Oszsza meg másokkal is

A kormányról egyszerűen leperegnek azok a mindenfelől érkező figyelmeztetések, hogy gazdaságpolitikai lépései nem a fenntartható fejlődés irányába mutatnak, átmeneti hatású, ráadásul rossz irányú lépésekkel nem lehet alapvető szerkezeti problémákat megoldani. A jelzések semmibe vétele csak növeli a bizalmatlanságot, akárcsak az az arrogancia, amellyel a Fidesz-vezetők a kritikákat kezelik. A hatalom birtokosai a jelek szerint abból indulnak ki, hogy bármit büntetlenül megtehetnek, a külső aggodalmakat és figyelmeztetéseket nem kell komolyan venni, a bírálók úgysem tehetnek semmit olyat, ami tényleg fenyegetheti a magyar kormányzat helyzetét. Óriási tévedésben vannak és alaposan túlértékelik saját magukat és Magyarország mozgásterét egyaránt: a pénzpiac és a befektetők bizalmának csökkenése a kockázatvállalás minimalizálásához vezet, ami önmagában elég ahhoz, hogy minden drámai jelenet nélkül számos területen egyre nagyobb károkat okozzon nekünk.

Az egyes országokat minősítő piaci mechanizmusnak több egymást követő lépcsője van, és a rendkívüli helyzetektől eltekintve ezek fokozatosan éreztetik és erősítik a hatásukat. Először a különböző elemző cégek és szakértők figyelmeztetnek, és ha az ő véleményük hosszabb ideje egy irányba mutat, a hitelminősítők is hivatalosan lépnek, módosítva az adóskockázati besoroláson, ami már közvetlenül befolyásolja a befektetőket. Ezzel párhuzamosan változik az országkockázati felár, s ez a hitelfelvételi kondíciókat változtatja meg, aminek a pénzügyi következményeit csak később érezhetjük meg. Ha minden említett tényező negatív irányban módosul, mint jelenleg hazánk esetében, akkor a külső pénzügyi és gazdasági befektetők egyaránt sokkal óvatosabbak lesznek és inkább más célpiacokat választanak.

A bizalomvesztés hatásait elsőként a tőzsdei papírokban érdekeltek tapasztalják. Április óta a BUX mintegy 15-20 százalékot veszített az értékéből és a nemzetközi trendekhez képest alaposan alulteljesít, miközben például az amerikai és német tőzsde kétéves rekordszinteken mozog. De maradjunk a saját régiónkban: a válság lecsengésével párhuzamban az elmúlt egy évben a lengyel és a cseh tőzsdeindex 17-18 százalékkal emelkedett, miközben a BUX stagnált, ráadásul az utóbbi hetekben a forgalma is érdektelenséget mutat. A helyzet a magán-nyugdíjpénztárak kiesése miatt a belátható jövőben sem fog jelentősen változni, legfeljebb egy tőlünk független, nagyon jó külföldi hangulat húzhat rajta valamit. A legrosszabb az lenne, ha a hitelminősítők valóban a bóvli kategóriába sorolnák a magyar papírokat, mert akkor a nagy befektetési alapok automatikusan szabadulnának tőlük.

Fontos indikátor a forint árfolyama is, amely április óta szintén számottevően esett. Itt kissé bonyolultabb a képlet, mert a forint mozgását a vezető valuták egymás közti viszonya is alapvetően befolyásolja, mindenek előtt a dollár és az euró mozgása. Pontosabb a kép, ha itt is a térség valutáinak szereplését nézzük: nyilvánvalóan látjuk, hogy a forint a koronához és a zlotyhoz képest egyaránt alulteljesített. A gyengébb forint nyomán viszont drágul az import, ami kedvező lehet a magyar cégek egy részének, viszont egyértelműen inflációs hatású és a lakosságot ez érinti közvetlenül, elsősorban az energiaárakban. Egyre távolabb kerül a 3 százalék alatti pénzromlás, jövőre inkább 4 százalék felettire számíthatunk.

A közvélemény kutatásokból az derül ki, hogy az emberek többsége támogatja különadókat. Biztosan nem így lenne, ha tudnák, hogy jobban járnának, ha inkább az SZJA-ból fedeznék ezt az összeget: így évi kb.370 milliárd jön be, ezt bőven pótolná a magas jövedelműeknek adott 500 milliárdos adócsökkentés. Ez utóbbi ugyanis nem eredményez a gazdaság élénkítéséhez elegendő többletfogyasztást, a különadók viszont visszafogják a gazdasági növekedést és meglökik az inflációt. A 200 milliárdos bankadó a pénzintézetek többségét veszteségbe dönti, és nem várható el tőlük, hogy ezt lenyeljék. Válaszként még kevesebb kockázatot vállalnak, szigorítják a hitelhez jutás feltételeit és növelik a banki költségeket - ez aligha a legjobb út a vállalkozások fellendítéséhez vagy a lakossági fogyasztás ösztönzéséhez.
 

A többi ágazat is megsínyli a sarcot, és vagy áremeléssel, vagy létszámleépítéssel és a fejlesztések visszafogásával enyhítik a hatásokat. Ahol ez nem megy, például az energetikai szektor egy részében, így a gázkereskedelemben, a magyar piacról való kivonulást fontolgatják, esetleg más eszközökkel igyekeznek kompenzálni. Ezt teszi például a gázimport nagy részét ellenőrző, orosz tulajdonú Panrusgáz, amely közvetlenül Moszkvától kap segítséget. A számos nyitott problémával terhelt magyar-orosz kapcsolatok rendezésének a Mol-ban résztulajdonos Szurgutnyeft ügye mellett másik nagy akadálya éppen a különadó: a Panrusgáz nem akarja fizetni a rá eső 6 milliárd forintot, mert csekély árrése nincs ennyi. A probléma megoldásáig az orosz fél nem hajlandó megegyezni a 2014 utáni gázszállítások feltételeiről, holott az több nagyságrenddel fontosabb kérdés számunkra, mint a különadó: jelenlegi árakon számolva éves szinten hozzávetőleg 2000 milliárd forintról van szó! A teljes energetikára kivetett különadó ennek csupán a 3 százaléka - igaz, az a költségvetésbe folyik be, miközben az esetlegesen alacsonyabb importárral a lakosság járna jól.

Jó lenne, ha az emberek a demagóg szólamok helyett inkább a józan eszükre figyelnének, és mind többen felismernék, hogy a piaci bizalomvesztés - ha nem feltétlenül azonnal is - az ő bőrükre megy. Csodák nincsenek, a problémahalmazt tologatni egy darabig lehet, de ezért törvényszerűen nagy árat fogunk fizetni. Mégpedig - mint mindig - sajnos mi, egyszerű emberek, nem pedig azok, akiknek mindezt köszönhetjük.

forrás és szerző : 168ora.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.