Oszsza meg másokkal is

– Néhány napja az interneten is hozzáférhető a munka törvénykönyvéről szóló javaslat, ami azonnal igen heves vitákat váltott ki. A miniszterelnöki szóvivő szerint a dokumentum azonban nem több, mint konzultációs munkaanyag. Vagyis: a szöveg az egyeztetések során még változhat. Mennyire kell ezt a tervezetet komolyan venni?
 

Borsik János szerint a kormány mást mond, mint amit csekelszik
Népszabadság - Móricz Simon
 

– A birtokunkban levő dokumentumra – amit a nyilvánosságra hozatala előtt sikerült megszereznünk – átlósan nagy betűkkel a „Tervezet” szót nyomtatták, ami elég egyértelműen jelzi, hogy miről van szó. Az ilyen anyag előbb-utóbb a kormány elé kerül, s azt a kabinet vagy maga terjeszti be a parlamentnek, vagy egyéni képviselői indítványként kerül a T. Ház asztalára. Ez utóbbi megoldásra elég sok példát láttunk mostanában. A javaslatban foglaltak alapján pedig egyértelmű, hogy gyakorlatilag új munka törvénykönyve születhet, amely minden eddiginél nagyobb mértékű fenyegetést jelent a munka világára.

– Szijjártó Péter viszont határozottan kijelentette, hogy ez csupán vitaalapként szolgál, amelyről nyilván széles körű egyeztetést folytatnak majd.

– E tekintetben szerintem nem mértékadó a miniszterelnöki szóvivő nyilatkozata. Magam egyébként sajnálatosnak tartom, hogy különféle nyilatkozatokkal megpróbálják az egész ügyet eljelentékteleníteni. „Ez csak munkaanyag”, „megvárjuk a javaslataitokat”, „az egészet át is írjuk, ha akarjátok” – mondják, de ezek a kijelentések egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Nem kevésbé sajnálatos, hogy az érintettek – így a szakszervezetek is – legfeljebb sejthették, hogy a háttérben készül valami.

– Több helyütt is nyilatkozta már: ha a tervezetet elfogadják, könnyebben lehet elbocsátani a munkavállalókat, ráadásul csökkennek a jövedelmek. Mi fájhat a legjobban?

– A javaslat a munkavállalók foglalkoztatásának feltételeit, jövedelmét és az érdekérvényesítés lehetőségét tekintve is súlyos következményekkel fenyeget. Vegyünk néhány konkrétumot. Jelentős mértékben nőhet a próbaidő, amelynek időtartamát kollektív szerződés akár hat hónapban is megállapíthatja. De ismerjük azt a játékot, amikor a határidő lejárta előtt egy nappal mondanak fel a dolgozónak. Így következmények nélkül cserélgethetnék az embereket, hiszen a munkaviszonynak a próbaidő alatt történő megszüntetése esetén egyetlen fillért sem kell fizetni az elküldötteknek. Ugyanakkor olcsóbbá válhat az elbocsátás: kisebb lenne a végkielégítés, a jogtalanul menesztett dolgozónak pedig a bíróság a jelenleginél jóval kisebb összeget ítélhetne meg.

De a mostanihoz képest rövidebb lehet a szabadság is, hiszen a maximális harminc nap csak ötven felett járna, ráadásul a munkavállaló mindössze öt nappal rendelkezhetne szabadon. A jövedelmeket érinti, hogy a túlmunkát – amelynek időtartama évi kétszázról háromszáz órára nőne – a munkáltató saját belátása szerint szabadnappal is megválthatja, miközben a dolgozó nem plusz pihenőnapot, hanem több pénzt akar.

A keresetek csökkentését jelenti az is, hogy megszűnik a délutáni pótlék, és csak az éjszakai munkavégzést kell ellentételezni. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a heti munkaidő szintén hosszabb lehet, egyértelművé válik: kevesebb fizetésért több időt kell a munkahelyünkön tölteni. Ami pedig az érdekképviseletet illeti, a tervezet megszüntetné a szakszervezeti tisztségviselők – nemzetközi normákban is megkövetelt – fokozott munkajogi védelmét. Meg lehet nézni, hogy ezek hiányában ki vállalja majd a konfrontációt a munkaadókkal. A munkaidő-kedvezmény tervezett megvonása után pedig a szakszervezeti vezetőknek idejük sem lesz arra, hogy a társaikkal kapcsolatot tartsanak.

– A tervezet meglepően szűkszavú a szakszervezeti jogok tekintetében, miközben részletesen taglalja az üzemi tanácsok szerepét. Ennek a hangsúlyeltolódásnak mi lehet a magyarázata?
 

Az adórendszer változtatásával lehet munkahelyeket teremteni
Népszabadság - Móricz Simon

– Először is hadd jegyezzem meg, hogy a javaslat szerint megmaradna az üzemi tanácsok tagjainak munkaidő-kedvezménye, s a tanácsok működésével kapcsolatos költségeket is a munkaadó viselné. Azt gondolom, arról lehet szó, hogy el kívánják lehetetleníteni a szakszervezeteket, miközben erősítenék az érdekképviseleti joggal nem rendelkező üzemi tanácsokat, ami meglehetősen aljas módszernek tűnik. Egyébként meggyőződésem, hogy a munkáltatónak sem jó, ha nem működnek szakszervezetek, s nincsenek ágazati kollektív szerződések; az utóbbiak helyett inkább az üzemi megállapodásokat favorizálják, miközben mindenki jobban járna, ha a foglalkoztatásra egységes feltételek vonatkoznának.

– A foglalkoztatás feltételeinek könnyítése javítja a vállalkozások versenyképességét – érvelnek a másik oldalon. Azt mondják, hogy az új munka törvénykönyvének egyszerre kell szolgálnia a munkahelyteremtést és a munkanélküliség csökkentését. Önök nem értenek egyet ezzel a törekvéssel?

– Valóban a foglalkoztatás rugalmasságára hivatkoznak, szerintem azonban a tervezet végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe hozza a dolgozókat. A foglalkoztatás feltételeit eddig főként a munka törvénykönyve szabályozta, de ezt a feladatot egyre inkább a polgári jogra bíznák – szabad teret engedve a felek megállapodásának –, miközben mindenki tudja, hogy a munkaadó és a munkavállaló korántsem tekinthető egyenrangú partnernek. Ettől azonban meggyőződésem szerint még egyetlen új munkahely sem születik, s ezt az álláspontot számos szakértői vélemény is megerősíti. Aki mást állít, bedől annak a kormányzati demagógiának, amelynek része volt a 16 százalékos – 'mindenki számára csak előnyökkel járó' – személyi jövedelemadó bevezetése, s része, hogy megoldják a devizahitelesek problémát. Az szja-változással viszont a többség rosszul járt, a hitelesek pedig változatlanul nyögik a következményeit a svájci frank megállíthatatlannak tetsző drágulásának.

Bizonyos vagyok benne, hogy a munkahelyteremtés szempontjából sokkal hatékonyabb eszköz lenne az adórendszer változtatása, s ennek részeként a foglalkoztatáshoz kapcsolódó terhek csökkentése is. De nézzük a mostani statisztikát: 570 ezer körüli munkanélkülit tartanak nyilván, és akár még kétszázezernyi nem regisztrált álláskereső is lehet. Ezzel szemben körülbelül ötvenezerre tehető a betöltetlen munkahelyek száma. Ebben a helyzetben vérlázító arról beszélni, hogy az embereket vissza kell terelni a munka világába. Arról sem kellene megfeledkezni, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígértek, amiből egyelőre semmit nem látunk, és a közmunkaprogram sem ígér sok jót. Alaposan megkurtították viszont a munkanélküliek juttatásait.

– Tudják-e már, hogy mi lesz a munka törvénykönyvének további sorsa? Várható majd valóban egyeztetés?

– A napokban a hat szakszervezeti konföderáció vezetősége hosszasan tárgyalt a tervezetről, illetve a kialakult helyzetről, és nyilatkozatban szögeztük le: a tervezetet elutasítjuk és azonnali háromoldalú – a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek bevonásával folytatandó – egyeztetést követelünk. Itt a munka világának alaptörvényéről van szó, és nem gondolom, hogy erről bármelyik érintett féllel lehetne külön egyezkedni. A javaslat tagadásánál azonban igyekszünk továbblépni, és a vitatott pontokat illetően közös állásfoglalást szeretnénk kiadni.

– A kormányoldal jelezte már a tárgyalási hajlandóságát?

– Az a baj, hogy mást mondanak, és mást cselekszenek. Elhangzott, hogy a rendszerváltozás óta kormány még soha ennyit nem egyeztetett a szakszervezetekkel, csakhogy ez tényszerűen nem igaz. Például a fegyveres és rendvédelmi dolgozók érdekképviseleteinek vezetői találkozhattak ugyan a kormányfővel, de ott információnk szerint a miniszterelnök több mint egy órán át beszélt, miközben a szakszervezeti vezetők csak perceket kaptak. Ez nem egyeztetés, legfeljebb találkozó. A mi álláspontunk, hogy ki kell kényszeríteni az érdemi tárgyalásokat.

– Amelyeknek még mindig lehet az eredménye, hogy tárgyalnak, majd – amire láttunk már példát – a kormány a saját javaslatát viszi tovább.

– A munka világának fekete évében ez tényleg előfordult, mert a kormány nyilvánvalóan nem akar egyezkedni a szakszervezetekkel; partnerként kizárólag a munkaadók érdekképviseleti szervezeteit fogadják el. Ez azért is döbbenetes, mert a hatályos alkotmány elég egyértelműen fogalmaz: a kormányt a tevékenysége során együttműködési kötelezettség terheli az érintett társadalmi szervezetekkel. Mi érintettek vagyunk, társadalmi szervezetek vagyunk, s értünk is munka világához – talán jobban, mint azok, akik a mostani előterjesztést készítették. Mégsem működnek együtt velünk, aki pedig tagadja a tárgyalások elkerülhetetlenségét, tagadja magát a demokráciát.

– A munka törvénykönyve kapcsán három lehetőség mutatkozik. A kormány kész tárgyalni és keresni a kompromisszumot, s akkor nincs miről tovább beszélni. A másik forgatókönyv: a kabinet egyeztet, de nem fogadja el a szakszervezetek véleményét, míg a harmadok szcenárió szerint egyáltalán nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A szakszervezetek erre miként válaszolhatnak?

– Elöljáróban jegyzem meg, hogy az 1992 óta hatályos munka törvénykönyvéről több mint egy évig folytattunk egyeztetéseket. A Cseh Köztársaságban egy ugyanilyen törvényről még egy másik évig vitatkoztak. Az tehát már önmagában szokatlan, hogy ilyen súlyú szabályozást nálunk most a kormány hetek, de legfeljebb hónapok alatt akar keresztülvinni a parlamenti törvénygyáron.

Ami pedig a kérdést illeti, úgy látom, csak idő kérdése, hogy a kormány mikor kényszerül tárgyalóasztalhoz ülni. Az eddigi gyakorlatot megítélésem szerint objektív okokból sem lehet vég nélkül folytatni, mert maga vezet önnön bukásához. Ráadásul az emberek egy része már jól látja, hogy az ígéretekből nem sok minden valósult meg. Hangsúlyozom: ezt nem fenyegetésnek szánom, csupán egy megállapítást tettem.

Egyébként a szakszervezetek természetesen keresik a lehetőségét annak, hogy tudnák rávenni a kormányt az érdemi tárgyalásokra. A kabinet egyik-másik tagja még hajlandó is lenne az egyeztetésre, de önállóan nem mer senki döntést hozni, mert minden centralizáltan, a központban dől el. Ugyanakkor az autonómok és nyilván más érdekszövetségek is sokat tesznek annak érdekében, hogy a munka világát érintő változásokat itthon és külföldön minél szélesebb körben bemutassuk. Mi országosan szervezett fórumokon próbáljuk világossá tenni, hogy most a 16 százalékos szja hatását messze meghaladó hátrányokkal kell számolnia minden munkavállalónak.

– Biztosan kapnak majd érte, ha önök is külföldön próbálják meg az országot lejáratni. Amúgy meg mire számítanak? A kormány többször világossá tette, hogy az emberek akaratának végrehajtása érdekében mindenkivel készek szembemenni.

– Kapcsolatban állunk az európai és a nemzetközi szakszervezeti szövetséggel, de még uniós fórumokon is igyekszünk felhívni a figyelmet a kormány gyakorlatának tarthatatlanságára. Mindenkit arra kérünk, figyelmeztesse a végrehajtó hatalmat az együttműködés fontosságára, mert anélkül a válságkezelés sem lehet sikeres. Azt is várjuk persze, hogy fejezzék ki rosszallásukat, ha a hazai jogalkotás szembemegy a nemzetközi normákkal. Azt gondolom, e tekintetben a sztrájktörvény körül sincs minden rendben, mert egyéni képviselői indítvány alapján – a vak ló bátorságával – egy alkotmányos alapjog gyakorlását aránytalanul és szükségtelenül korlátozó módosítást fogadtak el, szokás szerint a kétharmados többségre hivatkozva. Ennek kapcsán nekem Józsi bácsi jut eszembe, aki reggel a tükör előtt állva gondolkodik azon, hogy csak hét alkotmánymódosításra adott felhatalmazást, így a nyolcadikat ellenzi.
 

Alapjaiban verik szét a szociális ellátórendszert
Népszabadság - Móricz Simon
 

– Ismét megkérdezem: mit tehetnek, ha az önök véleményét negligálva fogadják el az új munka törvénykönyvét?

– Magyarországon rendkívül magas a munkanélküliség, miközben a szociális ellátórendszert alapjaiban verik szét, s az ígéretek ellenére sem nő a foglalkoztatás, így sokan egyre rosszabbul élnek. Ebben a helyzetben szükségszerűen csökken a kormánypártok népszerűsége, ugyanakkor a kormányzat sajátos magatartása – többek között az, hogy nem állnak szóba szinte senkivel – és egyre hiteltelenebb kommunikációja a munka világában is mind határozottabb ellenállást vált ki a hatalommal szemben. A jelenlegi kormány politikája oda vezet, hogy a szakszervezeteknek is mind erősebbnek kell lenniük, s némi iróniával azt is mondhatnám, e tekintetben még hasznos is, amit csinálnak.

– És akkor mi következik? Utcai demonstrációk, sztrájkok? Esetleg a legkiszolgáltatottabbak körében éhséglázadások?

– Mindez elképzelhető. Én azonban szakszervezeti vezetőként csak azt mondhatom, az érdekérvényesítés kereteit az határozza meg, hogy a munkavállalók mit hajlandók tenni a saját érdekükben. Vagyis: az, hogy mit csináljunk, alapvetően az emberek véleményén múlik, amely egységes akarattá formálódhat, majd cselekvéssé alakulhat át. Vannak rendkívül rossz helyzetben élő rétegek – ilyenek a hajléktalanok, a munkanélküliek –, s vannak, akik egyelőre csak fenyegetve érzik magukat, például a devizahitelesek. A kormánynak erre a helyzetre nincs megfelelő válasza.

Magam pedig tudatosan tartózkodom attól, hogy konkrétumokat mondjak, mert nem a szakszervezeti bürokrácia dönti el, hogy bizonyos helyzetekre miként kell reagálni. Remélem, hogy mind többen – és időben – felismerik: az egyes embereknek maguknak kell eldönteniük, hogy mikor és mit akarnak cselekedni. Ha azt mondják, hogy sztrájkot kell hirdetni, mi sem vacakolhatunk. De úgy nem érdemes semmilyen akciót meghirdetni, ha hiányzik a munkavállalók elszántsága, mert néhány szakszervezeti vezető hiába vonul a Parlament elé, azzal nem old meg semmit.

– Ön már korábban jelezte, hogy augusztus végén demonstrálni akarnak. Miért pont akkor, s pontosan mire készülnek?

– A kormánynak a munka törvénykönyvével kapcsolatban határozott ütemterve van, tehát szó sincs arról, hogy az munkaanyag lenne, amiről bőven van idő vitatkozni. E szerint a társadalmi vitát augusztus 20-ig szeretnék befejezni, s ha addig nem tárgyalnak velünk, és az úgynevezett társadalmi vitát érdemi egyeztetés nélkül zárják le, úgy vélem, eljön az ideje, hogy mindenki kifejezhesse nemtetszését. Hangsúlyozom azonban, mi egyelőre nem hirdettünk meg semmit, s a részletekről akkor sem nyilatkoznék, ha már folynának valamilyen előkészületek.

– A rendszerváltozás óta nem volt országos általános sztrájk Magyarországon. Nem lehetséges, hogy előbb-utóbb eljön annak is az ideje?

De, lehetséges. Egyelőre azonban csak annyi bizonyos, hogy a korengedményes- és korkedvezményes nyugdíj megszüntetése ellen tiltakozó Mozdonyvezetők Szakszervezete szeptemberre már rendelkezik sztrájkütemtervvel. A munka törvénykönyvének tervezett módosítása okozta sokkhatás azonban a munkavállalók széles körében még nem olyan erős, hogy feltétlenül azonnali és konkrét cselekvést váltson ki. Majd az idő ad választ a kérdésre.

forrás és szerző : nol.hu / Lencsés Károly


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.