Oszsza meg másokkal is

Úgy jött a kormányba, hogy neki volt a legvilágosabb feladata minden miniszter közül: az elmúlt években többszörösen megtépázott tekintélyű, anyagilag és erkölcsileg is lezüllesztett (gondoljunk csak arra, hogy 2006 késő őszén napokig aludtak rendőrök a parlament tövében felhúzott sátrakban, normális tisztálkodási lehetőség nélkül - hogy lehet ilyen körülmények között feltétlen lojalitást elvárni?) rendőrség helyzetének javítása. Legalább egy látványos kísérletet vártunk arra vonatkozólag, hogy az állam megpróbálja visszaszerezni fennhatóságát bizonyos települések fölött, amelyeken szinte megszűnt a törvényes rend, hogy kezdetét veszi a különböző félkatonai szervezetecskék hazazavarása két pofonnal, ahogy a "főnök" megígérte. Pintér erre tett rá még egy lapáttal a magabiztos: "két hét alatt rend lesz" kijelentésével.

Annyit mindenképpen, remélni lehetett, hogy - mint egykori rendőri vezető - a sajátjaiért kiáll majd. Ehhez képest valószínűleg a rendőrök körében a legnagyobb a csalódottság Pintér Sándorral kapcsolatban. Pintér szó nélkül hagyta, hogy a parlament elfogadja a rendőrök számára megalázó semmisségi törvényt; meg sem próbált kiállni az övéiért, amikor helyzetüket nehezítő intézkedéseket hoztak, még azt is eltűrte, hogy a teljes rendőri állományt hülyére vegyék: a belügyminisztérium előbb megállapodott a cafetéria új szabályairól, majd három héttel később egy egyéni képviselői indítvánnyal a kormánytöbbség felrúgta az egészet. "A baj az, hogy ő (Pintér) nem tudja garantálni, hogy ha megállapodunk valamiben, azt később be is tartják" - mondta róla a Népszabadságban Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Ha pedig ő nem, akkor ki?

Ugyanezt elmondhatják a tűzoltók is, akiknek a kormány a jogerős bírósági ítéletek ellenére sem akarja kifizetni az elmaradt túlórákat. (Pontosabban Kontrát Károly látványosan megígérte, hogy legatyásodott önkormányzatok majd megteszik.) Cserébe viszont sehol nincs a beígért életpályamodell és a béremelés. A miniszter az egyeztetéseken olyan javaslatokat kért az érdekképviseletektől, amelyek nem kerülnek pénzbe, az állomány hangulatán pedig titokban körbeküldött levéllel igyekszik "javítani" (mondjuk, azt előre lehetett sejteni, hogy egy ilyen akció csak visszafelé sülhet el). Az egyenruhások egyszer már tüntettek, mert úgy érzik, Pintér hazudott nekik - május 6-ra új demonstrációt szerveznek, és azt üzenik: immár nem csak az Andrássy út tűzcsapjainak lesz félnivalójuk.

Ilyen hozzáállással kellett volna garantálni a rendet - két hét alatt. Persze nem lehettek illúzióink, hogy a bombasztikus kijelentésnek mennyi az igazságtartalma, de hogy az egyéves tökölődésen felbátorodva ilyen-olyan csoportok gyakorlatilag napokra ellenőrzésük alá vonjanak településeket, arra azért senki nem számított. Mindezt ráadásul a helybeliek támogatásával, ők ugyanis nem érzik magukat biztonságban. Mert nincs rendőr, nincs rend. "Ne beszéljen nekem Orbán Viktor vagy Pintér Sándor arról, hogy minden faluban van már körzeti megbízott. 2006 előtt volt, most már öt településre jut egy, tehát egyötödnyi rendőrünk van" - mondta a Hírszerzőnek Sárkeresztúr polgármestere. Hejőszalonta, Gyöngyöspata, Tiszavasvári, Hajdúhadház - települések, ahol úgy alakulhatott ki pattanásig feszült helyzet, hogy a belügyminiszter nem tartotta fontosnak, hogy bármit is mondjon a nyilvánosság előtt, sőt mint laptársunk, az Origo megkeresésére kiderült, a belügyminiszter úr egyáltalán nem ér rá a sajtónak nyilatkozni, de hiába várták Szikszón is, Pintér oda sem ment. (Amikor végre megszólalt, akkor is csak egy hazugságra telt.) A rendőrök pedig magukra hagyva próbáltak intézkedni, és ennek leginkább az lett az eredménye, hogy rajongóik szemében hősöket faragtak az előállított, majd szabadon engedett "járőrözőkből".

Az önkormányzatok felügyeletét ellátó belügyminisztériumnak ahhoz szintén nem volt egy szava sem, hogy a sok kistelepülésen immár a társadalmi béke egyik legfontosabb eszközévé előlépett közmunkaprogramot kiherélje a kormány.

A minisztérium ezzel szemben ott keménykedik, ahol nagyon nem kellene. A rendőrség előbb engedélyezte, majd nevetséges betiltotta a melegfelvonulást, végül bírósági döntés kellett ahhoz, hogy mégis megtarthassák. Előbb engedélyezték, majd betiltották egy civil szerveződés "szellemjárását" Schmitt Pál hivatala előtt. Nincs kétség afelől, hogy mindkét esetben vélt vagy valós politikai megrendelés állt a háttérben. Demokratikus célokért szerveződött tüntetéseket legutóbb a Lamperth Mónika vezette BM akadályozott meg: most a jelek szerint ismét eljött ez az időszak.

Változást tehát nem sokat látni. Illetve valamiben mégis: sorra jutnak pozícióhoz, vagy megrendeléshez Pintér Sándor egykori kétes hírű barátai, üzletfelei. Engem már az sem érdekel, ha ők maradnak, de Pintérnek - egy év szerencsétlenkedés után - mennie kell.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Kósa András


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.