Oszsza meg másokkal is

Most, hogy mindenki kiélvezkedhette magát Settenkedő esetén, nem ragoznám tovább az ügyet. Annyit még, hogy a dolgok úgy folytak, ahogy már közepesen civilizált peremvidékeken is lenni szokott. A tagot felfüggesztették a munkahelyén (méghozzá külső nyomás és felszólítás nélkül), vezércikkben határolódott el tettétől a legnagyobb ellenzéki napilap, őrölni kezdtek az igazságszolgáltatás malmai, s a sajtószabadság-védő civilek is levonták a konzekvenciát. Hasonlóan történik minden, mint a Barangó-ügyben. Akkor se győzött fűtől-fától bocsánatot kérni, most se tud eleget gyónni az érintett. A mindkettőjük fölött pálcát törő jobboldali sajtót pedig éppen úgy nem hatja meg egyik gesztus sem.

No, de nézzük már meg: kik is állnak az egyszerű sajtómunkás által beláthatatlan erkölcsi magaslaton? Mondjuk, vegyük tüzetesebben szemügyre a Magyar Hírlapot, amelynek stábja keményen dolgozik a nyelvizmaival, hogy politikai seggnyalásban utolérje a Szabad Népet, és ami a vonalas zsargont illeti, már sikerült is. Ám, a tényfeltárás, a leleplezés minőségét illetően se tudnak sokkal különb szakmai színvonalat felmutatni: de facto kizárólag a túloldal (vagy a saját oldalon nemkívánatossá vált szakadár "eretnekek") botrányait tárják fel. Többnyire azt is aránytalan, politikailag és nem szakmailag vezérelt módon. Céljuk nem az objektív igazság feltárása (vagy megközelítése), hanem a rajongott vezetőnek kedvező, a rivális frontembernek pedig előnytelen összkép felfestése.

Tehát az "igazság", a "korrupció feltárása" igazából csak addig érdekes, amíg politikailag keresni lehet rajta. Nem tudósítja, elemzi, szemlézi, véleményezi a politikai küzdelmet, hanem a Párt médiaökleként aktív és harcos résztvevője annak. S szigorúan tilos a saját oldal botrányait, botlásait, erkölcstelenségét ugyanolyan keményen bírálni, mint az ellenfelet. Az utált politikus bűnét inkvizítorként pellengérezni, a nekik kedves közember vétkét azonban mentegetni-kisebbíteni próbálja. A közéletet a Fény és Sötétség, a Jó és Rossz üdvtörténeti tusájaként láttatja.

Tehát van egy messziről, félhomályban újságnak látszó nyomtatvány, amelynek szerkesztője papírra hányja, hogy a médiatörvény ellen tiltakozók mind tolvajok, bűnözők, hazugok. Arról a médiatörvényről van szó, amelynek elfogadása ellen még ők is szót emeltek. Ezek szerint csak később lett kiadva nekik, hogy szeretik. Ebből is látható, mennyire elvszerű, értékvédő orgánumról beszélünk.

Szóval mi bűnözők lennénk - mondja a lap, amely a Fidesz erogén zónáit stimulálja. A pártét, amelynek képviselő-polgármestere leszerződött a jogerősen elítélt volt Fidesz-pártigazgató cégével. "Kiiratkoztál a kultúremberek közül, tűnés az alvilági mocsokba, ahová tartozol" - mondja cikke végén Szentesi Zöldi László Bakácsnak. És akkor Várhegyi Attila hová tartozik és honnan iratkozott ki? Mert ha Zöldi azonos mércét használ, akkor ő is húzzon a mocsokba. Hogy ő ne? Miért? Mert kipróbált pártbajtárs? És Sásdi András is csobbanjon mellé lazán. Ő volt a debreceni Fidesz-frakció vezetője Kósa első polgármestersége idején. Aztán 2003-ban jelentős kárt okozó csalásért elítélték, 2006-tól pedig öt éven át ő volt a helyi vagyonkezelő elnöke, nyilván büntetésből. A mocsokban fetrengő narancsos duó trióvá bővülhet Virág Lászlóval. Ő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével és magánokirat-hamisítás vétségével színesíti a repertoárt. Ja, és ő is a Kósa-istállóhoz, Lali király udvartartásához tartozott.

Bakácsot két dolog különbözteti meg a fenti jómadaraktól. Egy: ő jogilag még ártatlan, míg ezek jogerősen bűnösnek találtattak. Kettő: mint már említettem, meg sem próbálta magyarázni a bizonyítványt, nem próbálta kidumálni magát, nem vezette le, hogy Vlagyivosztoktól Tel-Avivig nyúló aljas politikai cselszövés vétlen áldozata. Ha Bakácsot elítélik, de utána, néhány hónappal vagy egy-két évvel később újra hallhatjuk őt a Klubrádión (amely az igen kiterjedt frekvenciatolvajlás idején nem biztos, hogy éveket megér), lenne egy kérésem a Magyar Hírlaphoz. Ne merészeljenek vonyítani, hogy mit keres egy tolvaj az éterben. Vagy ha igen, akkor előbb Várhegyit, Virágot és Sásdit zavarják el oda, ahova szerintük a bűnösök valók. Ha viszont ennek a háromnak még volt pofája utána közfunkciót betölteni és/vagy közpénzben részesülni, akkor talán Bakács is megérdemel egy második esélyt egy magánrádiónál.

De gyaníthatóan ugyanaz lesz itt, mint a 2004-es Tilos-ügyben. Akkor Barangót elítélték és kiközösítették kollégái, miként a magukra adó liberális írástudók is. Úgy elhatárolódtunk, ahogy a jobbos sajtó (és a Fidesz) soha nem határolódott el a hol zsidózó, hol cigányozó, hol meg a fehérterror vívmányait keveslő Bayer Zsolttól. De ez sem volt elég. Nem volt elég, mert nem a bocsánatkérés a lényeg, hanem az irracionális hisztériakampány, amely évek óta zajlik.

Már ott tartanak, hogy Para-Kovács kolléga szinte a keresztényüldöző Diocletianus posztmodern verziójává lép elő. Mintha egy sértő, de teljesen jogszerű mondat azonos lenne a bántalmazással, üldözéssel, diszkriminációval. Muszáj feltenni a kérdést: mitől féltek, ti szerencsétlenek? Kétharmados parlamenti mandátumarányt eredményező győzelmet arattatok, a pártotoké szinte valamennyi önkormányzat, magatok alá gyűrtétek a számvevőszéket, az ügyészséget, a közmédiát, a teljes nyugdíjrendszert, a filmipart, az akadémiát. De a jobbos média-főáram oroszlánrésze mégis két dologról szól. Egyrészt a szegény magyarságot és kereszténységet fenyegető rettenetes veszedelmekről, másfelől a népünk vérét szívó gyökértelen szoclib tolvajokról. Mintha nem lett volna kormányváltás, mintha nem ők lennének már hatalmon. Ők is érzik már, hogy milyen gáz a dolog. "A tavaszi győzelem okozta első eufória elmúltával kicsit ijedten gondoltam arra, hogy a nyolc év alatt megírt csaknem nyolcszáz ellenzéki publicisztika után milyen nehéz lesz kormánypár¬tinak lenni. Nincs annál unalmasabb, fantáziátlanabb és méltatlanabb, mint amikor valaki a hatalmat dicsőíti, még ha egyet is ért döntéseivel, és elvtelenül szidja az ellenzéket" - veti fel egyikük.

Viszont aztán rögtön megtalálja a kifogást. "Szerencsére az a politikai közösség, nevezzük az egyszerűség kedvéért balliberálisnak, amely az elmúlt nyolc - lényegében az elmúlt száz - évben mindig megtalálta a módját, hogy gáncsot vessen a magyar életnek és jövőnek, újabb és újabb akcióival lehetetlenné teszi, hogy az ember jó publicistaként a kormány hibáin élcelődjön." Tényleg, nagy mázli. Így aztán négy évig lehet a gyengélkedő, a csordából elűzött, a földön fekvő korábbi falkavezért rugdosni, illetve paranoiavíziókat gyártani. A kipusztuló keresztények apokalipsziséről, meg a démoni szalámitolvajról. Értsük meg őket: mivel kormányozni, a kormánypártisághoz felnőni nem tudnak - ezt lényegében Csaba László is kimondta - lélekben örök ellenzékiek maradtak.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Papp László Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.