A szegények elleni háború szükségességéről
2011.09.05. 05:46

A kártékony szegények néha csoportokba rendeződnek, néha külön-külön járkálnak a városban. Vannak települések, ahol sok kártékony szegény lakik, az ő megsemmisítésük egyszerű. Atomot nekik – gondolhatná a normál polgár, de ez nem megy, mert az atom sugároz, és sokáig terméketlen lesz tőle a talaj, ami rossz. Az sem működik, hogy lemegy a rohamosztag vidékre és mészárol. Az ilyesmit nem szereti a külföldi sajtó, kivéve Dél-Amerikában, de az messze van.
Oszsza meg másokkal is
Persze nem, nem minden szegény ellenség, hanem csak a kártékony szegények. Már szegény Hajnóczy Péter is hülyén nézett, amikor egy ismerőse hasznos és kártékony kategóriákra próbálta felosztani a rovarokat, de a szegények esetében egyértelmű a kategorizálás: vannak hasznos szegények (hülyék), és kártékony szegények, akik csak viszik az állam pénzét, herdálják a közvagyont, nyomasztanak, terhei ők a nemzetgazdaságnak és a nemzeti ügyek izéjének.
Vannak tehát a hasznos szegények, akik dolgoznak, szart sem keresnek, de övék a mennyek országa, illetve lehetnek a lét felszínén szomorú kinövések, éhbér, törlesztés és rezsi. Mit gondolunk róluk?
Mert szeretni őket nem lehet, de háborút is felesleges viselni ellenük, mivel feltöltik a bevásárlóközpontok polcait, felhozzák a szenet és ápolják a haldoklókat. A hasznos szegények tehát fontosak, bár kétségtelen, hogy időnként megjelennek különböző rendezvényeken, és arról kiabálnak, hogy ők szegények. Mik lennének mások?
Emlékszem, amikor Csurka István programot hirdetett, és nagyjából arra a következtetésre jutott, hogy vegyük el a pénzt a gazdagoktól és adjuk oda a szegényeknek. Van ezzel egy kis probléma: a szegények sokan vannak, a gazdagok pedig kevesen (viszonylag), tehát ha minden gazdagtól elvesszük a pénzét, akkor sem lesznek a szegények gazdagok.
* A hasznos szegényekre szükség van, mert nélkülük nem lennének gazdagok, legalábbis nehéz lenne viszonyítani, mert azért a magyar gazdagok még mindig nem tűnnek annyira gazdagnak más területeken, hovatovább, szinte szegényeknek látszanak, ezért is nem mennek külföldre.
Igenis, létezik hajléktalanbűnözés – mondotta Tarlós polgármester, és mivel Budapest első szolgája hatalommal rendelkezik, minden bizonnyal lecsapnak a megfelelő szervek a hajléktalanbűnözőkre, akik kukákban turkálnak, mert bizony nekik ehhez van kedvük, tulajdonképpen örömükben csinálják, ez nekik a hobbijuk, bohém és kacagányos hippik, öntudatlan punkok, bosszantásnak szánják, hogy úgy néznek ki, mint akiknek nincs semmijük, pedig lakhatnának a Cinege utcában is, csak fricskázni akarják a társadalmat.
A társadalom fricskázása egyébként máshonnan is érkezik, a rokkantnyugdíjasok úgy tesznek, mintha nem tudnának dolgozni, az öregek öregnek látszanak, a fogyatékosok fogyatékosnak, az ember már nem is tudja, hová nyúljon, ha settenkedést sejt.
A fentiek a kártékony, vagy csak egyszerűen haszontalan szegények, akiknek a kiiktatása törvényszerű és remélhetőleg alkotmányos.
* A kártékony szegények néha csoportokba rendeződnek, néha külön-külön járkálnak a városban. Vannak települések, ahol sok kártékony szegény lakik, az ő megsemmisítésük egyszerű. Atomot nekik – gondolhatná a normál polgár, de ez nem megy, mert az atom sugároz, és sokáig terméketlen lesz tőle a talaj, ami rossz. Az sem működik, hogy lemegy a rohamosztag vidékre és mészárol. Az ilyesmit nem szereti a külföldi sajtó, kivéve Dél-Amerikában, de az messze van.
A haszontalan (tehát kártékony, ellenség, stb.) szegények nem csak léteznek, de szaporodnak is. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya legutóbbi nemzeti konzultációján egyetlen negatív eredmény született: nem szabad a sokgyermekes családokat támogatni, mert azok biztos cigányok vagy kártékony szegények, és ők rohadjanak meg – mondta a kétharmad is, mert a gyűlölet és a káröröm sokkal nagyobb erő, mint a nemzeti giccs.
Mi a haszna annak, ha egy európai fővárosnak félművelt (jóindulatú túlzás), narcisztikus, agresszív polgármestere van, aki azt hiszi, hogy a preraffaeliták után jöttek a raffaeliták, szóval bunkó, de határozott, ami a tökéletes kombináció fideszes szempontból. Ő nem szereti a szegényeket. Ki szereti őket? Lázár János biztosan nem, mert szerinte akinek semmije sincs, az annyit is ér.
Ez most kormányzati nézőpont, vagy egyéni taplóság? Kormányzati program, persze, a kártékony szegényeket ki kell iktatni, mert kártékonyak és szegények. De mint fent kifejtettem, ez nem mehet úgy, hogy minden szegény golyót kap, mert van ez a hülyeség, civilizáció, Európa, ENSZ, mittom'én... tehát valamit ki kell találni (egyéni képviselői indítvány, naná), hogy ne az legyen, ami mindig, hogy Európa ugat, Brüsszel bevonul, ja.
A megoldás a segítség megvonása, a szegénység krimianalizálása, segélyek, támogatások megszüntetése, és természetesen a közvélemény finomhangolása: a szegénység bűn, önhiba, merénylet az állam ellen, a szegénység provokáció, terror, gúny vagy csak szimplán szemétség, amivel a polgárok életét akarják a rosszak megkeseríteni.
Ha nem lépünk, ellepnek minket, ott lesznek miden utcasarkon, minden villamoson, minden állami intézmény lépcsőjén, a Vidámpark és az Állatkert előtt, az aluljárókban és a pályaudvarokon.
A szegények elleni háború elkerülhetetlen, és minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb végzünk. Halálért segélyt – ez a jelszavunk.
forrás és szerző : hirszerzo.hu / Para-Kovács Imre
Az eredeti írás itt olvasható
|