közérdekű ! ? : "30 éves vagyok, anyámmal lakom": szülőkkel élni felnőttként |
"30 éves vagyok, anyámmal lakom": szülőkkel élni felnőttként
2011.06.29. 05:51

A mai 20-30 évesek jelentős része nem tudott még kirepülni a családi fészekből, kitolódik a munkába állás ideje, a párok nem költöznek olyan hamar össze, a gyermekvállalás is későbbre halasztódik. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy lusta, nemtörődöm, netán elkényeztetett és kényelmes minden olyan fiatal, aki még a harmincas éveiben járva sem él önálló életet. Az okok szerteágazóak: elhúzódnak a tanulmányok, bizonytalan az anyagi helyzet, a nők háziasszonykodás helyett karriert építenek. A Kontra Műhely munkatársát és érintett fiatalokat kérdeztük a lehetőségekről.
Oszsza meg másokkal is
A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években született fiatalok jövőképe gyökeresen eltér a korábbi évtizedek fiataljaiétól. Sokuk még ma is a szüleivel él, kitolódik a munkába állás - elsősorban a tanulmányok elhúzódása miatt -, a párok összeköltözése - sok esetben az anyagi bizonytalanság miatt -, a gyermekvállalás - többnyire a karrierépítés miatt, vagy az előbbiek együttes hatására.
Különböző élethelyzetek, azonos probléma
Róbert 32 éves, hétéves kisfiát egyedül neveli, eladó egy autós boltban, hosszú évek óta ugyanannál a cégnél dolgozik. Keresetét sokáig esti pizzakiszállítással egészítette ki, de a két munka együtt olyan súlyos fizikai leterheltséget jelentett, hogy kénytelen volt beszüntetni mellékállását. Később nyelvet tanult, kamionos vizsgát tett, ám a szállító cégnél megkezdődtek a leépítések, így nem sikerült újabb mellékállást vállalnia. Róbert a szüleivel él együtt, mert eddig nem volt lehetősége különköltözni tőlük kisfiával.
Juli és Tamás egy pár. Mindketten 24 évesek és dolgoznak. Tamás pénzügyi-számviteli tanácsadó egy informatikai cégnél, Juli pedagóguscsaládban nevelkedett, számára egyértelmű volt, hogy ő maga is ezt a pályát választja. Tavaly szeptemberben kezdte tanítói munkáját, de a keresete még Tamáséval együtt sem elég arra, hogy lakást béreljenek és tartsanak fenn közösen. Így még mindketten szüleikkel élnek.
Zoli 26 éves, mivel nem vették fel elsőre az egyetemre, nagyon fiatalon kezdett el dolgozni. Most egyetemre jár, és mellette éjszakás munkakörben dolgozik egy cégnél, ám azt mondja, hiába dolgozik évek óta, felnőtt életében sosem tudott még annyi pénzt keresni, hogy akár egy albérletet meg tudjon fizetni, ezért egyelőre édesanyjával él.
Három különböző élethelyzet, de mégis van közös pont: bár mindannyian dolgoznak, egyik fiatal sem tudott még elköltözni a szüleitől. Esetük pedig nem kirívó. A mai 20-30 évesek jelentős része nem tudott még kirepülni a családi fészekből.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat tavaly októberben nyilvánosságra hozott, 2008-ban végzett felmérésének adatai szerint az EU-tagállamokban a 18-34 éves korosztály csaknem fele (46 százalék) él még együtt a szüleivel. Az arány Dániában a legalacsonyabb (20 százalék alatt), míg Szlovéniában és Szlovákiában a legmagasabb (közel 70 százalék). Magyarországon a fiatal felnőttek közel 60 százaléka nem jutott még saját lakáshoz, vagy engedhette meg magának, hogy albérletbe költözve kezdje el önálló életét.
Albérlet vagy saját lakás?
"Mivel nem vagyok önálló, ezért nem tudom azt mondani, hogy teljesen felnőttem. Nekem főleg a párkapcsolat miatt jutott már eszembe többször is, hogy elköltözzek. Az az elsődleges cél, hogy összeköltözhessek azzal, akivel szeretnék. A másodlagos, hogy főleg amióta dolgozom, jó lenne már elszakadni a szülőktől" - meséli Juli, majd párja hozzáteszi: "ha az ember munkába áll, az is egy következő lépcsője a felnőtt életnek, hogy elköltözik otthonról".

A diplomához nem jár automatikusan az önálló élet
Fotó: MTI/Oláh Tibor
Bár mindketten dolgoznak, és felhalmozott tőke híján kézenfekvő megoldásnak tűnhet számukra az albérlet, úgy gondolják, mégis alaposan fel kell készülniük egy olyan anyagi kötöttségre, amit egy albérlet jelenthet. Tamás elmondta: barátainak egy jelentős része már el tudott költözni otthonról, de ennek oka, hogy többnyire vidéki fiatalokról van szó, akik az egyetemi évek után már nem költöztek vissza a szüleikhez.
Zoli szerint ma Magyarországon az az uralkodó nézet, hogy önálló, saját lakásba kell költözni. Ezért egy 25 év körüli fiatalnak úgy kell gondolkodnia, hogy egy közel 10 milliós nagyságrend az, amit elő kell tudnia teremteni, ahhoz hogy saját lakást vehessen. Erre azonban csak akkor van esély, ha a szülők anyagilag is segítenek, vagy a fiatal felnőtt lakáshitelt vesz fel. Utóbbit azonban az általunk megkérdezett fiatalok kockázatosnak tartják. "Egy egész életre eladósodsz, és nem tudsz szabadulni belőle. Én ezért nem próbálkozom ilyenekkel, nem gondolok arra, hogy erre induljak el. A kivárásra játszom" - mondja Róbert.
Tarr Ferenc, a Kontra Műhely egyik alapítója és vezetője szerint bár sokan úgy állítják be ezt az állapotot, mintha "ezek a mai fiatalok" mind lusták, akaratgyengék és a szülők köldökzsinórján élősködők lennének, ez inkább kényszer, mintsem tudatos döntés eredménye. "Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ellentétes életszakaszban élő, teljesen más prioritásokkal, érdeklődéssel bíró embereknek ideális lehet az együttélés. Ezen természetes, hogy mindenki változtatni akar. Aki nem örököl lakást, vagy a rokonai nem tudják segíteni, annak nagyon nehéz. Talán csak bizonyos, ma jól fizető ágazatokban dolgozók számára lehetséges, a többség számára nem."
Kontra Műhely
|
A Kontra Műhely célja alapvetően egy olyan szellemi közeg és közösség létrehozása, amely aktuális társadalmi problémákkal foglalkozik, művészeti és tudományos módszerekkel dolgozza fel azokat. Eddigi legnagyobb projektjük során a 80-as években született fiatalok kilátásait, helyzetét, motiváltságát vizsgálták. Az esszékötetet megtekinthetik itt.
|
"Olyan életszaga lesz a dolognak"
Önállóság, nehézségek, háztartás, költségek, szabadságérzet, takarítás - sorolják a fiatalok azokat a dolgokat, amik először eszükbe jutnak a különköltözésről. "Nyugalom - mondja Róbert -, de hát ez nem teljesen igaz, mert otthon is nyugodtan elvagyunk, legfeljebb annyi, hogy akkor nem kell sorba állnom a vécé vagy a fürdőszoba előtt."
Az Eurostat-kutatás megállapításai szerint a különköltözés növeli a szegénység rizikófaktorát, míg az együttélés csökkenti azt. Ez azt jelenti, hogy kétségtelenül ad egyfajta anyagi biztonságot a fiataloknak, hogy szüleik még támogatják őket a hétköznapi megélhetés szintjén. A mostani generáció pedig a bizonytalan gazdasági helyzettől tartva inkább nem kockáztat. Ezért is indulnak nagyobb eséllyel az önállósodás felé azok, akik kettesben próbálnak különköltözni. A párkapcsolat motiválja a különköltözést, és a nők általában fiatalabb korukban házasodnak, vállalnak gyermeket, mint a férfiak, ezért a nők jellemzően hamarabb függetlenednek szüleiktől.
"Nagy átalakuláson megy keresztül a magyar társadalom több szempontból is" - mondta el Tarr Ferenc. "Ennek egy része világjelenség, egy része lokális. Egyik legfontosabb eleme, hogy az átlagéletkor növekedésével a különböző életszakaszok határkövei is más-máshová kerülnek. Ugyanakkor fontos különbség van már most is bizonyos kultúrkörök, világszemléletek között. Például a vallásos embereknél kevésbé tolódik ki a családalapítás időpontja, míg bizonyos felfogásoknak ez nem is része. Úgy vélem, a jövőben - amennyiben ezen a vonalon haladunk tovább - ezeknek a különböző szemléleteknek még nagyobb lesz a jelentősége, sokkal kevésbé lehet majd egységes társadalmakról beszélni."
Munkába állás és önállósodás az EU-ban
|
Az EU-s tagállamok fiatal felnőttjei közül 51 százalék dolgozik teljes vagy részmunkaidős állásban, 33,2 százalék tanuló még, és 9,5 százalék munkanélküli (a maradék 6,3 százalék pl. katonaidejét tölti, háztartásbeli, vagy fizikai/mentális egészségügyi okokból nem dolgozik). De a felmérés szerint hiába van egy fiatalnak munkája, ez nem szükségszerűen hozza magával az önállósodást. A városban lakó fiataloknak nem "égető" másik lakásba költözniük, hiszen munkahelyük általában könnyen megközelíthető. Más a helyzet a vidéken élő fiatalok esetében, ha lakóhelyükön nincs elég munkalehetőség, vagy nem tudnak elhelyezkedni. Az ő esetükben intenzívebb a mobilitás: kénytelenek a munkalehetőség után menni, jó eséllyel "muszáj" elköltözniük (akár szüleiktől több száz kilométerre is) annak érdekében, hogy munkához jussanak.
|
Összetartás vagy önmegvalósítás?
A helyzetükből adódóan a megkérdezett fiatalok jövőképe is hasonló. Kétéves távlatban szinte mindegyikük azt mondta, addigra már képes lesz függetlenedni a szüleitől, és különköltözni. Mindegyikük tervei között szerepel ötéves távlatban a család és legkésőbb tízéves távlatban a gyermekvállalás is. A legidősebb fiú, Róbert volt az egyetlen, aki úgy gondolja, a munkájában, munkahelyében csak akkor történik változás, ha esetleg leépítés lesz a cégnél. A többiek még a karrierépítésnél tartanak, szeretnének biztosabb, kiszámíthatóbb álláshoz jutni, vagy a jelenlegi munkájuk révén magasabb fizetési kategóriába kerülni.
Tarr Ferenc szerint a járható utak, és a fiatalok jövőjének kiszámíthatósága alapvető szemléletváltás követel meg. "A fiatalokat (is) be kellene vonni a párbeszédbe, motiválni kellene őket, hogy azt érezzék, érdemes dolgozniuk, gondolkodniuk, itthon maradniuk. A munkaadókat be kellene vonni a képzésbe, hiszen ma már nagyon bajos tiszta és kanonizált tudományokról, szakmákról beszélni. Lényegében mindenki a munkahelyén tanulja meg, mi is a feladata, szakmája."
Ellentmondásosnak tartja, hogy sokszor a pályakezdőktől is többéves szakmai tapasztalatot várnak. "Bár sokan és sokat tanulunk, de feleslegesen, a munkaadók számára nem a megfelelő módon. Így nem csoda, ha nehezen találunk munkát, vagy ha van is, azt motiválatlanul, dekompenzáltan végezzük. Ez nem az egyéni boldogság felé vezető út. Mindezen gazdasági, strukturális problémák felett ugyanakkor kulcsfontosságúnak látom azt is, hogy ez a korosztály motiválttá váljon a közügyek iránt, és képes legyen artikulálni az érdekeit. Különben nem fog változni semmi. Meg kell érteni, hogy nem lehet mástól várni a megváltást."
A "mi"-felfogás
|
Tarr Ferenc a műhely munkáját illetően elmondta: szerették volna jelezni, hogy felnőtt egy olyan korosztály, amelyik már szintén részt követel magának a köz ügyeinek megvitatásában. "Ennek része az is, hogy ez a korosztály sok mindent már másképp, bizonyos értelemben tehermentesen lát, ezért érdemes lehet meghallgatni. Másrészt a korosztályunk felé is szerettük volna azt kommunikálni, hogy bár sokan individualizációról beszélnek, azért vannak olyan közös ügyek, amikben érdemes 'együtt', egyfajta 'mi'-felfogás szerint működni. Harmadrészt nagyon fontosnak tartjuk egy olyan kultúrafelfogás kommunikálását, amelynek fókuszában közügyek, aktualitások, társadalmi kérdések és problémák szerepelnek."
|
forrás és szerző : hirszerzo.hu / Borszéki Zsófia
Az eredeti írás itt olvasható
|