintha az egésznek lenne bármi értelme. A jövedékiadó-emelésről szóló záróvita során Schiffer András, LMP-s frakcióvezető például azt tette szóvá, hogy a kormánytöbbség percekkel a végszavazás előtt módosító javaslatokkal kívánja átírni az eredeti tervezetet. Ami az elmúlt másfél év jogi ámokfutása után tényleg olyan, mint azt nehezményezni, hogy valaki odaszarik az illegális pöcegödör tetejére.

Hasonlóan lényeglátó és arányos volt a söripari-lobbi törvénymódosító képességének boncolgatása. Egy kis lobbizás fölemlegetése csekélységnek tűnik, amikor kifejezetten haverok gazdasági érdekeire szabnak törvényeket, rapidmódon kerülnek magáncégek kormányközeli erős emberekhez, és teljes üzletágakat terelnek baráti érdekeltségi körbe. Magyarán elég sajátosan különítik el a magánvagyonokat a közvagyontól, már attól, ami még ez utóbbiból megmaradt, mert e téren az előző garnitúra is igen kreatívnak mutatkozott.

Annak ellenére, hogy ők különbejáratú közpénzügyi államtitkárral is rendelkeztek Keller László személyében, aki bokros teendői közepette csupán olyasmik vizsgálatára nem ért rá, hogy miből is épített magának palotát Boldvai László, vagy, hogy miként gazdagodott egyfolytában Kapolyi László, na meg, hogy ki is az a Puch László. Egy a tábor, sok a László.

De ennek immár vége, az új kurzus leghűségesebb támogatói fölszabadító érzésként élik meg, hogy végre az övéik lopják el a pénzüket. A rajongók hiszékenysége a rendszer cinizmusának éltetője, így Lázár János, a Fidesz parlamenti ökle is kellő magabiztossággal utasíthatta vissza Schiffer célozgatásait, egyszersmind megvádolta mindenfélével, amivel újabban az ellenzéket ilyenkor vádolni szokás. Schiffer nem hagyta annyiban a dolgot, s arra kérte fideszes kollégáját, hogy ne alkalmazza „azt a bolsevik típusú érvelést, hogy mindenki, aki vele ért egyet, a világos oldalon áll, mindenki, aki a másik oldalon van, az a sötét oldal”.

* És ekkor ismételten szólásra emelkedett Lázár János, azazhogy cafrangos szitkokkal mosta büdös száját, mikor is arra emlékeztette Schiffert, hogy a teremben ülők közül (beleértve a szocialistákat is) egyedül ő rendelkezhet tapasztalatokkal a bolsevik mentalitást illetően, mégpedig családi alapon. Schiffer rácáfolva a pszeudóbolsevikok felsőbbrendűségéről szóló sztereotípiákra, kihagyta az adekvát választ, mely úgy hangzott volna, hogy szép öcsém, be nagy kár, hogy apád paraszt volt, s te is az maradtál, ehelyett erkölcsi mélységekről kezdett értekezni.

Mi nem vagyunk ilyen nagyvonalúak. Lázár János ez esetben nem egyszerűen büdösbunkó volt, ami természete és különleges ismertetőjegye neki, hanem az újfideszes gátlástalanság megtestesítője. Vannak irtózatos gecik, ugyebár.

Ezek az irtózatos gecik éppenséggel konzervatívnak hazudják magukat, és csentek valahonnét egy háromrészes öltönyt (nagyestélyit, kiskosztümöt), de mit sem sejtenek a kultúrlények közötti érintkezés minimális feltételeiről. E követelmények – ezt az alant majd megjelenő lelkes kritikusaink kedvéért szögezzük le – véletlenül sem azt írják elő, hogy az ember nem lehet bárdolatlan, adott esetben a helyzethez illően alpári, hanem, hogy bizonyos határokat nem lép át még akkor sem, ha érdekei úgy diktálják. Nem egyszerűen viselkedési formák elsajátításáról van szó, nem tánc- és illemtani probléma ez, hanem jellembéli. Aki a söpredék lelki, szellemi igényeit kívánja kielégíteni, maga is a söpredék közé tartozik. Márpedig aki származási alapon bélyegez meg másokat, az a söpredéknek zenél.

A különös az, hogy Lázár János hívei és játszópajtásai máskor milyen őszintén képesek fölháborodni a hasonló megbélyegzéseken. A szalonfideszes Mandiner jegyzetírója is Kertész Ákos agyrohamával állítja párhuzamba a Parlamentben történteket, lapja nevében hozzátéve, hogy „természetesen közel sem tartjuk azonos súlyúnak a két ügyet”, de egyáltalán nem akarják tagadni azt a tényt, hogy „Lázár is stigmatizál”. Ő is. Mi sem tartjuk azonos súlyúnak a két ügyet: egy író esetében végső soron magánfontosságú – esetleg irodalomkritikai – kérdés, hogy mikor hülyül meg, de az, hogy a brutális túlsúlyban lévő kormánypárt országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője egy gazember, alighanem közügy.

Egyébként fölkészülhetünk arra, hogy innentől minden galádság el lesz intézve, de legalábbis elrelativizálva egy kiadós kertészezéssel, köszi, Ákos! Illetve, lehet, hogy ez a köszönet félrement, és – bár nem a témába vág, de ne menjünk el mellette szó nélkül – hálánkkal mást kell üldöznünk. Egy közel nyolcvanéves, megkeseredett öregembernek nem kötelező a toppon lennie, de azért van a szerkesztő, hogy ha az előbbi vad, embertelen és ízléstelen szöveget állít elő, akkor amaz szóljon, hogy ezt azért mégse, már csak az életmű megóvása miatt se. Ám a gyurcsányista emigráció jeles alakja, az Amerikai Népszava főszerkesztője, Bartus László kapva-kap minden ilyen alkalmon, sőt rá is pakol egy lapáttal, mert neki szabad kollektív érzékenységben tapicskolni, tehetség, humor és megoldási javaslat nélkül nemzeti frusztrációkat bolygatni, majd jól megsértődni a nagyszerűségét értékelni képtelen népre. Ő és itthon ragadt barátai észre sem veszik, hogy magatartásuk milyen mértékben járult hozzá a most uralmon lévők jellemfejlődéséhez, ha e torzulást nevezhetjük így.

Persze ez csöppet sem mentség a lázári trolltempóra, már csak azért sem, mert Lázárral kapcsolatban nem beszélhetünk véletlen elszólásról. A hódmezővásárhelyi közgyűlésben egyszer már vitát generált az egyik baloldali képviselő apjának nyilas múltjáról – szóval, képes ő ezt előadni minden helyen, bármely napszakban, súgógép és lélegzetvétel nélkül.

Hiba volna továbbá a Lázár-fölszólalást önmagában értékelni, és most nem a csőcseléksajtó évek óta tartó, családi kapcsolatokat sem kímélő – és úgy általában semmit sem kímélő – hadjáratára kell gondolni. Elég olyan apróságra fölhívni a figyelmet, hogy ez a kormány az, amelyik reaktiválta Grezsa Ferencet. Nevét már elfedte a jótékony idő, sőt, sokan soha nem is hallották azt, ám műve széles körben terjedt el, s a mai napig itt él velünk. Ő írta a rendszerváltás hajnalán az „Apák és fiúk” című pamfletet az akkori szabad demokrata vezetők lejáratása céljából. A vaskos hazugságokat, eszméletlen képtelenségeket és olyan elmés megfigyeléseket, mint, hogy aki zsidó, annak már a szülei is zsidók voltak, tartalmazó mestermű nagyot taszított a dagonya felé közéletünkön.

Most, hogy már fejtetőig merültünk a dagonyában, előszedték Grezsát is valamiféle drogpolitikai izé területén sertepertélni, de ha rosszabbra fordulnak a dolgok, igénybe fogják venni a családfakutatás terén szerzett szaktudását is.

* Szükség is lesz rá. Mivel a történelmileg túlképzett Lázár János finoman szólva is mellétalált a családi alapú bolsevikozással. A megidézett dédapa, a baloldali (értsd: kommunistabarát) szocdem Szakasits Árpád politikai pályafutása ugyan a méltányolható szint alatt van, de történetesen éppen a bolsevikok tartóztatták le. Amikor ő és veje, Schiffer Pál börtönben ült, ifjú törtetők – ha volt bennük elég alkalmazkodási készség, s nem volt bennük semmi könyörület – építgettek szédületes karriereket. Amúgy kockáról-kockára.

S itt jutunk el oda, hogy tegyünk még egy összehasonlítást. Bárki bármit is gondol Schiffer Andrásról, avagy politikájának egyszerre doktrinér és inkonzisztens voltáról, azt nem vitathatja el tőle, hogy mostani pozíciója saját teljesítményének eredménye. Nem egy meglévő ranglétrán kapaszkodott fölfele, hanem a semmiből hozott létre pártot. Fáradhatatlanul és ismerőseit nem kicsit megterhelő módon szervezett, szerepelt, apró szubkultúrákat fércelt össze, reménytelen ügyeket képviselt, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált. Ellenben Lázár Jánossal, aki mindig csak egy nagy segget látott. Különös gusztussal kiválasztotta a következőt, s rajtaütésszerűen beleomlott. Elismerésünket legfeljebb azzal vívhatja ki, hogy sohasem vétette el a célt.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Egei Antal - Horváth Zsolt


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.