Oszsza meg másokkal is

Megszokhattuk, hogy a bányásznapokat olyan helyeken tartják, ahol van, vagy a közelmúltban volt bánya. Kazincbarcika, Pécs, Dorog, Bátonyterenye – csak néhány helyszín az elmúlt évekből.

És azt is megszokhattuk, hogy – bár aktív bányász már alig van az országban – valamelyik vezető közjogi méltóság a központi bányásznap ünnepi szónoka.
 

"Jó szerencsét!" feliratú tábla a nyirádi bauxitbánya területén, melyet az 1990 december 22-i hatósági bejárást követően végleg bezártak

2004-ben például maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt ment sebtében Dorogra , miután megnyerte az MSZP-n belüli hatalmi harcát. „Úgy fejtik a bányát is, vagyis az aknát, a tárnát, vagy hogy a jó égbe kell azt mondani, ahogy az országot építjük” – mondta az elképedt nyugalmazott bányászoknak.

2009-ben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Pécsen szónokolt az egykori uránbányászokhoz: „A bányászok tudták, mit jelent egy közösség, miként lehet és kell egymást tisztelni, egymásra támaszkodni és egymásra vigyázni minden pillanatban, hiszen a társak élete olyan fontos volt, mint a maguké.”

De a tavaly kezdődött új kurzus is fontosnak érezte minél magasabb szinten képviseltetni magát a bányásznapon. Az egy évvel ezelőtti kazincbarcikai ünnepségen maga Schmitt Pál frissen megválasztott köztársasági elnök szónokolt nagy háttérismeretről téve tanúbizonyságot: „Pontosan tudjuk, milyen nagyszerű emberek a bányászok”.
 

Szili Katalin 2009-ben, bányászokkal a Pécsett megrendezett bányásznapi ünnepségen. (Fotó: Kálmándy Ferenc)
 

Az idei ünnepségen nem valamelyik közjogi méltóság, hanem Bencsik János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klíma- és energiaügyért felelős államtitkára mondja a köszöntőt. Volt már ilyen, 2005-ben például Juhász Gábor belügyi államtitkárt küldte a kormány a központi bányásznapra. (Mellesleg nem volt egy diadalmenet, azt kellett bejelentenie, hogy a kormány mennyi pénzzel támogatja az állás nélkül maradt bányászokat.)

A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint Fellegi Tamás minisztert „kormányzati teendői máshová szólították”, ezért esett a választás Bencsikre, akihez egyébként a bányászat állami feladatainak ellátása is tartozik.

Ez rendben is van, az viszont mindenképpen meglepő, hogy a helyszín ezúttal nem valamelyik lepukkadt bányászati központ, hanem a borászatról nevezetes Tokaj. (Bár kétségtelen, hogy a bányásznap és az ivászat között értelmezhető összefüggés van.)

A kormányzatnál érdeklődtünk a helyszínválasztásról, de mivel nem ők a szervezők, így válaszolni sem tudtak.

Kénytelenek voltunk hát elmélyedni Tokaj és a bányászat közötti összefüggésről. Legnagyobb meglepetésünkre találtunk összefüggést.
 

Gyurcsány Dorogon 2004-ben (Fotó: Kovács Attila)

Tokaj-hegyalja vulkánikus eredetű hegyei ugyanis andezitet rejtenek, amit a 19. század második felében kezdtek kitermelni. De senki ne képzeljen valami földalatti aládúcolt, csillékkel teli bányát maga elé. Egyetlen pallódeszkán, talicskáén tolták ki a követ, és szórták az uszályokra.

A harmincas években még több andezitre (út- és vasútépítéshez, burkolóanyaghoz használják legfőképp) volt szüksége az országnak, sorra nyíltak a bányák, de mára alig maradt egy-kettő mutatóban. Az más kérdés, hogy külszíni homokbánya az Alföldön is van, még sincs Szegeden bányásznap.

Közben kiderült, hogy jó helyen kapizsgáltunk, az építőipari nyersanyagbányák közelsége miatt esett a választás Tokajra. Ezenfelül Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség ügyvezető főtitkára még azt is elmondja: „Szeretnénk bemutatni azt, hogy a bányászat és a borászat megfér egymás mellett, sőt, kiegészítik egymást.”

A cikk elején már szó volt róla, hogy a kétezres évek szónokainak nem maradt más, mint a régi bányászlétre emlékezni, mivel a nehézipar leépülésével aktív bányász alig-alig maradt az országban. Érdemes hát megnézni, miként ünnepeltek 1989-ben, az utolsó szocialista bányásznapon; akkor már lehetett tudni, hogy keserves jövő vár a bányászokra. (Amúgy maga a bányásznap is egy echte szocialista ünnep: 1950-ben nagy bányaszerencsétlenség történt Tatabányán. Hogy lecsendesítsék az embertelen munkakörülmények miatt elégedetlenkedő bányászokat, kitalálták a bányásznapot egy 1919-es csendőrsortűz bányász áldozatainak emlékére.)

Szóval, 1989-ben nem éppen ünnepi hangulatban tartották a 39. bányásznapot. Felszámolás alatt állt a Nógrádi Szénbányák, pénzhiány miatt elmaradt a bányászok szakszervezete által támogatott fafaragótábor, kikapott a Siófoki Bányász, és a kormány is foglalkozott a mecseki bányászok két nappal korábbi, tízezres demonstrációjával. (A bányászok a munkahelyüket és jövőjüket féltő demonstráción a szó szoros értelmében lefütyülték az emelvényről a veszteséges bánya bezárása mellett érvelő Horváth Ferenc ipari minisztert, aki nem is tudta elmondani beszédét.)
 

Az utolsó szocialista bányásznapon még 100 ezer bányászt köszöntött a két nappal korábban kifütyült ipari miniszter Budapesten, a Gorkij fasori székházban, ahol – az MTI tudósítása szerint – „nyíltan szólt a bányászat gondjairól, a nehézségeket kiváltó okokról, az elhibázott döntésekről, és a súlyos helyzetből kivezető útról.”

Új munkahelyeik és megélhetésük biztosítására foglalkoztatáspolitikai csomagtervet készít a kormány, Baranyában és Tolnában a bányavállalatoknak jó lehetőségeik vannak melléktevékenység fejlesztésére, egyről öt évre terjesztik ki munkahelyteremtést ösztönző 20 százalékos adókedvezményt.

Horváth úgy számolt, hogy a következő években a százezer bányászmunkahelyből tízezer szűnik meg.

Nos, mára 4 700 bányász dolgozik.

forrás és szerző : index.hu / Tóth-Szenesi Attila


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.