Eltűntek a médiatörvény előterjesztői
2011.02.12. 09:03

Nem hall, nem lát, nem beszél
Fotó: STOP
Az országgyűlésnek eredetileg benyújtott médiatörvény tervezetét három fideszes politikus - Rogán Antal, Cser-Palkovics András és Menczer Erzsébet - jegyzi. A STOP kíváncsi volt, miért vannak december óta csöndben, nem érzik az idejét, hogy védelmükbe vegyék az indítványt az előterjesztők.
Oszsza meg másokkal is
A november 22-én indítványozott törvényt december 21-én a kormánytöbbség megszavazta, a jogszabály január elsején hatályba lépett. Az azóta komoly hazai és nemzetközi bírálatok középpontjába került törvényt sokan védték és védik a mai napig, magyarázzák itthon és külföldön, kivéve három embert: az előterjesztőket.
Kormányoldalról nézve az egyéni indítványok nagy előnye, hogy azokra - a kormány által benyújtott előterjesztésekkel szemben - nem vonatkozik az egyeztetési kényszer, így a kormány kikerülheti a társadalmi, érdekvédelmi egyeztetést. Vagyis a kétharmad birtokában a kormánypártok minden fölösleges szöszölés, akadékoskodás, esetleg érdemi javaslatok beemelése nélkül képesek elfogadtatni és hatályba léptetni egy új szabályozást. A médiatörvénnyel is ez történt.
Az előterjesztő politikusok közül a benyújtás és a parlamenti elfogadás közti egy hónapban Cser-Palkovics és Menczer néhány parlamenti hozzászólást leszámítva nem különösebben exponálta magát a témában, Rogán december 11-én benyújtott egy alkotmánymódosító javaslatot, amelyben indítványozta, hogy Szalai Annamária, a médiahatóság elnöke jogszabályi erejű rendeleteket adhasson ki a jövőben. Kormányoldalról Navracsics Tibor ellenezte, de az országgyűlés megszavazta az indítványt. Ezt követően Rogán is elengedte a médiatémát.
EU-elnökségünk kezdetére, amely egybeesett a médiatörvény hatályba lépésének időpontjával, a jogszabály Magyarországra irányította Európa és a világ figyelmét. A hazai ellenzéki párok az Alkotmánybíróságon támadják a jogszabályt, a civilek utcai demonstrációkat szerveznek, a külföld mértékadó politikusai és sajtóorgánumai politikai oldalaktól függetlenül lépnek fel a magyar sajtószabadság védelmében. Orbán Viktor miniszterelnök és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes Strasbourgban kapott gyomrosokat, Martonyi János külügyminiszter a világ számos pontján kényszerül mentegetőzésre.
A hazai terep inkább Schöpflin György EP-képviselőnek és Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkárnak marad, valamint - mint alább olvasható - Kósa Lajos Fidesz-alelnöknek. A STOP éppen egy hete próbálkozik azzal, hogy megszólaltassa az előterjesztőket és állásfoglalásaikat kérje a kialakult vitában. Az alábbi kérdéseket juttattuk el elektronikus levélben a Fidesz sajtóosztályán keresztül Rogán Antalhoz, Cser-Palkovics Andráshoz, Menczer Erzsébethez:
Mi az oka, hogy nem védik meg önálló indítványként beterjesztett elképzeléseiket a nyilvánosságban? A hazai és nemzetközi kritikák ellenére is fenntartják-e korábbi, a magyar médiaszabályozásról kialakított álláspontjukat? Változtatnának-e a törvény szövegén, ha igen, mely pontokon?
Válaszokat a mai napig nem kaptunk.
Helyettük viszont Kósa Lajos védi foggal-körömmel a médiatörvényt. Szerdán délután a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában a fideszes politikus minden alapot nélkülöző pánikkeltésről, műbalhéról értekezett az ügy vonatkozásában. Szerinte, miközben a világsajtóban "Magyarország lassan úgy tűnt fel, mint Észak-Korea, a magyar médiahatóság elnöke Kim Ir Szen unokahúgának látszott, aközben az Európai Bizottság bírt írni egy olyan levelet a médiatörvény kapcsán, amiben három, nem különösebben fontos, jogi értelemben könnyen világossá tehető részt kifogásoltak".
Mikor a műsorvezető megkérdőjelezte a magyar ellenzék és sajtója ama képességét, hogy a világsajtó és az európai politikusok jelentős részét képes úgy befolyásolni, hogy az összehangolt támadást intézzen Magyarország ellen, Kósa az alábbi kérdést tette fel: "Volt-e Szaddám Husszeinnek tömegpusztító fegyvere?" "Sajtóhadjárattal, hangulatkeltéssel a világ legerősebb katonai szövetségét, a NATO-t, rá lehetett bírni, hogy lerohanja Irakot".
forrás és szerző : STOP / Bencsik Gyula
Az eredeti írás itt olvasható
|