Egy idő után Rákosi is elhitte, hogy a zemberek szeretik őt. Hogy ha felvonulnak és kórusban üvöltik a nevét, hogy "Viktor, Viktor!", ja, bocs, "Éljen Rákosi!", és mellé teszik Kossuth vagy Petőfi arcképét, akkor ő már a legnagyobb magyarok közé emelkedett. Rákosi is elhitte a talpnyalók udvarlását, szemrebbenés nélkül hágott át minden elemi demokratikus szabályt. Ugyanazon módszerekkel szalámizta le politikai ellenfeleit, sőt koalíciós partnereit, mint Orbán. Zsarolt, fenyegetett, és bevetette az "igazságszolgáltatást." Rákosi és Orbán emberei ugyanúgy mondják fel minden nap a leckét, hogy ma is a nép érdekében dolgoztak.

Hogy amikor lesöprik a padlást, vagy ellopják a nyugdíjmegtakarítást, az tulajdonképpen a nép érdekében történik. És aki teszi, az önként is dalolva cselekszik, aki pedig nem, azt bekényszerítjük, mint a termelőszövetkezetekbe. Nincs más feladat tehát, mint követni a Szeretett Vezető útmutatását, majd ő megmondja, mire és mennyit költhetünk a saját pénzünkből. Aki pedig kinyitja a száját, az a felsőbbrendű kommunista világkép, azaz a Nenyi ellensége. Rákosi és Orbán is szépen gyarapodott a neki biztosított luxusból, az ország nagyobbik része pedig szegényedett. Mindketten államosítottak. Mindenhová pártkádereket neveztek ki. A megtért komcsibarát Schmitt Pál és a volt kisgazda, Dobi István sorsa is mutat párhuzamosságot.

És mégis: hiába volt szovjet megszállás, hiába volt az Államvédelmi Hatóság. Hiába volt a kizárólagos pártsajtó. Hat-hét év múlva Rákosinak menekülnie kellett az országból. Nenyijét kivágták a zászló közepéből.

Természetesen, nem állítom, hogy ma csak Fidesz-sajtó létezik, bár bennük lenne erre igény. Az orbáni diktatúra azonban a teljes kiépülés felé halad, ha nem állítjuk meg. Egyszer majd elrohad magától az Orbán-rendszer: a gondok nyomán jönnek a szektások, az elhajlók, a belső ellenségek. A vezér pedig ellenséget fog látni ott is, ahol nem kéne. Ez a diktátorok jövője.

Azonban nincs időnk ezt kivárni: ha van hitünk, elszántságunk, hogy tudjuk, mi kormányoztuk a helyes irányba az országot, mi vagyunk a demokraták, akkor a leváltás nem lehetetlen. Csak egy példa: az állampárti akaratúvá formálandó Alkotmánybíróság előtt - a testület megsemmisítését is kockáztatva - két út áll: vagy eltörli a nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényeket és ezzel bedönti az Orbán-kormány költségvetését, vagy átengedi azokat, és akkor kiírat minket Európából. Bármelyik utat választják, márciusra jöhet a békés, nem fülkeforradalmi változás.

forrás és szerző : nepszeva.hu / Gréczy Zsolt újságíró / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.