Köztudomású, hogy Magyarország reménytelen gazdasági helyzetben van már hosszú évtizedek óta, emellett az sem meglepő információ, hogy az egyik legnagyobb problémával Budapestnek kell szembenéznie. Mivel az elsikkasztott százmilliókat és a folyamatos veszteségeket pótolni kell, az új vezetés igyekszik orvosolni az elődök hibáit.
Oszsza meg másokkal is
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy számos fővárosi cégnél történtek hivatali visszaélések, illetve sikkasztások, amelyek az amúgy is szegényes fővárosi költségvetést tovább terhelték, és rávilágítottak arra, hogy a közpénzek felhasználása nem a megfelelő mederben történik. Azt megismerni, hogy ezek a tevékenységek milyen mértékben vannak jelen a magyar közéletben, szinte lehetetlen, azonban tény, hogy hazánk finoman szólva is kedvezőtlen helyen szerepel abban a nemzetközi felmérésben, amely az egyes államokat az ott tapasztalható korrupció alapján rangsorolja.
Mivel a kormányváltást követően az előző vezetés hibáit kénytelen orvosolni az új kormány, elkerülhetetlen volt, hogy igyekeznek növelni a főváros bevételeit. Az egyik leghatékonyabb megoldásként szinte minden esetben az érintett vállalkozások, rendezvények "megadóztatása" jelenik meg, amelyet érdemes alaposabban is körüljárni.
Amint arról a híradások korábban beszámoltak, a főváros tervbe vette, hogy több milliárd forintos területhasználati díjat fog kérni a Sziget szervezőitől az egyik legismertebb kelet-európai fesztivál megrendezéséért, amely azonban viharos fogadtatásban részesült. Amennyiben eltekintünk attól, hogy a Szigeten tapasztalható árak többnyire a nyugat-európai fiatalok számára tették "közkedvelté" a rendezvényt, a főváros lépése nem is olyan meglepő. Értelemszerűen a realitások között maradva, azonban kétségtelenül joggal lép fel egy ilyen jellegű követeléssel az önkormányzat egy olyan esetben, amikor a közterületet felhasználva valaki jelentős nyereségre tesz szert.
Annak megítélése, hogy ez mennyiben veszélyezteti magát a rendezvényt meglehetősen nehéz, hiszen figyelembe véve a korábbi évek adatait, a Sziget számos vállalkozás számára jelent komoly bevételi forrást. A főváros pedig jó gazda módjára, szeretne pár szeletet a tortából. Mindazonáltal érdekes eljátszani a gondolattal, hogy vajon milyen összegű nyereséget profitálhat a Sziget akkor, amikor a rendezvény nyereségével kapcsolatosan vélhetően jól tájékozott fővárosi vezetés több milliárd forintra tartana igényt.
Mivel hazánkban is egyre nagyobb szerepet kap az üzleti életben a lobbi-tevékenység, várhatóan a korábbi tervekkel ellentétben, jelentősen csökkenni fog a főváros követelése. Érdekes jelenségnek vagyunk ugyanakkor a tanúi, hiszen a Sziget, ahogyan több más hasonló rendezvény, nem első alkalommal kerülne megrendezésre az idei évben, és joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a korábbi évek nyeresége után miért nem érezte szükségét a főváros, hogy részesedjen belőle. Jelenlegi ismereteink szerint a rendezvény helyszíne korábban is közterületnek számított, márpedig az ilyen jellegű eseményeken az egyik legnagyobb bevételi forrást minden esetben a területhasználati díjak beszedése jelenti.
A főváros láthatóan komoly bevételeket remél a helyi rendezvények megadóztatásától, hiszen a hírek szerint már a Geszti-féle Nemzeti Vágta kapcsán is előálltak a területhasználati díj beszedésének ötletével. Az információk szerint százmillió forintot szeretnének beszedni Gesztiéktől területhasználati díj címén, azonban a szervezők azzal érvelnek, hogy a tavalyi évben is 70 millió forintos veszteséget könyveltek el. A bejelentés kapcsán felmerül annak a kérdése, hogy vajon miért akarnak megadózatni egy olyan rendezvényt, amely láthatóan olyannyira önzetlen és csak adni kíván, hogy 70 millió forintos veszteségének dacára is tervezi az esemény megrendezését az idei évben.
A kérdés persze költői, hiszen ezekbe a körökbe és a valódi igazságba csupán annak van lehetősége belelátni ,aki érdekelt benne, és valljuk meg őszintén, a jóhiszeműség netovábbja lenne azt feltételezni, hogy ezek a "körök" nyíltan és a közszolgálatiság zászlaját büszkén a szívükre tűzve cselekednének.
A leglényegesebb kérdés, amely gyakorlatilag szinte minden esetben kimarad, azonban most is mélyen a felszín alatt maradt elhallgatva, miszerint vajon ki lesz az, aki meg kell fizesse az újonnan kivetett sarcot? Mivel azt feltételezni, hogy a résztvevők, illetve a látogatók helyett bármely rendező is magára vállalná a többletköltségeket, illetve belenyugodna bármilyen mértékű profitcsökkenésbe talán a korábbinál is nagyobb balgaság lenne, ismét rá kell döbbenjünk, hogy bizony ismét mi leszünk azok, akik rosszul járnak.
Nehéz elhinni, hogy lehetnének az árak ennél is magasabbak ezeken az eseményeken, azonban ne legyünk kishitűek. Annak ellenére, hogy az ország gyakorlatilag a béka feneke alatt csücsül és Nyugaton csak riasztó példa vagyunk, joggal bízhatunk abban, hogy boldogulásunk és jólétünk őrzői erre is fognak majd megoldást találni.