Oszsza meg másokkal is

A rendezvény főhajtással kezdődik a Magyar Kultúra Napja alkalmából: a moderátor Juhász Károly Balassi Bálint Végek dicsérete című versének felolvasásával nyitja meg a délutánt, melyen szinte az összes tanuló részt vesz, aki az iskolában katonai alapismereteket tanul. Ezt követően a gyerekek a Zrínyi Média két világklasszis sportoló munkatársának kezei alá kerülnek.

Sidi Péter, a világ legjobb sportlövője igazán különleges programmal készült erre a pénteki kora délutánra: egy olyan berendezés segítségével tart lézeres céllövészetet a megjelenteknek, melyet az orosz hadseregben például rendszeresített gyakorlóeszközként is alkalmaznak. Az első próbálkozók persze bátortalanok, de hamarosan beindul a jelentkezők áradata: noha a száz méteres táv a többségnek már túl nehéz, sok diák meglepően jó eredményeket ér el a táblán.

Igény a rendre

„Ez az első év, hogy tanítjuk a tantárgyat”, mondja közben a honvedelem.hu kérdésére Kőnig Sándor igazgató. „Azért tartottuk fontosnak, hogy felvegyük a tantervbe, mert a sorkatonaság megszüntetésével a gyerekek számára egyfajta misztikummá vált a katonaélet, a honvédelem. Vagyis az érdeklődés eleve nagy volt.” Mindez a termen végigtekintve is látszik: az iskola terepszínű katonasulis egyen-pólóját viselő tanulók zsúfolásig töltik az ebédlőt, és feszülten figyelik Sidi Pétert, amint maga is lead néhány lövést a speciális céltáblára.

„A tantárgyat tanuló gyerekek elkötelezetten katonák akarnak lenni”, mondja Kőnig Sándor. „Eleve azért választották a katonai alapismereteket, mert ha érettségiznek belőle, az a felvételin is extra pontszámokat jelent majd számukra. A katonai pályára nagyon nagy a jelentkezők száma, vagyis mindenki szeretné megragadni az összes lehetséges esélyt arra, hogy könnyebben bejusson a felsőoktatásba. Az iskolában egyébként régóta nagy az érdeklődés a rendvédelmi pálya iránt, így mi is meg akarunk ragadni minden lehetőséget arra, hogy segítsük a diákjainkat.” Így lett az Egressy úttörő a budapesti szakközépiskolák körében. „Annyi előnyünk van, hogy Grigoreff György kollégánk, a tantárgy oktatója katonai múlttal rendelkezik, vagyis belevágtunk.”

Az igazgató azt mondja: fél év után korai lenne még végleges következtetéseket megfogalmazni azt illetően, milyen eredményeket hoz a tantárgy oktatása, de egy szemléltető példát azért hoz. „Egy hete volt a szalagavatónk, ahol a katonasulis gyerekekre bíztuk a rendfenntartást. Eddig amolyan ad hoc jellegű volt ez a dolog, miután azonban ez a nagyjából húsz srác odament, öröm volt nézni, milyen fegyelem lett. Nyilván ez viszonylagos fogalom, de tényleg látni lehetett, hogy ott voltak: eligazították a szülőket, ha valaki esetleg valamit nem tudott, amikor pedig valaki nem megfelelően viselkedett, figyelmeztették. Vagyis érzik, hogy igen sokat tudnak segíteni, így aztán nagyon számítok rájuk az Egressy-nap lebonyolításában is. Lehet látni a tartásukon, hogy már részt vettek egy alapképzésben, ami az egész iskolára jó fényt vet. A gyerekeknek ösztönösen igényük van a rendre. Sokan maguktól nem biztos, hogy mindezt a legjobb közegben próbálják meg megélni, itt azonban megvan rá a lehetőség, méghozzá ellenőrzött formában. Vagyis hiányt tudunk pótolni olyan dolgok nyújtásával, amikre a gyerekeknek szükségük van.”

Hivatás, nem foglalkozás

Sidi Péter után Szilágyi Áron kerül a figyelem középpontjába, aki alig múlt húsz esztendős, de máris a világ negyedik legjobb kardvívója. „Arra gondoltam, olyan gyakorlatokat mutatok nektek, amikhez nem kell semmiféle különösebb eszköz, mégis roppant nehezek és komoly odafigyelést igényelnek”, mondja, majd néhány teniszlabda segítségével teszi próbára a diákok reflexeit. A feladat és variációi tényleg egyszerűnek tűnnek: el kell kapni a leejtett labdát a levegőben. Amikor aztán nekiveselkednek, kiderül, hogy ami könnyűnek látszik, az a valóságban nem is az. Ennek ellenére itt is számos diák produkál kiugróan jó eredményeket.

Közben a tantárgy oktatójával, Grigoreff Györggyel is szót váltunk: az oktató annak idején a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola híradó szakán végzett, egy évet töltött csapatnál Székesfehérváron, majd visszament a főiskolára tanítani. Vagyis tényleg rendelkezik az oktatáshoz szükséges tapasztalatokkal, és óriási örömmel fogadta az igazgató ezirányú felkérését. „Ha valaki egyszer katona volt, az mindörökre az is marad, sosem vetkőzi le a múltját. Én nem is akarom”, mondja. „Tulajdonképpen az egész nyarat a tantárgy előkészítésével töltöttem.”

Az iskolába 700 diák jár, közülük 105-en tanulják a tantárgyat: a létszám több mint felét két kilencedikes osztály tanulói teszik ki, a többiek pedig a tizenegy-tizenkettedik évfolyamon, fakultációként hallgatják a katonai alapismereteket. Az idei hét végzősből öten katonai vonalon szeretnének továbbtanulni. „A gyerekek a mai napig nagy érdeklődéssel fordulnak a tantárgy felé, de ez abból is fakad, hogy próbáljuk az oktatást minél színesebbé tenni, és az elméleti ismereteket gyakorlatban is alkalmaztatni velük”, mondja Grigoreff György. A tanulók ennek megfelelően már a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) kiképzőbázisán is megtekintettek egy komplett napot, és a gyakorlatban is kipróbálhatták magukat. Ugyanígy a Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolában is részt vehettek egy nyílt napon. „Gyakorlati óránk eddig alaki foglalkozás volt még csak, hiszen az iskola adottságai erre alkalmasak. Ezeken az órákon pompás a hangulat. A tanítást kis humorral ötvözve a tanulók szinte várják az órákat.”

Családi minta, szilárd eltökéltség

Miután véget ér a program, a diákok még hosszasan próbálgatják Sidi Péter fegyverét, mi pedig két olyan fiatalhoz fordulunk, akik mindkét versenyben kiugró eredményt produkáltak. Mindez nem véletlen, hiszen már most is elkötelezettek a katonai hivatás iránt.

A 18 éves Tóth Imre előtt közvetlen környezetében is számos követendő példa áll, hiszen unokatestvére a századosi rangnál tart, és további hozzátartozói is szolgálnak a Magyar Honvédségben. „Nagyon tetszik a tantárgy. Izgalmas az alaki is, és jót tett az a fegyelem is, ami jár vele: hogy csoportban dolgozunk, együtt vagyunk. Így egyfajta szövetség alakul ki.”

A 19 éves Áfra Botondot szintén régóta érdekli a katonaélet. „Aktívabb, izgalmasabb ez a tárgy, mint a többi, és olyan dolgokat tudunk meg, amiket egyébként sehol sem hallanánk”, mondja. Azt persze mindketten sajnálják, hogy a lányok aránya viszonylag alacsony a foglalkozásokon, de ez nem meglepő, hiszen a szakközépiskola alapvetően műszaki irányultságú, eleve kevesen vannak a gyengébb nem képviselői.

A továbbtanulást mindenesetre mindketten katonai vonalon képzelik el. „Zrínyi vagy a Kinizsi fegyverműszerész szaka”, mondja Imre a megcélzott felsőoktatási intézményeket, amire Botond is helyesel. Arra a kérdésre, hogy tíz év múlva hol látják magukat, mindketten egyértelmű választ adnak. Imre: „Katona akarok lenni mindenképpen. Nem tudom, tiszt leszek-e, de tiszthelyettes már biztosan.” Botond: „Nem is tudok mást elképzelni, mint hogy katona legyek.”

Ha a tantárgyat hallgatók közül nem is mindenki képzeli el úgy a jövőt, mint ők ketten, Grigoreff György összefoglalja a katonai alapismeretek oktatásának lényegét. „Ha tényleg csak annyit érünk el ezzel a tantárggyal, ami annak idején a sorkatonai szolgálat célja is volt, vagyis felkészítjük a tanulókat arra, hogy mit kell tenniük egy esetleges mozgósítás esetén, már azzal is nagyon sokat nyernek maguk a diákok is, és Magyarország is.”

forrás és szerző : honvedelem.hu / Fotók: Dévényi Veronika


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.