Az első világháború frontvonalain a magyar bakák még legtöbbször hólepte, élő fenyőn gyújtottak gyertyát karácsonykor. A nyugati fronton annyira eláradt karácsony szelleme, hogy a hadvezetésnek kellett véget vetni a brit, belga, francia és német katonák barátkozásának – félő volt, hogy ezek után nem lesznek hajlandók meggyilkolni egymást. Később, szovjet fogságban már csak lopva állhattak körül egy fagyott kis növényt. Videók.
Oszsza meg másokkal is
Az első világháború kitörésekor a szövetségi rendszerbe tömörült nagyhatalmak mindegyike gyors befejezésre, „villámháborúra” számított. A német császár például augusztus elején úgy indította háborúba a katonáit, hogy mire az őszi falevelek lehullanak, ők már ismét otthon lesznek. Nem így történt. Négyéves öldöklés kezdődött, az addigi világtörténelem legpusztítóbb háborújában csaknem 20 millió ember vesztette életét. A második világháború előtt az elsőt csak nagy háborúként emlegették.
A kiegyenlített erőviszonyok már 1914 végére több frontszakasz megmerevedéséhez vezettek, a katonák a lövészárkokból néztek egymással farkasszemet, tíz- és százezrek haltak meg néhány méteres előrenyomulás érdekében. A harctéren addig soha nem látott pusztítást hozott a géppuska megjelenése, az aknavetők és a harci gáz bevetése.
A mészárlás közepette ekkor még azonban előbukkant az ember is az egyenruha alól, a lövészárkok mélyéről, főleg karácsony napjaiban. Több olyan esetről tudunk, amikor az ünnep összehozta a harcoló feleket, és az emelkedett lelki állapot háborúban korántsem jellemző eseteket produkált.
Két ütközet közti spontán barátkozásokat, a frontvonalon rendezett angol-német-francia focimeccset, közös karácsonyfa-állításokat, egymás „megajándékozását” elevenítette fel az fn.hu-nak Lukács László néprajzkutató, egyetemi tanár, a Kodolányi János Főiskola oktatója, a Szent István Király Múzeum munkatársa.
A honvédség támogatta a katonakarácsonyt
A karácsonyfa-állítás a hadseregben, sőt a frontvonalakon nem az első világháborúban kezdődött, hanem jóval korábban, 1870-71 telén, a francia-porosz háború hadszínterein. Maga a karácsonyfa hagyománya német területről származik, a XIX. század második felére már a német identitás részét képezte. Mint ilyet, a porosz hadvezetés 1870 karácsonyán kiadta a parancsot: hogy a Versailles-i palotában berendezett főhadiszállástól – a németek ugyanis ekkor már Párizs alatt állomásoztak – a tiszti szállásokon keresztül a legénységi barakkokig és a lövészárkokig a katonák állítsanak karácsonyfát.
Az Osztrák-Magyar Monarchia magyar területeire is német hatásként, nem utolsó sorban a honvédség „közvetítésével” terjedt el a karácsonyfa-állítás szokása. A férfiak a laktanyákban ismerték meg, míg az asszonyok például cselédként találkoztak vele nagypolgári, nemesi házaknál. Ismerünk például egy székely katonalegényt, aki 1906-ban, a marosvásárhelyi laktanyában látott először karácsonyfát, és a magyar tanyavilág jelentős részén is csak az 1920-as, 30-as években terjedt el a faállítás.
Az első világháború idején tehát a magyarok egy része még nem ismerte a karácsonyfát, voltak akik a lövészárkokban találkoztak vele először. A német és az osztrák csapatoknál azonban már szinte hagyománya volt a katonakarácsonynak.
A fenti faállításon kívül az ünnepen az otthoniak úgynevezett szeretetajándékokat küldhettek a harcolóknak: kalácsot, rumot, pulóvert, cigarettát, pipadohányt, miegymást. Különvonatok indultak az ajándékokkal a frontra, sokszor papok kísérték, akik az otthoni szó mellett lelki segítséget is nyújtottak. Volt olyan eset, hogy a Keleti-Kárpátok megközelíthetetlen harctereire csak márciusra jutott el a szállítmány.
Karácsonyi ajándékcsomagok a honvédeknek (1943):
A harcedzett szíveket is megpuhítja a karácsony
Az első világháború sokkal „emberibb” volt a másodiknál, erősen élt még a lovagiasság szelleme. Nem véletlen, hogy az ellenségek közti bajtársiasság, az emberi érzelmek nagyobb arányban jelentek meg ebben a négy évben. A magyar honvédek sokszor hólepte, élő fenyőkre helyeztek gyertyát – a legtöbbször rézhüvelybe olajat töltöttek, ebbe állítottak kanócot -, és azt körülállva karácsonyi dalokat énekelve ünnepeltek.
Így volt ez a Gyimesi-szorosban is, ahol a meglepett oroszok először rálőttek a front közelében ünneplő honvédekre, akik viszonozták a tüzet, de nem hagyták el a karácsonyfát. A meglepett oroszok erre egyre közelebb jöttek, míg végül félretették a fegyvert, együtt ettek, cigarettával, dohánnyal kínálta egymást a két „ellenség”.
Hasonló esetet jegyeztek fel Galíciában és számos helyszínen az olasz fronton is: a fa mellett ünneplő magyarokhoz oroszok, olaszok csatlakoztak az ünnep perceire. Kölcsönösen megajándékozták egymást, majd a két fél folytatta útját, és lehet, hogy másnap véres ütközetbe mentek egymás ellen.
Életet mentett a karácsonyfa?
Könnyen lehet, hogy egy maroknyi honvédnek egyenesen az életét mentette meg a fenyőn gyújtott két gyertya. Történt ugyanis, hogy a Galíciai hadszíntéren karácsony napján eltévedt egy magyar felderítőcsapat. Parancsnokuk, egy fiatal zászlós elővett a zsebéből egy gyertyát, kettétörte, majd felerősítette egy fenyőfára.
Lövészárokban (wikipedia.hu)
Volt velük egy civilben kántorként szolgáló katona is: körbeállva a fát két gyertya fényénél karácsonyi dalokat kezdtek énekelni. Felfedezte őket egy orosz osztag, de az emelkedett helyzet őket is magával ragadta. Nem támadtak, hanem csatlakoztak a magyarokhoz. Egy bunyevác származású honvéd segítségével beszélgettek, megajajándékozták egymást dohánnyal, némi élelemmel, majd az oroszok útba igazították a magyarokat, és visszatértek ők is az állásaikba.
Az orosz katonák hozzáállását azért is érdemes kiemelni, mert a keleti és nyugati keresztény naptár közti eltérés miatt ők jóval később ünnepelték a karácsonyt, és akkoriban a faállítás is igencsak idegen volt számukra. Az ünnepi légkör azonban rájuk is komoly hatással volt: egy szál gyertya, a sapkájukat a kezükben fogva éneklő katonák látványa, a karácsonyi énekek hangulata őket is mélyen megérintette.
Focimeccs a frontvonalon
Az egyik legnagyobb „spontán barátkozás” a nyugati hadszíntéren történt 1914-ben, ahol több százezer brit, belga, francia és német katona nézett egymással farkasszemet a lövészárkokból. Karácsony és újév között fegyvernyugvás volt, ami azt jelenti, hogy bár hivatalos fegyverszünetet nem kötöttek, de egyik fél sem folytatott harci cselekményt. Szenteste a németek feldíszítették a lövészárkokat, karácsonyfát állítottak és énekeltek.
A néhány tíz vagy száz méterre lapuló „ellenséget” annyira megigézte az este hangulata, hogy másnap reggel fegyvertelen, érdeklődő angol katonák jelentek meg a német állások előtt. Lassan-lassan a németek is elhagyták a lövészárkaikat, csatlakoztak a franciák és a belgák is. A vezérkar egyik oldalon sem tett semmit. A katonák harmonikával múlatták az időt, vendégül látták egymást ételre, italra, dohányra, sőt még egy focilabda is előkerült és a háború kellős közepén a szambenálló felek barátságos futball mérkőzéseket játszottak.
Végül a német hadvezetés elégelte meg az „összeurópai pikniket”, és a katonákat visszaparancsolta a lövészárkokban: Berlinben attól féltek, ha tovább engedik a barátkozást, a katonák később nem lesznek hajlandók egymásra lőni.
Katonaünnep titokban
A második világháború idején már a magyarok körében is elterjedt volt a karácsonyi fenyőállítás és ajándékozás. Frontvonalakon átívelő közös ünneplésre ekkor már nem volt mód, de karácsony környékén azért ekkor is meglágyultak a katonaszívek.
1942 karácsonya a fronton:
A hazától több ezer kilométerre, Don-kanyarban harcoló honvédek is fenyőt díszítettek, de ha mást nem is, egy-egy fenyőágat vittek a szállásra, a lövészárokba, és gyertyát gyújtottak. Szenteste a tábori konyha is igyekezett különlegeset főzni, a legénység rumot, bort, cigarettát kapott.
Tudomásunk van arról is, hogy a hadifogságba esett honvédek szintúgy – lehetőségeikhez mérten – méltó módon igyekeztek megünnepelni a karácsonyt. Különösen nehéz volt ez a kommunista szovjetunió hadifogolytáboraiban, ahol szigorúan büntettek minden vallási, lelki megnyilvánulást.
Megható jelenetet őrzött meg egy cigarettapapíron fennmaradt rajz és a hozzá tartozó elbeszélés. Magyar hadifoglyok „valahol a Szovjetunióban” lopva, titokban egy szál jégburokba fagyott gazt vittek be a barakkjukba. Feldíszítették azzal, amijük volt: kis darabka alufóliával, különböző papírfecnikkel, és azt körülállva énekeltek. Az illúzió néhány percig tartott, amíg a lágyszárú kis növény ki nem olvadt és össze nem csuklott – idézi Lukács László.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
