Megalázzák a munkavállalókat
2011.08.02. 19:12

Ideológiai és cselekvési zűrzavar - a munkajogi szakember szerint a leginkább ezzel jellemezhető a Munka törvénykönyve módosításának tervezete. A javaslat a jelenleginél sokkal rosszabb helyzetbe hozza a munkavállalókat, miközben olyan gesztus tesz a munkaadók felé, amelyet maguk sem igényelnek. A dolgozók rosszul járnak a többi között az érdekvédelem, a próbaidő, a szabadság, a betegség vagy éppen a felmondás esetében.
Oszsza meg másokkal is
Bár konzultációt ígérnek róla, az eddigi kormányzati gyakorlat alapján aligha lesz érdemi párbeszéd az Mt módosításáról.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) módosításának tervezete (amely közlésekor még nem tartalmazza a kormány végleges álláspontját, legalábbis ezt állítják) a következő ideológiai állásponttal indokolja a munkavállalók egyéni és kollektív jogait csorbító törekvéseit: "... a korábbi Mt. ún. relatív diszpozitív, azaz a törvénytől általában csak a munkavállaló javára eltérést engedő szabályozásszemlélete a munkaerőpiac autonóm szabályozása ellen hatott."
Amennyiben összevetjük a munkáltatói jogok széles körű kiterjesztésének ezt az indokát a kormány azon intézkedésével, mely szerint kötelező béremelést végrehajtani a havi 300 ezer forint alatti bruttó keresetűek esetében, rájövünk arra, hogy a kormány azt az ideológiai kártyát húzza elő, amely éppen a valamennyiünkre oktrojálni kívánt akaratát magyarázza meg. Legnagyobb jó szándékunk ellenére sem állítható, hogy a kötelező béremelés előírása piaci szabályozó eszköz lenne. Az említett összefüggések azt igazolják, hogy zűrzavaros, kiszámíthatatlan a kormány gazdaságpolitikája.
Bár társadalmi konzultáció - állítólag - lesz, a kormány csupán írásban küldte el a tervezetet a szakszervezeti konföderációknak és a munkáltatóknak. Összehasonlításképpen idézzük fel, hogy 1992-ben másfél évig folyt egyeztetés a kormány és a munkavállalókat kollektíven képviselő szervezetek között a munkajogi szabályokról.
Szűkített érdekvédelem
A napokban nyilvánosságra került tervezetben súlyosan sérülnek a munkavállalókat képviselő szakszervezetek jogai. Például a csoportos létszámleépítéseknél "kihagyták" a szakszervezeteket a tervezett szövegből. A 72.§ (1) bekezdése szerint csak az üzemi tanáccsal, ennek hiányában a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal köteles tárgyalni a munkáltató.
A jelenleg hatályos szabályozás szerint a munkáltató köteles döntése előtt "...a szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét". Érdekes a következő kormányzati szándék is (tervezet 223.§, 3. bekezdés): "A folyamatban lévő konzultáció tartama alatt, de - hosszabb határidőt tartalmazó eltérő megállapodás hiányában - legfeljebb a kezdeményezés időpontjától számított 7 napig a munkáltató a tervezett intézkedését nem hajthatja végre. Ami dermesztő: megállapodás hiányában a munkáltató a határidő lejártakor a konzultációt berekeszti. (A konzultáció a munkáltató és az üzemi tanács, illetve szakszervezet közötti véleménycsere, párbeszéd) Ezek szerint tehát e konzultáció formális, vétójoga nincs a szakszervezetnek, kompromisszumkötési kötelezettsége nincs a munkáltatónak, jogorvoslati lehetőség pedig nincs.
Nehezen érthető rendelkezések
Szerepel a tervezetben a következő előírás is (224.§, 1. bekezdés): "A munkáltató nem köteles tájékoztatást adni vagy konzultációt folytatni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit, illetve működését veszélyeztetné."
Az ezt követő jogszabályhely ugyanakkor előírja a titokvédelmi kötelezettséget a munkavállalók képviselői részére. Így tehát önmagában, logikailag is értelmezhetetlen e két párhuzamos rendelkezés. Személyhez fűződő jogok (tervezet 9.§, 1. bekezdés) korlátozásának lehetőségét nem lehet a munkáltató mérlegelési jogkörébe helyezni, különösen nem általánosan megfogalmazott indokok alapján.
E jogok korlátozhatóságának módját és mértékét kizárólag jogszabály határozhatja meg. A hivatkozott 9.§ (1) bekezdésében foglalt általános indok, amely a munkáltatót egyoldalúan és gyakorlatilag korlát nélkül jogosítja fel a munkavállaló személyhez fűződő jogainak korlátozására, sérti az alaptörvényt.
Játék próbaidővel, felmondással
Nem világos a tervezetből, hogy a szakszervezettel kötendő kollektív szerződés miért állapítana meg a munkavállaló számára lényegesebb hátrányosabb, hosszú időtartamú próbaidőt. Ez ismét a kormány indokának (szándékának) kifürkészhetetlenségére utal. A tervezet 45.§ 5.bekezdése szerint "a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított, legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő esetén a felek a próbaidőt - legfeljebb egy alkalommal - meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot". A jelenlegi szabályozáshoz képest azonban a munkavállaló számára mindenképpen hátrányos előírás, hogy az 50.§, 2. bekezdés, c pont szerint "Kollektív szerződés legfeljebb hat havi próbaidőt állapíthat meg".
A jelenleginél kedvezőtlenebbek a felmondási védelem előírásai is. A tervezet 68.§ 2. bekezdés szerint "a munkáltató rendes felmondása esetén a felmondási idő az alábbiakban meghatározott időtartam lejártát követő napon kezdődik:"
a) betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy év
b) várandósság
c) szülési szabadság
d) gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság
e) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés
f) hozzátartozó otthoni gondozásacéljából kapott fizetés nélküli szabadság
g) önkéntes tartalékos katonai szolgálat
Csoportos létszámcsökkentés esetén a 2. bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából a 75. § szerinti tájékoztatás közlésének időpontja az irányadó. Ezek a szabályok azért kedvezőtlenebbek a jelenleginél, mert most a védelmi idő leteltét követő 15, illetve 30 nap elteltével kezdődhet a felmondási idő. Súlyos szociális problémát jelent majd a jövőben, hogy változik a jelenlegi szabályozás, amely szerint (a többször módosított 1992. évi XXII.tv.) a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a 62. életéve eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg. (A tervezetben annyi a pozitívum e tekintetben, hogy a végkielégítés mértékét plusz három havi távolléti díj összegével megemeli.) Kérdés, hogy ezek az emberek fognak-e valamilyen ellátásban részesülni, mert egyelőre a kormány semmilyen hiteles információt nem közölt sem a társadalombiztosítási rendszer átalakításáról, sem a szociális ellátórendszer átalakításáról.
Rosszabbul jár, aki beteg
A tervezet 147.§ 2. bekezdése szerint a betegszabadság tartamára (15 nap) a távolléti díj 70 százaléka járna a jelenlegi 80 helyett. A szabadság kiadásáról pedig a következőt írja a tervezet (122.§ 2. bekezdés): " A munkáltató évente öt munkanap szabadságot - a munkaviszony első hat hónapját kivéve - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni". Ez a jelenlegi szabályok szűkítését jelenti a munkavállalók számára. Most kettőnél több részletben csak a munkavállaló beleegyezésével lehet kiadni a szabadságot. Ez a korlát a tervezetben nincs, tehát kizárólag a munkáltató határozhatja meg, hány részletben engedi el szabadságra a munkavállalót.
Üres serpenyő
Tegyünk fel egy kézenfekvő kérdést: vajon mi célt szolgálnak a tervezett változtatások? Az világosan látszik, hogy a munkavállalót kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák, rosszabb feltételek közé helyezik. Ha úgy tetszik, megalázzák. Állítólag ennek fejében majd több dolgozót alkalmaznak a munkáltatók. Csakhogy a piac nem így működik. Ha jól megy a bolt, akkor a vállalkozó bővít, fejleszt, terjeszkedik, ha rosszul megy, akkor meg nem. Pusztán azért, mert egy jogszabály magasabb lóra helyezi a munkaadót a munkavállalóval szemben, még senki nem fog új alkalmazottakat felvenni. (Persze, vannak torz lelkű emberek, de talán nem az ő beteges igényeiket kellene kiszolgálnia a törvényhozásnak)
Olyan gesztus ez tehát, amelyet a kedvezményezettek, a munkaadók maguk sem igényelnek. És még csak pénzt sem hoz az államkasszába. Akkor mégis mi van e tervezet mögött? Dzsentri tempó? Sima rosszindulat? Inkább csak ijesztő ügyetlenség. Mert a mérleg egyik serpenyője, mint látjuk, üres. A másik meg könnyen megtelik pár millió semmibe vett ember haragjával. Akik esetleg nem csak a zászló alól sétálnak ki, hanem az országból is. Vagy csak vicc volt az egész? Akkor szólni kellene. Mondjuk annak a pár ezer orvosnak, aki most teszi be a bőröndjébe az ingei mellé a sztetoszkópot.
Borsik: előbb-utóbb jöhet az országos sztrájk
A szakszervezetek számára is váratlanul derült ki, hogy lényegében új munka törvénykönyve születhet, amely az érintettek szerint minden eddiginél nagyobb mértékű fenyegetést jelent a munka világára. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke a Népszabadságnak adott interjúban kifejtette: a javaslat a munkavállalók foglalkoztatásának feltételeit, jövedelmét és az érdekérvényesítés lehetőségét tekintve is súlyos következményekkel fenyeget. Úgy fogalmazott, az érdekérvényesítés lehetőségeit most az határozza meg, hogy az egyes munkavállalók mit hajlandók tenni a foglalkoztatás biztonságáért vagy a bérek csökkentése ellen.
forrás és szerző : Neményi Emőke írása a Népszavának /
Az eredeti írás itt olvasható
|