Oszsza meg másokkal is

Az a tény, hogy az „Egy millió ember a magyar sajtószabadságért” nevű Facebook csoporthoz több mint 70 ezer tag csatlakozott, és a budapesti Kossuth téri antidemokratikus médiatörvény elleni demonstrációra elment 10 ezer ember, csak puszta matematika, és sajnos nem sokkal több – írja a cikkben Paul Jandl. Véleménye szerint a kétharmados többséggel rendelkező kormány lényegbevágó politikai intézkedéseire irányuló reakciók az ország részéről olyan hatástalanoknak bizonyulnak, mint amilyen nagy körülöttük a felhajtás: ezen nincs mit csodálkozni, mert a „magyar létminőséget”egy ember, személyesen Orbán Viktor miniszterelnök magyarázza.

Sajátos magyar szemlélet

A cikk szerint a Duna menti államra hagyományosan az a jellemző, hogy a környező világot egyfajta sajátos, csak rájuk jellemző látásmóddal szemléli, érti, érzékeli és fejezi ki. Most meddő viták helyett láthatólag újfajta radikális öntudattal oldja meg a problémákat. Az első áldozat a média, de nem szabad elfelejteni a művészetet sem – írja a portál, hozzátéve, hogy ebből a politikából csak ez következhet. Ha a jobboldali populista kormányszövetség népi-nemzeti módon érvel, akkor már nincs is helye az eltérő véleményeknek, és aki szemben áll a többség akaratából hivatalban levő Fidesszel és Orbán Viktorral, az Magyarország ellenségévé válik. Schiff András zongoraművész a Washington Post című lapban heves szavakkal kritizálta hazája új keletű politikai kulturálatlanságát.

„Saját fészkébe piszkít”, aki felemeli szavát

Ha azonban felemelik hangjukat a „hazájuk ellen”, azzal „saját fészkükbe piszkítanak.” A Welt szerint így találkozott a politika, és a kormány hű Magyar Hírlap haragjával Konrád György író, Heller Ágnes filozófus, Fischer Ádám karmester és Alföldi Róbert színházigazgató: gyanúsításokkal, személyeskedő cikkekkel támadtak a számukra nem kívánatos művészek ellen.

Kódolt zsidózás

Miután Schiff András a hazájában folyó gyakran rasszista, és antiszemita politikáról nyilatkozott, addig, a Welt szerint Bayer Zsolt publicista az „Orbán hű” Magyar Hírlapban a vitatott médiatörvényről áradozott és nem titkolt zsidóellenes kódolással keltett hangulatot a külvilágban levő „Kohnok” ellen. Nick Cohen, aki a The Guardian-ben megjelenő blogjában éles hangon kritizálta Magyarországot, szintén Bayer gyalázkodásainak tárgyává vált, ugyanúgy, ahogy Daniel Cohn-Bendit és Schiff András , és Bayer mindezt a magyar történelemben tett kirándulásokkal körítette. A cikk szerint a szöveg ebben a mondatban kulminál: „sajnos nem sikerült mindegyiket nyakig betemetni az orgoványi erdőben…” Kecskemét közelében az orgoványi erdőben egy Horthy-hű szabadcsapat tömegmészárlást követett el a magyar kommunista Tanácsköztársaság követői és a zsidók ellen. Ha a médiatörvény nem fogja szankcionálni a közismerten antiszemita módon érvelő Bayer Zsolt cikkét, akkor a lap szerint Orbán Viktor annak, a saját kijelentésének fog ellentmondani, hogy nincs többé helye radikalizmusnak a médiában.

Janus-arcú Magyarország

Ma Magyarországnak két arca van a Welt szerint: az egyik az EU soros elnökségét adó, a másik a durva provincializmusba hajló. Semmi nem érzi ezt meg jobban, mint a kultúra. Ez elsősorban intézmények, de személyek ellen is irányul. Ha ezután le fogják váltani Alföldi Róbertet, aki eddig a Magyar Nemzeti Színház igazgatója volt, akkor ez egy neonáci csőcselék ordítozása által kísért kampány csúcspontja lesz – írja a cikk, amely demonstrációkat idéz, ahol jobboldali felvonulók azt skandálták, hogy Alföldi zsidó, homoszexuális és hazaáruló. A színházigazgatónak az a bűne, hogy a házat egy alkalommal bérbe adta a román küldöttségnek, ami a hazaárulás tipikus esete: az elmúlt évek nemzetközi irányvonala után a Nemzeti Színháznak újra nemzetinek kell lenni.

Fejcsere és takarékossági intézkedések

Az állami tévé- és rádiócsatornákba már nyáron a Fidesz régi párthíveit ültették be – tudósít a Welt, majd hozzáteszi, hogy sok kulturális létesítményt a Budapest Kollégiumtól kezdve a művész mozikon keresztül a roma Gandhi Alapítványig, szigorú takarékossági intézkedések fenyegetnek. A politikai befolyásolásnak a legújabb esete, hogy a Budapesti Lukács Archívum lényegi személyi és anyagi változtatások előtt áll. A szocialista irodalomtudós Lukács György politikailag nem könnyű eset, mivel a szocialista rendszer áldozataként volt annak haszonélvezője.

forrás és szerző : atv.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.