Nem tudom eldönteni, hol mikor tévedtek el, de azt is kíváncsian tudakolom, hogy a szülők, mikor és hol vesztették el legértékesebb kincsüket a gyermeküket?! Nem véletlen írtam bevezetőnek e pár sort, mivel én is apa vagyok, de gyermekeim nevelésében ilyen gondokat, mint amik manapság történnek.

Ismételten csak azt tudom elmondani a saját egyéni véleményem és nem szeretnék általánosítani, senkit nem áll szándékomban megbántani, megsérteni. Azért azt elszomorítónak tartom, hogy a mai fiatalsággal nem lehet „kesztyűs” kézzel bánni. Ez egyrészt úgy vélem a szülő hibája is, mivel nem tud eleget foglalkozni gyermekével, mert állandóan attól tart, hogy kirúgják munkahelyéről, ha nem „dolgozik” este kilenc-ig.

Igazából azt sem értem, hogy miért kell egy embernek este kilencig „dolgozni” (természetesen tisztelet a kivételnek, akinek ilyen a munkarendje), mert lépten nyomon azt tapasztalom, hogy nagyon sokan napközben saját ügyes-bajos dolgaikat intézik és este hozzák be a lemaradást!

Visszatérve fiataljaink helyzetére, az a szomorú tapasztalatom, hogy ma nincsenek olyan közösségi szervezetek, amelyek letudnák kötni őket, programmal, elfoglaltsággal, hogy ne a plázákban kéne kószáljanak, játéktermek látogatói legyenek! Igen valamikor az „átkosban” volt úttörő szövetség, kisz, amely szervezetek megfelelő módon tudtak ezeknek a felnövő félben lévő emberpalántáknak kulturális, és egyéb közösségi elfoglaltságot nyújtani és figyeltek rájuk!

Igaz az is, hogy a mai fiatal pedagógusok már nem olyanok, mint az én időmben voltak, mert Ők, még hivatásnak tekintették ezt a „szakmát”, a mai fiatal pedagógus állomány, nem tekinti hivatásának csak ugró deszkának ezt a főiskolát. Természetesen itt is van kivétel, de egy az ezerhez! Ezt tapasztalatból mondom. Sajnos ma ez a helyzet!

Aztán tovább gondolkodva az eseményeken, amelyeket nap-mint hallunk, olvasunk, látunk a képes médiákban, azok felháborítóak. Arra utaltam, ha egy gyerek nem úgy viselkedik az iskolában, ahogy azt megilletné, a pedagógus „megfenyíti”, rögtön szalad a szülő és „elveri” a pedagógust!!! Holott meg kellene köszönje, hogy az a tanár vagy tanárnő, foglalkozik a gyerekével Ő helyette!

Felháborítónak tartom továbbá azt is, hogy az egyes törvények a pedagógust marasztalják és nem a gyereket, aki nem tud viselkedni és azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Kérdem én a mai fiatalság udvarias, tiszteli anyját, apját és az időseket? Sajnos nem, mert a szülők ezt vagy elfelejtették, vagy nem is akarták gyerekeiknek megtanítani! Állítasaim tapasztalataim alapján merem leírni.

Ezek a fiatalok mindent megkapnak szüleiktől, sőt még többet is, sok szülő előtérbe helyezi gyerekét és azt hiszi, ha anyagilag mindent meg neki, akkor az jó. Szerintem nem minden az anyagi, az kellene, hogy többet foglalkozzanak gyerekükkel és magyarázzák el nekik, mire mikor számíthatnak. Úgy gondolom, ami ma a fitalok tekintetében „uralkodik” nagyon sok mértékben a szülő hibája!!!

Az irodalmat figyelembe véve ajánlom sok szülőnek Ady Endre a Proletárfiú versét, ennek is, ha jól emlékszem a második versszakát. Idézni sajnos nem tudom, de valahogy úgy szól, hogy apám kopott kabátú, de nekem új ruhát…Sajnos a rendszerváltozás óta egyre inkább nagyobb a gyerekkultusz. Ez semmi jóra nem fog vezetni, már látjuk az előjeleit.

A kormányzat persze hallgat, illetve büntet mindenkit, kivéve a gyereket legyen az zsebes, tolvaj, koldús (aki nem magának koldul) esetleg gyilkos. A törvényhozás nem meri szakcionálni a gyerekek által okozott iskolai rendbontásokat, „tanárveréseket”, az aluljáróban való késelést, stb.

Egyszónak száz a vége: gyermekeinket meg kell tanítani a tiszteletre, a viselkedésre, az udvariasságra és fel kell készíteni Őket a valós életre.