Oszsza meg másokkal is

Az Életem vékonyka könyv, s amikor belelapoztam, elmosolyodtam.
Merthogy Del Medico, észrevéve saját könyve nyomdahibáit, azokat golyóstollal rendre kijavítgatta. Hol egy vesszőt tett ki, hol betűkimaradást pótolt vagy névelírást. Dr. Del Medico öreg ember, mindjárt nyolcvannyolc éves, és a családja több mindenről híres. Ha mi is elég öregek volnánk, akkor tudnánk, volt egyszer egy Del Medico Szalámigyár. Még azelőtt, hogy megalapították volna a híres Pick, Vidoni, Herz vagy a Dozzi gyárat. Azt nem tudjuk, milyen ízűek voltak a Del Medico szalámik, amelyek fűszerkeverékéből 1944-ben még maradt egy befőttes üvegnyi, csak azt, hogy a szalámigyárnak az vetett véget, hogy a negyvenegy éves Del Medico Péter a perforált vakbélgyulladásába belehalt. S hiába volt nyolc fia, senki nem akart szalámigyáros lenni.

Ez volt 1901-ben, a jövendő sajtólevelező 1923-ban született, 1931-ben pedig már meg is volt édesapja. Ha nem lennénk ennyire kevésbé öregek, akkor tudnánk, hogy a Bécsi utca 8.-ban volt egy híres panzió, a Del Medico, amit az özvegy édesanya nyitott negyvenhét évesen, és olvasva Del Medico följegyzéseit, ámulhatunk, mi minden fölszereléssel bírt 1937-ben egy pesti panzió; sajtóbemutatóján olyan hírlapírók jelentek meg, mint Zsolt Béla és Lovik Károly. Dr. Del Medicónak mindkét nagyapja gazdag ember volt, őbelőle meg, ahogy írja egy második generációs leégett lett.

A múlt, ha nincs megírva, könnyen fölzabálja az emlékeket. A Podmaniczky-, és Budapestért Díjas Del Medico is folytathatná visszaemlékezéseit a rég nincsekről; házakról és emberekről.

forrás és szerző : Scipiades Erzsébet / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.