Oszsza meg másokkal is

A politológus szerint valószínű, hogy egy új ellenzéki párt van kialakulóban, a közvéleménykutató szerint viszont a társadalmat olyan apátia jellemzi, ami miatt nincs esély a mozgósításra.

Gőzerővel szervezik a Magyar Szolidaritás Mozgalmat - fogalmazott lapunknak Kónya Péter. A múlt csütörtökön ülősztrájkkal kezdődő D-day megmozdulássorozat főszervezője annyit mondott, a részletekkel, vagyis azzal, hogy pontosan mit takar a mozgalom, csütörtökig várni kell. Akkor sajtótájékoztatón ismertetik a célokat, és a demonstráció folytatását. A lengyel mintára életre hívott Szolidaritás elindítását szombaton, a Kossuth téri tüntetésen jelentették be, ahol Kónya úgy fogalmazott: a munkavállalók azt várják, hogy az összefogás és a szolidaritás, s ne a megosztottság jellemezze a magyar társadalmat.

Szerinte az emberek normális, békés országban akarnak élni, és ennek érdekében véget kell vetni a háborúskodásnak. Mint lapunknak kifejtette, elég volt abból, hogy az embereket - egyebek között - politikai beállítottságuk szerint megbélyegzik. Összefogásra, társadalmi szolidaritásra van szükség, de nem tüntetésszervező mozgalmat akarnak, hanem egy olyan szervezetet, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket.

A következő napok feladata a szombati demonstráción mindenki számára váratlanul bejelentett mozgalom elindítása, amit az akcióegységhez csatlakozott ágazati szakszervezetek támogatnak - állította Kónya Péter. Nem tagadta, volt bizonyos kockázata annak, hogy erről előzetesen nem egyeztettek, de tartottak attól: ha a Szolidaritás zászlóbontását vitára bocsátják, sokan lesznek, akik azonnal megtámadják a kezdeményezést.

Támadásról egyelőre nincs szó, egyelőre a pontos részleteket, célokat várja mindenki. Hogy van-e igény a mozgalomra, hamarosan kiderül - mondta lapunknak Nagy Attila Tibor. A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa szerint a támogatottság ad majd választ erre a kérdésre. Ha sikeres lesz a kezdeményezés, akkor az azt jelenti, hogy ellenzéki térfélen megjelenik először egy parlamenten kívüli szervezet, de hosszabb távon - ha ügyesen szervezkednek - a mozgalomból egy új ellenzéki párt jöhet létre. Erre szerinte nyitottak lehetnek a választók, azok ugyanis, akik csalódtak a Fideszben, egyelőre nem tudják eldönteni, melyik mai parlamenti párt mellé álljanak.

Másképp vélekedett Závecz Tibor; a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója szerint a társadalom olyan mély apátiában van, hogy egy új közéleti, vagy politikai erő mozgósítása egyelőre lehetetlen. A kormányváltás óta alakultak ugyan szervezetek, utalt Závecz az Egymillióan a demokráciáért és az Egymillióan a sajtószabadságért csoportokra, de ezek sem tudtak mély gyökeret verni. Ugyan hasznos és fontos tényezői a demokráciának, hiszen minden érdekkifejezés lényeges, de egyelőre szó sincs arról, hogy a közeljövőben megizmosodhatnának. Ezek az erők akkor tudnának megerősödni, ha óriási lenne az elégedetlenség.

Magyarországon azonban sajátos helyzet alakult ki, elégedettségről ugyan nem beszélhetünk, de apátia és nem a mozgalmak indításához szükséges túlfűtött érzelem uralja a társadalmat - mondta a kutatási igazgató. Závecz szerint a mozgósításra a pártoknak van a legjobb lehetőségük, de ők is nehezen küzdenek meg ezzel a feladattal. Elég ha olyan politikai akcióra gondolunk, mont az időközi választás. Oda is alig megy el néhány ember - tette hozzá Závecz.

A szakszervezeti konföderációk a mozgalommal kapcsolatos részetekre várnak. A jó dolgokat szeretjük, de megvárjuk, hogy kiderüljün, pontosan mit is akarnak Kónyáék - vélekedett Gaskó István. A Liga Szakszervezetek vezetője egyelőre annyit mondott: a szolidaritás szakszervezeti alapérték, és örül hogy szombaton ennyi ember érezte úgy, felvállalja és időt fordít arra, hogy elmondja a véleményét. Hasonlóan fogalmazott Pataky Péter. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke nem tudja mit takar a Szolidaritás mozgalom, nincs róla semmilyen információja, de ha lesz, akkor is egyeztetnie kell a kollégákkal.

A lengyel minta

Az 1980-ban augusztus 14-én sztrájkba léptek a gdanski Lenin Hajógyár munkásai. A hajógyári munkások az áremelés visszavonása és a fizetésemelések követelése mellett politikai kérdéseket is megfogalmaztak. Követelték Anna Walentynowicz - az illegálisan létrehozottSzabad Szakszervezetek egyik elbocsátott aktivistája - visszavételét a gyárba és az 1970-es hajógyári sortűz áldozatainak egy emlékmű felállítását. Legfontosabb céljuk azonban a párttól független, önkormányzó szakszervezet engedélyezése volt. Néhány nappal később meglapították az Üzemközi Sztrájkbizottságot, az élén egy elbocsátott villanyszerelővel Lech Wałesával.

A sztrájkolók elfoglalták a hajógyárat, és jelentős változásokat követeltek, amelyet 21 pontban foglaltak össze. A nyilatkozat első pontja "a párttól és a munkaadóktól független szabad szakszervezet elfogadása" volt. A Gdanskból kiinduló sztrájkok minden korábbinál nagyobban voltak, a munkabeszüntetések kiterjedtek az egész úgynevezett tengermellékre. A lengyel kormány tárgyalásra kényszerült a munkásokkal, amelynek végén augusztus 30-án Szczecinben, 31-én pedig Gdanskban aláírták az úgynevezett augusztusi megállapodást. A lengyel pártvezetés a megállapodásban elismerte a munkások új szakszervezetét, amelyet néhány nappal később Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezetnek neveztek el.

forrás és szerző : Muhari Judit / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.