Oszsza meg másokkal is

Azért az is nyilván jót tesz a magyar léleknek, hogy eme vagyonkákkal jobb toplisták közelébe sem lehet kerülni.

A Napi Gazdaság Kiadó Kft. gondozásában megjelent A 100 leggazdagabb 2011 című kiadvány igen tanulságos olvasmány. Kiderül belőle például, hogy a 100 leggazdagabb magyar összvagyona már a magyar GDP 7 százalékának felel meg, 2116 milliárd forint, ez a mutató 2002-ben még "csak" a GDP 5 százaléka volt. Az Egyesült Államokban ugyanez 10 százalék.

A százas listán szereplők közül 47 az idén gazdagabbnak mondhatja magát, mint tavaly, és csak 18 lett valamivel kevésbé gazdag, de azért el senki sem szegényedett. Az élmezőnyből az egyik legnagyobb nyertes a kormány közeli OTP vezér, Csányi Sándor, aki 35 százalékos vagyonnövekedéssel az élre ugorva letaszítva a trónról Demján Sándort, aki az ingatlanpiac hanyatlása miatt 10 milliárdot bukott. Csányi 155 milliárd forintos vagyont mondhat magáénak, Demjánnak most meg kell elégednie 140 milliárddal.

Hogyan készült a magyar lista

A megjelenést mindig egy hosszú anyaggyűjtési periodus előzi meg. Az anyag gyűjtés félévig is eltart és utána következnek az egyeztetések. Kezdetben még 150-200 név szerepelt a listán. Szakonyi Péter, a kiadvány szerkesztője lapunknak elmondta, már a 2012-es 100 leggazdagabb köteten dolgozik. Az idei munkálatai tavaly nyááron kezdődtek. Idén 4,9-5 milliárd forint volt a "beugró" a száz leggazdagabb magyar közé.

A bejutási küszöböt az átlagos vagyongyarapodáshoz mérik, ami most 10-15 százalék volt. A kiválasztás módja sem egyszerű. Nagyon nagy figyelemmel kell kísérni a médiát, a gazdasági híreket, a cégek teljesítményét, a cég felvásárlásokat, eladásokat, a tőzsdei cégek közleményeit, a részvénytulajdonosok várakozásait, informális adatokat. Sok esetben félre is akarnak vezetni, vannak akik - ha csak lehet -, ki akarnak maradni, mások ellenkezőleg, mindenáron be akanak kerülni - tette hozzá a kiadvány szerkesztője.

A gazdagok a konjunktúra javulása mellett most annak is örülhetnek, hogy végre olyan kormányuk van, amely kiáll mellettük. Gondolunk itt elsősorban az adórendszer átalakítására, ezen belül is az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésére, amely önmagában több százmilliárddal könnyített a tehetősek terhein. Ehhez járult még az örökösödési és ajándékozási illeték eltörlése, ami elősegíti a nagyobb vagyonok adómentes átadását a következő generációnak, ami a nagytőke öröklődését, fennmaradását szolgálja, segíti elő fiskális eszközökkel. A luxusadók eltörlésével pedig azt az "igazságtalanságot" számolta fel a Fidesz-kormány, , hogy a gazdagoknak különadót kellett fizetniük magánrepülőgépeik, helikoptereik, jachtjaik után. Ilyen adót ugyanis - az általános és arányos közteherviselést megcsúfolva - a szegényeknek nem kell fizetniük.

A nem milliomosoknál visszatetszést és felháborodást okozó adótörvényekért természetesen nem a gazdagok, hanem a kormány a felelős. Mint ahogy azért is, hogy az adózásban elkövetett könnyelmű adakozás nyomán felduzzadt hiány is hozzájárul az egymást követő megszorításokhoz, amelyeket az Orbán-csomag, a konvergencia program, a munkatörvénykönyve és a bürokráciacsökkentő program tartalmaz. Apránként adagolják, néha szabályosan elbujtatják a munkavállalói jogok megkurtítását.

Csak néhány tétel, a teljesség igénye nélkül: könnyebb lesz kirúgni a dolgozót, lerövidítik a felmondási időt, drasztikusan megvágják a munkanélküli ellátást, csökkentik és megadóztatják a végkielégítéseket, hosszabb lesz a próbaidő, nem lesz üzemi tanács, ha a munkáltató nem akarja. Korlátozzák a sztrájkjogot, hosszabb lehet túlórapénz nélkül a munkaidő, túlóráért nem fizetnek, csökkentik az éjszakai és hétvégi bérpótlékot, és befagyasztják a béreket a közszférában. Visszavonják a korkedvezményeket és egyéb speciális juttatásokat a rendvédelmi dolgozóknál. Nem véletlen tehát, hogy az utcára egyszer sem a magyar milliomosok vonultak ki, hanem az egyszerű munkavállalók.

A kormány viszont bőkezűségéért cserébe azt várja tehetősebb polgártársainktól, hogy önként járuljanak hozzá adományaikkal az államadósságot csökkentő alaphoz. Azt képzelik, hogy legalább 300-400 ezer olyan jómódú akad, aki kész lesz átlag kétmillió forintot befizetni ebbe az alapba, ami a magyar államadósság akár 10 százaléka is lehetne a Széchenyi Klub becslése szerint. Az adakozók nyilvános listájáról természetesen ugyanúgy beszámolunk majd, mint a leggazdagabb 100 magyaréról. Egészen biztos sokukat megtaláljuk majd az adakozók között.

forrás és szerző : Sas István / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.