Oszsza meg másokkal is

Pánikban fogant, szinte improvizált nyilatkozatot tett Lázár János fideszes frakcióvezető október 26-án az Alkotmánybíróság jogainak korlátozásáról. Ezt bizonyítja az is, hogy elfogadása előtt a javaslat jelentős metamorfózison ment át. Még november 16-án, az utolsó pillanatokban is változtattak rajta – beleértve a cinikus lex Szász-módosítást is. Ennek üzenete nem kevesebb, mint hogy kétmillió forint fölött „pofátlan” minden végkielégítés, amelyet olyanok vettek fel, akiket a kormánypártok a szocialisták holdudvarához tartozónak bélyegeznek. Minden fillérje jogos viszont a Fidesz-kegyelt Szász Károly több mint 120 milliójának.

Felesküdni, majd felrúgni

A döntés mégsem volt váratlan: Orbán Viktor csapata készült rá, hogy felrúgja annak az alkotmánynak a kereteit, amelynek alapján megválasztották, és amelyre esküt tett. Ezt helyezte kilátásba Kósa Lajos ügyvezető alelnök, amikor június 3-i elhíresült beszédében egy konferencián úgy fogalmazott: „...a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére sor kerülhet...” Más kérdés, hogy a forint gyors zuhanását kiváltó beszédből a közemlékezet nem ezt őrizte meg. Nyáron még a „jó erkölcsbe ütköző” végkielégítések megadóztatását is belegyömöszölték az alkotmányba, így valójában az lehet meglepő: mennyire hevenyészett volt a Lázár által kilátásba helyezett válaszlépés. Nem pedig az, hogy bekövetkezett.

Sólyom és a lejtő

A szakérő jogászok válaszának hangneme egyre keményebb lett, ahogy közeledett a parlamenti döntés: Magyarországon a magántulajdon többé nem számít olyan alapjognak, amelyet megvédelmezhet az Alkotmánybíróság, és lehetségessé vált a jogállami lehetetlen is, a visszamenőleges törvényhozás. Az alaphangot Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke adta meg az ellenzéki agytrösztnek aligha nevezhető Pázmány Péter Katolikus Egyetemen: ez az az út, amelyen az Alkotmánybíróság megszűnik alkotmánybíróság lenni, „ezen a lejtőn nehéz megállni”.

Kilényi Géza volt alkotmánybíró, a Pázmány volt intézetvezetője, az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának elnöke még keményebben nyilatkozott a Népszabadságnak. Egy interjúban felháborodottan fejtette ki, hogy a döntés után a Magyar Köztársaság többé nem számít demokratikus jogállamnak, s hazugságnak minősítette, hogy a választók az államszervezet felforgatására voksoltak volna. Kilényi aktuálisnak tartja egy a rendszerváltás előtt írott munkaanyagának figyelmeztetését: „Nem szabad szem elől téveszteni az egypártrendszerrel szükségképpen velejáró potenciális veszélyeket, mint a hatalomban gyökerező túlzott magabiztosság, a személyi vagy kollektív csalhatatlanságba vetett szinte vallásos hit [...] személyi diktatúra esetleges kialakításával...”
 

MTI-fotó
 

Az Alkotmánybíróság a jövőben is nyugodtan napirendjére tűzheti a magánnyugdíjpénztárak ügyét, hiszen ez nem járulékprobléma. Másról van szó, arról, hogy az APEH nem utal tovább olyan összegeket, amelyek az államot nem illetik meg – vélekedett Vörös Imre volt alkotmánybíró, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára a Klubrádiónak adott interjúban. A volt alkotmánybíró szerint az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása és a visszamenőleges adóztatás elfogadhatatlan a strasburgi emberi jogi bíróság számára; sérti az európai emberi jogi egyezményt, az Európai Unió alapszerződéseit, valamint a washingtoni konvenciót. Lebegjen a szemünk előtt – folytatta –, hogy az Európai Unió jogsértési eljárást indított Ausztria ellen, amikor a szélsőséges Szabadság Párt bekerült a kormánykoalícióba.

„Nincs veszélyesebb a többségi zsarnokságnál” – figyelmeztetett Tocqueville-t idézve az ELTE Társadalomtudományi Karán megrendezett konferencián Halmai Gábor alkotmányjogász. Szerinte az alkotmánybíráskodás megszüntetésével ér fel, ha az Alkotmánybíróság bizonyos törvényeket nem vizsgálhat felül. Halmai álláspontja szerint sem az alkotmány, sem az Alkotmánybíróságról szóló törvény nem zárja ki, hogy az AB felülvizsgálhassa az alaptörvényt módosító jogszabályt, ahogy minden más törvényt. Értsd: az alkotmányellenes alkotmánymódosítást rövid úton éppúgy meg kell semmisíteni, mint bármelyik más jogszabályt.

Hatásköri háború

Ha sorra vesszük az Alkotmánybíróság hatásköreit, mind a hét esetében találhat a testület olyan megoldást, amely megőrzi, kiteljesíti funkcióit – fejtegette az ATV adásában Kolláth György. Az Alkotmánybíróságnak joga van kinyilvánítani: alkotmánysértő elemet próbálnak az alaptörvénybe illeszteni. Az emberi méltóság amúgy is létünk meghatározó eleme, amelyet egy pénzügyi tárgyú törvény is könynyen érinthet, ennek alapján pedig azt hatályon kívül lehet helyezni. A testület azt is megállapíthatja, hogy nemzetközi szerződésekkel ütközik a november 16-án elfogadott alkotmánymódosítás. Kolláth szerint a legkeményebb érv: éppen az AB jogköre, hogy rendezze az állami szervezetek közötti hatásköri ütközést. Ami most történt, az pedig nem más, mint hatásköri vita az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés között.

Nem egy szerv kiváltsága

„Egy országnak volt elege a pofátlan végkielégítésekből, ezt hárommillió szavazó megerősítette. [...] A demokrácia lényege: a választási ígéret betartása” – védte a parlamenti döntést Lázár János fideszes frakcióvezető a Népszabadság hasábjain. Frappáns módon éppen a Fidesz választási programjának részletével cáfolta ezt az érvelést az Élet és Irodalomban M. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza: „Meggyőződésünk, hogy minden olyan politikai törekvés, amely a szabadság korlátozása mellett kecsegtet a jólét hamis illúziójával, csak hazugságra épülhet. [...] A szabad élet legfőbb garanciája pedig a törvényes rend, éppen ezért a mindenkori kormány alapvető feladata, hogy a kiváltságok helyett polgárainak tulajdonát, a jogbiztonságot és a törvényességet védelmezze. Mindennek kiindulópontja, hogy az állam is törvénytisztelő legyen. [...] A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét.” Erre szavazott hárommillió magyar állampolgár.

Az Alkotmánybíróság tehát nehezebb döntés előtt áll, mint fennállása óta bármikor. A sors fintora, hogy a testület volt és jelenlegi tagjai éppen az alkotmánybíráskodás válságát előidéző parlamenti döntés másnapján mutatták be azt a több mint ezeroldalas kötetet, amely a testület elmúlt húszévi munkáját összegzi. Paczolay Péter elnök ezen a fórumon úgy nyilatkozott: „A demokratikus jogállamban természetes belső feszültség áll fenn a többségi elv és a többségi hatalmat korlátozó alkotmányosság között. Az alkotmány értelmezése nem lehet egyetlen szerv kiváltsága. A demokratikus többségi elv hívei azt nyilván a választott tisztégviselőkre bíznák, szerencsésebb azonban, ha a választói akarattól független testület – az alkotmánybíróság – látja el ezt a feladatot. Ez felel meg az európai modellnek...”

Hogy mindez mit jelent a kialakult helyzetben? Lapzártakor még nem tudjuk, ám a válasz sokáig már nem késlekedhet.

forrás és szerző : 168ora.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.