Oszsza meg másokkal is

A meggondolatlan váltás veszélyeire a felügyelet és a kaszszák is többször figyelmeztettek az elmúlt években, ennek következményeit az állami rendszerbe visszalépők a saját pénztárcájukon érezhetik majd. 2008-ban ugyanis a pénztárak portfólióinak zöme veszteséges lett, aki pedig egy mínuszban lévő portfóliót vitt át egy másik kasszához, a virtuális veszteséget könynyen realizálhatta, ha a fogadó pénztár későbbi hozama elmaradt az elhagyott intézményétől. Valószínűleg sokan jártak egyébként így, a Stabilitás Pénztárszövetség adatai szerint 2009 elejétől tavaly októberig a legtöbb ügyfelét, csaknem 65 ezer tagot az OTP Magánnyugdíjpénztár veszítette el. Árfolyamadatai alapján viszont éppen ez a kassza volt az, amelyiknek a növekedési portfóliója a legnagyobb hozamot érte el időközben, 2009. január elsejétől 2010 végéig 46,83 százalékot emelkedett az árfolyama. Ugyanez az alap viszont 2008-ban csaknem 33 százalékot esett, ez pedig azt jelenti, hogy jóformán csak annak a tagnak maradt reális esélye arra, hogy ledolgozza a bukást, aki az OTP-nél maradt.

A legtöbb új tagot egyébként a közepesen vagy kimondottan rosszul teljesítő kasszák szerezték az elmúlt két évben. Az Allianz több mint 75 ezer, az Axa csoport két, időközben egyesült pénztára 47 ezer, a Generali csaknem 65 ezer ügyféllel gyarapodott 2010 októberéig. Közülük az Axa alapjai mindhárom kategóriában (növekedési, kiegyensúlyozott és klasszikus) a sereghajtók közé tartoznak, aki például egy OTP-s növekedési alapot vitt át oda, jelenleg akár a pénze harmadát, negyedét is sirathatja. Ugyanez a pénztárváltó nagy valószínűséggel az áprilisban kezdődő reálhozam-fizetésnél is csalódhat, könnyen lehet ugyanis, hogy egyetlen forintot sem kap vissza.

A tagok közül a reálhozam tekintetében azok járnak majd valószínűleg jobban, akiknek a pénztára annak idején késlekedett a választható portfóliós rendszer bevezetésével. Ezt legkésőbb 2009 januárjában kellett elindítani, de voltak olyan kasszák, amelyek már 2008-ban vagy még korábban bevezették a háromféle alapot. A pénztártagok döntő többsége viszont ezeknél a kasszáknál 2008-ban a legrosszabbul teljesítő növekedési alapokba volt besorolva, és általában 20 százaléknál is nagyobbat bukott abban az évben. Az olyan tagok viszont, akiknek a pénztára kivárt az új rendszer elindításával, egy közepesen kockázatos, kiegyensúlyozott alapnak megfelelő portfólióban vészelhették át 2008-at, így lényegesen kevesebbet, jellemzően 10-15 százalékot buktak csak a befektetéseiken. Ezután pedig 2009-ben – a lehető legszerencsésebb ütemezéssel – éppen egy hatalmas tőzsderali kezdetén kerültek át a növekedési portfóliókba, amelyek az elmúlt két évben jellemzően felülteljesítették mind a kiegyensúlyozott, mind a klaszszikus alapokat.

Az is sokat számít majd, ki mikor lépett be a magánnyugdíjpénztárába, voltak ugyanis a hozam szempontjából jobb és kevésbé jó évek. A vagyon arányában a legnagyobb reálhozamot valószínűleg azok vihetik majd haza, akik már az induláskor, 1998-ban beléptek a rendszerbe. Az is könnyen előfordulhat, hogy két ugyanabba a kasszába fizető tag közül a korábban belépő alig kap majd valamit, míg a később csatlakozónak komoly összeg ütheti a markát. A kasszák életében rossz évnek számított 2003, amikor az állampapírok árfolyamesése miatt a pénztárak hozamai is a padlóra kerültek. Azok, akik ez előtt léptek be a kasszákba, kisebb reálhozamot vihetnek haza valószínűleg, mint azok, akik 2004-ben lettek tagok. Pórul járhatnak azok a fiatalok is, akik nem sokkal a 2008-as tőzsdei és állampapír-piaci összeomlás előtt léptek be, azok viszont, akik csak tavaly vagy az idén lettek magán-nyugdíjpénztári tagok, valószínűleg kapnak majd vissza reálhozamot.

forrás és szerző : vg.hu / Herman Bernadett


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.