Oszsza meg másokkal is

A dokumentum írásba foglalja azon moszkvai pletykákat, melyek szerint a meglehetősen titokzatos orosz olajóriás maga Vlagyimir Putyin orosz kormányfő tisztázatlan eredetű vagyonának forrása lenne. Az irat további érdekessége, hogy az ügyben érintett honi szereplők nyilvános szerepléseiknél jóval nyitottabban magyarázzák álláspontjukat a kitűnő oknyomozónak bizonyuló nagykövet számára.

Az orosz Szurgutnyeftyegaz nevű cég 2009. március végén – meglepetésre – megvásárolta az OMV-től az osztrák energiatársaság tulajdonában lévő 21 százaléknyi Mol-pakettet. A jelentés ennek kapcsán számos furcsa körülményre emlékeztet. Néhány nappal korábban az OMV-t akkor irányító Wolfgang Ruttenstorfer azt nyilatkozta egy osztrák lapnak, hogy nem kívánják eladni a csomagot. (Mivel az osztrák tőzsdefelügyelet szerint a nyilatkozat és az eladási hír között Ruttenstorfer OMV-részvényeket vett, és az árfolyam a bejelentésre megugrott, az ex-vezérigazgató bűncselekmény gyanújába keveredett.)
 

Az amerikai diplomatáknak sem sikerült bejutni – a titokzatos cég székháza
FOTÓ: NYILAS GERGELY
 

Az orosz társaság az akkori tőzsdei ár dupláját, mintegy 1,4 milliárd eurót fizetett. Előzetesen sem a magyar kormánnyal, sem a Mollal nem egyeztettek. Néhány héttel korábban az akkori Gyurcsány-kabinet hivatalos látogatáson járt Moszkvában, ahol megállapodásokat is kötöttek. Több se kellett a most kormányzó akkori ellenzéknek – különösen Németh Zsolt mostani külügyi államtitkárnak –, hogy a két eseményt összekössék, és Gyurcsányékat újfent valamiféle titkos megállapodás gyanújába keverjék.

Gyurcsány belső emberei ugyanakkor váltig bizonygatták az amerikaiaknak: Moszkvában nemhogy nem hallottak ilyen szándékokról, de az orosz fél ígéretet tett a hasonló lépések előtti egyeztetésre, ami nem történt meg. A nagykövetség – lapunk megnevezése nélkül – idézi az akkori orosz nagykövet, Igor Szavolszkij Népszabadságnak tett kijelentéseit, melyben a vásárlást szokásos gazdasági-tőzsdei ügyletnek minősítette, amiről senkit nem kell előre tájékoztatni.

Idézik a Molt vezető Hernádi Zsolt először kissé tartózkodó, majd egyre harciasabb álláspontját is, mely szerint az orosz cég szándékait előzetes egyeztetés híján nem tekinthetik barátságosnak. A dokumentum szerint több – azóta már távozott – Mol-csúcsvezető személyesen és bőven kommentálta a diplomaták számára az eseményeket. Ebben kilátásba helyezték, hogy – egyébként az OMV-nél már bejáratott módon – a Szurgutnyeftyegaz ellen is védekezésre rendezkednek be.

Az amerikaiak sokat elmélkedtek azon, mi lehet a hatalmas készpénzállománnyal rendelkező, de még a szokásosnál is átláthatatlanabb hátterű Szurgutnyeftyegaz szándéka. Idézik moszkvai nagykövetségük gyors vizsgálatának eredményét, mely szerint a Szurgutnyeftyegaz tulajdonosi szerkezete átláthatatlan, de „pletykák szerint” maga az orosz állam, pontosabban Putyin személyesen áll a csúcsán. Eszerint itt jelennének meg a kormányfő tisztázatlan eredetű pénzei. A távirat megjegyzi: moszkvai amerikai diplomaták kértek találkozót a cég képviselőivel, ám a próbálkozásaikat visszautasították. (Azóta az orosz sajtó több hullámban is közölt adatokat az orosz olajcég részvényesi összetételéről, amely szerint papíron főleg saját munkavállalói, illetve vezérigazgatója tulajdonában áll. Ez tehát nem támasztja alá a pletykát, mely ugyanakkor jellege folytán így nem is bizonyítható.)

A motiváció is érdekelte a budapesti követséget: felmerült, hogy a Szurgutnyeftyegaz a Mol igazgatóságában szeretne magának helyet. Cél lehetett a különböző Mol-irányítású gázvezetékek feletti hatalom megszerzése, de szerepet játszhattak orosz belső politikai-gazdasági mozgások is. Molosok – az irat szerint – abbéli félelmüknek adtak hangot, hogy az orosz cég esetleg egy baráti vállalat számára „eladja” a csomag felét. Ezzel kikerülheti a Molban (pont egy ilyen hatalomátvétel megakadályozására) érvényben lévő, tulajdoni aránytól független tízszázalékos felső szavazati korlátot. Ilyen esetre vizsgálat indításával készültek, de inkább megelőző intézkedéseket helyeztek kilátásba. (Amit meg is tettek.)

A levél megfogalmazója némi malíciával megjegyzi: „baráti” cégek tulajdonba ültetése nem áll távol a Moltól sem. A nekik nyilatkozó tőzsdei szakértő a Mol 36 százalékát ellenőrző OTP-t, ING-t, az állami MFB-t vagy BNP Paribast is idesorolja. További 14 százalék olyan nagy nemzetközi energiacégeké, mint a cseh CEZ vagy az ománi Oil Company, melyek szintén baráti viszonyt ápolnak a Mol-vezetőséggel.

A jelentés megszületése óta az orosz cég valóban semmit nem tudott kezdeni részesedésével: a Mol egy fillér osztalékot sem fizetett. Még a részvénykönyvbe sem jegyezték be őket, amit Putyin egy ízben rendkívül indulatosan kifogásolt. A gordiuszi csomót végül az Orbán-kormány vágta át, amikor nyáron a fel nem használt IMF-hitelkeretből mintegy félezermilliárd forintért megvette a pakettet, jókora hasznot biztosítva az oroszoknak. Azóta az árfolyam jelentősen esett.

forrás és szerző : nol.hu / Marnitz István


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.