Oszsza meg másokkal is

A 2010-es országgyűlési választásokon szülővárosában, Nyíregyházán indult, ahol tízszázalékos eredmény ért el. Arra a felismerésre jutott, hogy a pártok uralta terepen egyelőre nincs értelme szélmalomharcot vívni, ezért az önkormányzati választásokra már egy olyan települést keresett, ahol „látványos eredményeket lehet elérni”.
 

Seres Mária és Csemer Csaba Szentkúton
Fotó: Bozzi Vera
 

Lényeges szempont volt az is, hogy a falu ne eldugott vidéken legyen. Hisz – magyarázza – „ha sikerül fejlődést produkálni, nem mindegy, hányan viszik hírét annak, amit látnak”.

A térkép és az internet böngészése után négy-öt szóba jöhető település került fel a listára: elsőként is a Nógrád megyei Mátraverebély.

A lakosság körülbelül fele roma
Fotó: Bozzi Vera
 

A Mátra és a Cserhát találkozásánál, gyönyörű környezetben fekvő 2200 lelkes falu főúton és vasúton is megközelíthető. Nincs túl messze a fővárostól, közel a szlovák határ. Mátraverebélyen át vezet az országos kéktúra. A település vallási tekintetben is frekventált pontnak számít, a hozzá tartozó Szentkutat – ahol a legenda szerint Szent László lova csodatévő forrást fakasztott – a katolikus püspöki kar nemzeti kegyhellyé nyilvánította. Évente zarándokok százezrei érkeznek ide.

Mátraverebély azonban keveset profitál a jövés-menésből, a vendégek sietve átutaznak a falun. A lakosság közel fele roma. Kevés a munkahely, nagy a szegénység – és az úgynevezett cigány negyed házainak többségén ez tökéletesen látszik is. A településen nincs szálláshely vagy étterem, ami hosszabb tartózkodásra késztetné a látogatót. A Vasút utca végén a valamikor húsboltnak, zöldségesnek, kocsmának és mozinak is helyet adó boltíves épületnek csupán a romjai éktelenkednek.

Seres Mária éppen ilyen, jobb sorsra érdemes települést képzelt el magának. Már csak egyetlen apróságot kellett tisztáznia: labdába rúghat-e a helyi választáson egy messziről jött idegen?

Az egyik korábbi – történetesen a Munkáspárt által támogatott – polgármestertől, Bakonyi Józsefnétől kért információkat, majd megkeresett néhány aktívnak számító embert. Köztük Csemer Csabát, az önkormányzati testület egyedüli roma tagját, akit időközben a Szentkúton alakult első cigány lovagrendbe is beválasztottak.

„Meglepődtem” – emlékszik vissza Csemer Csaba, milyen érzésekkel fogadta a váratlanul bekopogó, ismeretlen asszonyt. Seres Mária azzal győzte meg, hogy egyenlő partnerként beszélt vele, és nem lekenyerezni akarta, hanem a véleményét kérdezte. A helyi potentátok körében addig másfajta stílus dívott. „A testületi üléseken levegőnek néztek. Ha megszólaltam, lehurrogtak” – meséli.

A mélyen vallásos Csemer Csaba inkább jobboldaliként határozza meg magát, de nem titkolja, hogy a szívéhez közel álló pártnál is rossz tapasztalatokat szerzett: „A választások előtt megetettek és megitattak. Azt hitték, ennyivel el van intézve a dolog. Megalázó volt”.

Némi helyismerettel és bizalommal felruházva Seres Mária nekilátott, hogy házról házra végigjárja a falut, elmondja az embereknek, milyen tervekkel érkezett. Nem ígért semmi különlegeset, mindössze annyit, hogy a közélet élénkítésével szeretné kimozdítani a holtpontról és működőképessé tenni Mátraverebélyt.

A taktika bevált: magas részvételi arány mellett a szavazatok 45 százalékát kapta. Simán legyőzte a tíz éve polgármesterkedő, esélyesebbnek tartott szocialista jelöltet. A fideszes indulóról nem is szólva, aki a „futottak még” kategóriájába szorult vissza, és még képviselői mandátumot sem kapott.

Polgármesterként aztán belekerült a sűrűjébe. Építészmérnök lévén pénzügyekben járatlanvolt – ebben legfőbb segítőként férjére számíthatott. Olyan problémákkal szembesült, amelyekre előzőleg nem gondolt. Kiderült, hogy Mátraverebélynek egyáltalán nincs vállalkozásra alkalmas tulajdona, az önkormányzat gazdálkodásának átvilágítása kiábrándító helyzetet tárt fel. Első reakcióként Seres Mária saját javadalmazását bruttó 400 ezerről 200 ezer forintra csökkentette. Mátraverebély, Nyíregyháza és Budapest között ingázik, de lemondott a havi 120 ezer forintos költségtérítésről is.

A megszorításokat az önkormányzati testületi és bizottsági tagok is vállalták, így most mindenki a korábbi juttatás felét viszi csak haza. Éves szinten ez 13 millió forintos megtakarítást jelent, ami a falu 160 milliós költségvetésében komoly tétel.
 

Mátraverebély, Vasút utcai panoráma
Fotó: Bozzi Vera
 

A verebélyi cigányoknak „hírük van” a környéken, de a személyes benyomások ennek ellentmondani látszanak. Barátságosak és kedvesek, a fényképezőgép láttán nemcsak a gyerekek, az idősebbek is tódulnak egy kis fotózkodásra.

Seres Mária szerint a helybéli romákkal kapcsolatos híresztelések erős túlzásokon alapulnak. Mindebből nem következik, hogy nincsenek súlyos problémák. Mátraverebélyen is jelen van az uzsora, a kábítószer és az alkoholizmus. Az olcsó mámorszerzésnek egészen meghökkentő formái is léteznek, de Seres Mária erről nem nyilatkozik. Nem akar ötleteket adni.

A faluban a közelmúltban még rendszeresek voltak a kocsifeltörések, a betörések és a lopások. Sejteni lehetett, melyik az a két-három család, ahonnan kikerülnek az elkövetők. Pár hónapja azonban nincsenek komolyabb bűncselekmények.

Az okokat illetően Csemer Csaba nem kíván részletes elemzésbe bocsátkozni. „Elbeszélgettem velük” – közli sejtelmesen, részletek említése nélkül.

Az új polgármester és a mellette dolgozó roma képviselő mentalitásának köszönhető, hogy az utcákról (majdnem) eltűnt a szemét. A cigányok közül egyre többen művelik a kertjüket (feltéve, ha van). A művelődési központ körül gyógynövényés fűszerkertet alakítottak ki.

A Minden gyerek lakjon jól! alapítvány jóvoltából a rászoruló – nem feltétlenül roma – családok ötven naposcsibét és tápot kaptak. A szerencséseknek kacsa is jutott. Akadtak, akik kifejezetten ezért építettek tyúkólat a portájukon. A katolikus egyház – jelesül: a cigányok pasztorációjával, lelki gondozásával foglalkozó Ceferino Ház – segítségével már keltetőgép is működik Mátraverebélyen.

Az állattartáshoz persze némi szaktudás sem árt. Az egyik újdonsült roma gazdálkodó, Szappanné Csikós Diána első körben egyházi közvetítéssel kapott csibéket, de ezek túlnyomó része elpusztult. Pedig neki még villanya is van az ólban. A második „alapítványi” állomány remélhetőleg már megéri a vágásérett kort. Most meg az a baj, hogy nem lesz elég a táp. Valahonnan muszáj keríteni 4500 forintot, hogy vegyen még egy zsákkal...

„Olyan önfenntartó falut szeretnénk teremteni, amelyik azt is túlélné, ha fallal körbekerítenék” – jelöli meg a kissé illuzórikusan hangzó távlati célt Seres Mária. Ennél is fontosabb, hogy bizonyítsa: az etnikai feszültségek igenis kezelhetők, cigányok és nem cigányok jól megférnek egymás mellett.

A polgármesteri hivatalnak korábban egyetlen roma alkalmazottja se volt, ma cigány származású tanácsnok és közmunkaszervező koordinálja a közel ötven közmunkást. Seres Mária a pályázati és egyéb támogatások függvényében tanoda létrehozását tervezi, programok sorát készül beindítani. Nemrégiben konferenciát szervezett Mátraverebélyen a cigányság helyzetéről, majd – a gyöngyöspatai konfliktusra reagálva – Csemer Csabával közösen felhívást tett közzé „Pata-csata helyett…” címmel.

„Közös felelősségünk, hogy ne engedjük eluralkodni a káoszt” – olvasható a sajtónak és a mintegy kétszáz településnek elküldött levélben, amely arra kéri a polgármestereket, írják meg a pozitív példákat, és számoljanak be arról, milyen lépéseket tettek az együttélés érdekében.

Nem sok válasz érkezett, de Seres Mária nem mutat csalódottságot. Polgármestersége hónapjai során túljutott már néhány mélyponton. Ennyi igazán meg se kottyan.

forrás és szerző : nol.hu / Czene Gábor


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.