Oszsza meg másokkal is

„Sem én, sem más nem képes most megjósolni, tekintve a Fidesz és elnöke körültekintően homályos kijelentéseit, hogy mire készül egy kétharmad birtokában a kormányzó párt. De van mód arra, hogy megtudjuk: csupán egy-két keményebb újságíróra van szükség rá, aki egyenesen rákérdez. Elnök úr, kívánja-e módosítani az alkotmány azon passzusait (tételesen felsorolva persze), amelyek akadályoznák vagy radikálisan megváltoztatnák a közjogi rendszert vagy a politikai hatalomgyakorlás feltételeit? […]Elvégre, a választóknak joguk van tudni, mire szavaznak. Vagy nem?”

( Babarczy Eszter: A kétharmad védelmében)

Vagy nem. Legalábbis eddig úgy tudtuk, hogy nem akadt egy-két keményebb újságíró, aki képes lett volna egyértelmű válaszokat kicsikarni a Fidesz első emberéből. Most azonban kiderült, hogy a választások előtt nem sokkal Orbán Viktor interjút adott a Hírszerző munkatársainak, és ebben szokatlan nyíltsággal beszélt elképzeléseiről. Azt nem tudni, hogy minek a hatása alatt nyilatkozott – ez maradjon kollégáink titka – de a beszélgetést változatlan formában, az alábbiakban közzétesszük.

Elnök úr! Sok vád éri a Fideszt, hogy programja nélkülözi a konkrétumokat, ügyesen hagyja homályban tényleges terveit. Többek szerint ez annak fényében, hogy a pártnak reális esélye van megszerezni a parlamenti helyek kétharmadát, és ezzel az alkotmányozás lehetőségét, tovább már nem tartható. Önöknek végre meg kéne mondaniuk, hogy terveznek-e változásokat az állam alapvető szabályait illetően.

Szerintem én erre már válaszoltam. Kis különbség kis változás, nagy különbség nagy változás.

Valóban, de a fölvetések arra vonatkoznak, hogy a közjogi rendszerhez érdemben hozzányúlnak-e. Csak annyit tudunk, hogy nem akarnak elnöki rendszert, és a parlamentet képzelik a politika centrumának. De hát ez eddig is így volt. Mégis mit kell azon érteni, hogy a parlament „népfelséget teljes szuverénként gyakorolja”?

Azt, hogy az Országgyűlés az emberek akaratából jött létre, döntései az emberek akaratát fejezik ki. Vitának, ellenvetésnek addig van helye, amíg az Országgyűlés döntését meg nem hozza, azt követően mindenkinek – így az állam szerveinek is – ezt tiszteletben kell tartania…

Bocsánat, de hatalommegosztás szisztémájában még ezt követően is több szereplőnek van beleszólása…

Egyelőre még.

Ott van például az Állami Számvevőszék, amelyik a közpénzek fölhasználását ellenőrzi, vagy az Alkotmánybíróság, amelyik a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja.

Rendben, kezdjük az ÁSZ-szal. A Számvevőszék elnökéül egy régi, kipróbált Fidesz-kádert kívánunk megválasztani, akinek szakmai renoméja ugyan nincs, de lojalitása megkérdőjelezhetetlen. Nem hinném, hogy sokat akadékoskodna, viszont, remélhetőleg, profilba vágó javaslatokat lesz képes megfogalmazni az alkotmánykoncepcióhoz, mint például a Szentkorona szerepeltetése a preambulumban. Ez pénzügyi szempontból is fontos. Ami pedig az Alkotmánybíróságot illeti, előbb – a jelölési procedúra átalakítása után – a törvényi feltételeknek nem biztos, hogy megfelelő, ám felettébb szervilis bírákkal kívánjuk feldúsítani a testületet. Amennyiben ennek ellenére is gátja és nem motorja kíván lenni az AB a nemzetépítő munkának, úgy egyszerűen kivesszük a hatáskörükből a számunkra fontos területeket.

Úgy érti, hogy adott esetben bizonyos jogszabályokat az AB a jövőben nem vizsgálhat?

Úgy.

Ez kissé furcsán hangzik, hiszen ellenzékben önök számtalanszor fordultak a testülethez, és nemegyszer sikerrel akadályozták meg a kormány több intézkedését is.

Kormányfőként éppen ezt kívánom elkerülni.

De, hát, ön nyilatkozta azt, hogy az Alkotmánybíróság döntései alól „nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye”.

Igen, de már nem élünk a vaskorban.

Működik továbbá a Költségvetési Tanács, amelynek fölállítását éppen önök kezdeményezték, és végül az önök javaslatára került be az elfogadott költségvetési plafontörvénybe. Úgy képzeltük, ha kormányra kerülnek nagyobb szerepet szán ennek a szervnek.

Konkrétan a megszűnés szerepét szánom.

Nem gondolja, hogy mindehhez Sólyom László köztársasági elnöknek is lesz egy-két keresetlen szava?

Ki mondta, hogy ő lesz a köztársasági elnök?

Ön többször is kifejtette, hogy tiszteli Sólyom László munkásságát, nagyra értékeli elnöki tevékenységét. Ez alapján okkal hihetjük, hogy nyáron, a már önök alkotta többség még egy ciklussal meghosszabbítja elnöki mandátumát.

Nem. Köztársasági elnöknek Schmitt Pált kérem föl, aki ugyan kihullott a Fidesz elnökségéből, és az elmúlt időszakban sportvezetői alkalmassága is megkérdőjeleződött, de államfőnek jó lesz. Remekül tud aláírni, és építőjellegű javaslatai lehetnek az új Alkotmányhoz, mint például a Szentkorona szerepeltetése a preambulumban.

Ön szerint ez nem fog visszatetszést kelteni saját táborában? Sólyom László igen nagy tekintélynek örvend bizonyos jobboldali körökben.

Nézzék, ellenzékben elengedtük a fülünk mellett az elnök úr kritikáit, és hagytuk, hogy a kormány eszement támogatói teljes erővel az irántunk való elfogultsággal próbálják kompromittálni őt, ahelyett, hogy kihasználták volna a köztünk lévő nézetkülönbségeket. Ha magamból indulok ki, akkor Sólyom László nem fogja elfelejteni, hogy kiktől kapta a támadásokat, és a sértettsége fontosabb lesz az elvi-szakmai meggyőződésénél. Viszont, ha önbecsülése még sem engedi, hogy hallgasson, akkor ráküldöm a frakcióvezetőmet, hogy a szélsőjobboldaltól kölcsönzött, és minden jogi érvet nélkülöző eszmefuttatással az alkotmányt és személyesen őt tegye felelőssé az elmúlt húsz év minden politikai kudarcáért.

Elnök úr, az előbbiek fényében a parlament teljes szuverenitása akkor nem az ön személyes hatalmának kiterjesztését jelenti?

Nem, a parlamentét.

Biztos? Az Ön szava pártjában megfellebbezhetetlen, frakcióvezetőre az ön által vezetett Elnökség tesz javaslatot, frakciószabályzatuk értelmében közjogi tisztségre csak az ön előterjesztése alapján lehet jelölni…

Nos, az embernek azért vannak bábjai, hogy bábozzon velük. Különben mi értelme az egésznek?

Ezzel aligha lehet vitatkozni. Beszéljünk egy kicsit a gazdaságról.

Beszéljenek.

Úgy értettük, hogy Önnel beszéljünk…

Ja, igen. Az elmúlt nyolc év hibás gazdaságpolitikájának köszönhetően a magyar családok megélhetése veszélybe…

…ne vegye zokon, de ezt ismerjük. Mi arra lennénk kíváncsiak – amire többnyire kollégáink is, és amit mindezidáig nem sikerült kiszedni Önből –, hogy a tíz év alatt létrejövő

egymillió új munkahely és a megígért nagyarányú adócsökkentés miként valósul meg, miközben az önök árnyékában meghúzódó közgazdászok szerint is hatalmas szerkezeti problémákat görget maga előtt az ország, viszont az ellátórendszerek radikális átalakításáról ön hallani sem akar. Szóval, ez miként lehetséges, főleg egy globális válság kellős közepén?

Minket nem kötnek a közgazdászok papírdogmái…

Igen, ezt is tudjuk…

Jól van. Amennyiben a kérdés arra vonatkozik, hogy mire alapozunk egy hosszú távú gazdasági növekedést, amely stabilan új munkahelyeket teremt, bővíti az adóbevételeket, és végül eltűnteti a hiányt, akkor egy dologról biztosíthatom önöket. Erről az egyről a kormányalakítás után félévvel sem fognak egyetlen árva hangot sem hallani. Azzal kapcsolatban viszont határozott elképzelésekkel bírok, hogy miként lehet egyben tartani az elkövetkezendő időszak büdzséit anélkül, hogy komoly megszorításokra kerüljön sor.

Hallgatjuk.

Először is egyértelmű, hogy amit az általam agyonszidott Bajnai-Oszkó-féle költségvetésről mondok, az nem igaz. Tehát, hogy már az első negyedévben kimerítették a hiánykeretet, és még ebben az évben eljön az a pillanat, amikor az iskolákban nem tudnak bért, fűtést vagy világítást fizetni, esetleg leállnak a MÁV járművei. Még a hiánycél változatlan hagyása mellett is működni fog az állam ősszel, és a kötelezettségeket időarányosan teljesíteni tudjuk, bár remélem, hogy ennek bizonyítására nem kerül sor. Ugyanis az állami kiadások finanszírozásához a jövőben is hitelt akarok igénybe venni, ennek érdekében terjesztem, hogy már most meghaladtuk a hiányszintet, és további csontvázak előkerülése várható, ezért az Unió által előírt 3,8%-os deficit módosítására lesz szükség. Ha még ez sem lesz elég, akkor a kormány megalakulását követően kommunikációs részlegünk – itt elsősorban Kósa Lajosra és Szijjártó Péterre számítok – azt fogja híresztelni, hogy Magyarország a csőd felé táncol. Ami ennek következtében lehet, hogy igaz is lesz.

Felfigyeltünk rá magunktól is, hogy igen meggyőzően beszél a lehetséges csontvázakról, Kósa és Szijjártó urak károkozási képességét meg a világ minden kincséért sem vonnánk kétségbe, mégis kételkedünk benne, hogy ez meghatja az EU-t vagy IMF-et.

Akkor majd verbálisan kirobbantunk egy szabadságharcot, az amúgy is passzol a történelmi előzményekhez. Azt mondtam már, hogy ha megkapjuk a kétharmadot, akkor én ezt a parlamentben forradalomnak fogom titulálni, amelyik megdöntötte az 1990-ben létrejött átmeneti kor rendszerét, és engem hatalmazott föl egy új rendszer megteremtésére, sőt az erről szóló nyilatkozatot kiaggattatom az állami intézményekben?

Még nem.

Akkor most mondom. Szóval ez lesz a 2010-es fülkeforradalom és szabadságharc, amelynek következtében néhány forrást, amelyet eredetileg másra szántunk kénytelenek leszünk a költségvetési lyukak betömésére fordítani.

Melyek ezek a források?

Különadót vetünk ki a bankokra, az energiaszolgáltatókra, a telekommunikációs cégekre, a kereskedelmi üzletláncokra már idén.

Már idén, tehát ebben az adóévben?

Igen.

Ez nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát?

És ki lesz, aki ezt megállapítja? Emlékeztetném önöket arra, amit fentebb az Alkotmánybíróságról elmondtam. A jogászaink majd megoldják, oszt’ jónapot!

Attól nem tart, hogy ezek a vállalatok az ügyfelekre, fogyasztókra, vevőkre terhelik a költségeket? Vagy leállítják fejlesztéseiket, ezzel továbbrontva a gazdasági növekedés esélyeit?

Ezek az üzleti szereplők esküt fognak tenni a Szent Jobbra, más megfogalmazásban?: megígérik a jobbkezemnek, hogy nem terhelik tovább a költségeiket. Az pedig, hogy a magyar gazdaságnak kárt okozzanak, nem ajánlom nekik, járhatnak sokkal rosszabban is, ezt a nyugdíjpénztárakon fogjuk demonstrálni.

Mégpedig?

Természetesen be kívánjuk kebelezni a teljes magánnyugdíj-pénztári vagyont, gyakorlatilag megszüntetve ezzel a második pillért.

Ne vicceljen, programjukban azt olvastuk: nem engedik, hogy a magánnyugdíj-rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek. Még szórólapjukon is az szerepel, hogy megvédik a nyugdíjpénztárakat.

Meg is fogjuk védeni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy védelmi pénzt szedünk. Előbb csak 14 havi befizetés mértékében, de ha ez nem lesz elég védelem, akkor bejelentjük az állami garancia megszüntetését, és, ha még ettől sem menekülnek óvó szárnyaink alá, akkor kénytelenek leszünk az állami nyugdíjat megvonni a magánpénztáraknál maradóktól.

Elnök Úr, nem tart attól, hogy ez a sok minden, amit itt elmondott, és amelynek egy része – finoman fogalmazva – jogállami határeset, kivívja a külföld rosszallását?

Nézzék, én a nemzetközi közvéleményt úgy képzelem, mint a magyar sajtót. Ha egyik nap mondok valamit a kereskedelmi tévékben, akkor másnap elmondhatom az ellenkezőjét saját lapjaimban. Úgysincs, aki szembesítsen kijelentéseimmel. Majd elküldöm Martonyit szépeket mondani az euro-atlanti elkötelezettségünkről, én meg elmegyek Kínába a Nyugat hanyatlásáról, és a Keleti szélről értekezni.

És a hazai közvélemény?

Miről beszélnek? Az önök kollégái évek óta nem tudnak egy tisztességes mondatot kihúzni belőlem…

Gondoljuk Ön ezért kellően hálás nekik.

Olyannyira, hogy hálám jeléül kapnak majd egy vadonatúj médiarendszert, élén egy kilenc évre kinevezett pornólap-szerkesztővel. Ezt követően a teljes sajtót hatósági felügyelet alá helyezzük, és megfenyegetjük több tízmilliós bírságokkal, ha az általunk hozott jogszabályok és megkötött szerződések megsértése felmerülne bennük.

Nem lennénk a félévvel öregebb saját magunk helyében. Annyit áruljon még el nekünk, Elnök Úr, hogy mire számít: ha ez az interjú megjelenik, akkor lesz még esélye a kétharmad megszerzésére?

Ugyan már. Ki az a hezitáló, vagy csak nem teljesen elvakult fanatikus, aki ezek után még ránk szavazna. Az más kérdés, hogy ha már megtörtént, akkor egy darabig önigazolásból is kitartanak, meg akkor már amúgy sincs mit tenni. Azonban tiszta szerencse, hogy az egész felvetés merőben hipotetikus, hiszen ez az egész beszélgetés csak az önök képzeletében létezik. Vagy, ha mégsem, és nyilvánosságra akarják hozni, akkor említettem már, hogy Pintér Sándor lesz a belügyminiszter?

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Egei Antal - Horváth Zsolt


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.