|
Orbán a hibás, avagy hogyan vigasztaljuk kisemmizett nyilasainkat
2010.11.22. 05:50
Bóbita kemény csaj volt. Szárnyat igézett a malacra, röptette, majd kikacagta, a malac pedig - gondolom - égett, akár a rongy. Mint a fentiekből is kiderül: egy pillanatig sem gondolom, hogy a malac lenne a hibás. Nem hiszem, hogy Morvai Krisztina klinikai politizálása, Gaudi-Nagy kreatív jogértelmezése, vagy akár Novák Előd feminin fasizmusa megütné a frusztrációs toleranciaküszöbömet, ha nem lapátolta volna alájuk a Fidesz az almot minden reggel, nem cserélt volna vizet a tálkájukban, és nem gondoskodott volna arról, hogy ezek az egyébként teljesen súlytalan figurák felkerüljenek a magyar politikai térképre. Lehet arra a hivatkozni, hogy mindez Gyurcsány Ferenc nélkül nem jött volna létre, de hazugság lenne. Bárki lett volna hatalmon, a Fidesz beveti ezt a módszert, mert mindegy volt, kitől szerzik meg, nekik az irányítás kellett.
Oszsza meg másokkal is
Hogyan vigasztaljuk kisemmizett nyilasainkat? Főként sehogy, de azért a válasz és a helyzet némileg összetettebb, ezért is kezdtem írni ezt az izét, mert látom ám, hogy a Jobbik szarban van, rettenetes súllyal nehezedik rájuk a középszerűség terhe, amit még művészeknek és értelmiségieknek sem könnyű viselni, nemhogy nekik.
Itt állnak télvíz idején, és gyakorlatilag semmi értelme létezésüknek, mert a Fidesz - a beígért két pofon helyett - előremeneküléssel, nemzeti hazugságokkal, csillagösvénnyel és antikapitalista intézkedésekkel tüsszentő majmot csinált belőlük, marad tehát a nettó zsidózás és cigányozás, de azért ez nem annyira produktív, sokkal inkább pótcselekvés, mert még Magyarországon is előbb-utóbb húzni kezdi az orrát minden polgár, ha rendszeresen zsidóznak az ablaka alatt, csak az egészen megszállottak látnak ebben fantáziát, esetük azonban meg fog oldódni az OPNI esetleges újra megnyitásával.
Baromi nehéz lehet rendszerkritikus pártként betagozódni a rendszerbe, már a MIÉP-nek sem sikerül megoldania, pedig ott volt néhány sokat látott és tapasztalt ember, de a Jobbikban még besúgók sincsenek, pedig az kötelező tartozék minden demokratikus pártban, így aztán senki sem mesélte el nekik, hogyan is bukott meg a létező szocializmus, és miért volt akkoriban folyamatosan büdös. Nem segítek, de vannak könyvek, amiket el lehet olvasni.
Megalázó és rövid statisztaszerep jutott nekik a Fidesz jóvoltából, mert kellett egy párt, amelyik szintén utálja Gyurcsány Ferencet, de megszólítja azokat, akiket a Fidesz nem mer, mert esetleg még Európában is kell utazgatnia, az pedig hülyén veszi ki magát, ha egy miniszterelnökkel senki se fog kezet. Felépítették tehát a Jobbikot, mankónak, pajzsnak és lándzsának, azonban az ellenzéki évek elmúltak, most már arra hasonlít a helyzet, mint amikor a maffiózók átlépnek a legális világba, építési vállalkozók lesznek, befektetők és tőzsdéző polgárok, a hülye bérgyilkos meg minden héten jelentkezik, hogy nincs-e valami munka, de már nincs, és ilyenkor általában a bérgyilkost elüti egy autó, mintegy véletlenül.
Ezek a végrángások, amiket a Károlyi-szobornál is tapasztaltunk, csak arra jók, hogy a sajtó még kicsit foglalkozzon a párttal, de a hardcore híveknek kevés, mert a hardcore híveknek fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Károlyi Mihály, ők az egyszerű és nyilvánvaló üzeneteket szomjazzák: Hitler, Sztálin, Szálasi, Gyurcsány, minden más történelmi szereplő olyan fokú könyvtárazást igényelne, ami meghaladja képességeiket.
A Jobbik egyetlen reménysége, hogy a keleti végeken, a mélyszegénység megyéiben következetes és folyamatos cigányozással megkapaszkodnak önkormányzati szinten, de nem kell Török Gábornak lenni ahhoz, hogy kijelentsem: a következő országgyűlési választásokon úgy fognak eltűnni a semmibe, mint Petrasovics Anna, bár más okokból és más körülmények között.
Ami ebben kínos, hogy ebben a pillanatban kiáll elénk Orbán Viktor, és kijelenti, hogy megszabadította a szélsőjobbtól az országot, amit addigra már gondosan körbevizelt, stipi-stopi, enyémország, elűztem a gonosz fasisztákat, mert én centrális erőtér vagyok, köszönöm Yoda mester, izé, köszönöm, de nyugdíjat nem kapsz.
Nincs miért sajnálni persze ezeket a figurákat, ezeket a frusztrált, análisan fixált előbőrfejűeket, de akkor is tanulságos, hogy működik Kelet-Európában a hatalmi gépezet, hogyan lehet (majdnem azt írtam, hogy neonáci, pedig dehogy, a neonácik valamit hozzátettek a nácizmus egyébként is meglehetősen kerek ideológiájához, de ezek semmit, ezek szimplán nácik - helló, retró!) náci pártocskákat felpörgetni, aztán kinyírni, pusztán a hatalomért, ami nagyon jó dolog, Fábry Sándor szerint még a baszásnál is jobb.
Működik, de veszélyes.
Bóbita kemény csaj volt, ő megtehette, amit megtett, de annyiban könnyű dolga volt, hogy tündér volt és nem magyar politikus. Szárnyat igézett a malacra, röptette, majd kikacagta, a malac pedig - gondolom - égett, akár a rongy.
Mint a fentiekből is kiderül: egy pillanatig sem gondolom, hogy a malac lenne a hibás. Nem hiszem, hogy Morvai Krisztina klinikai politizálása, Gaudi-Nagy kreatív jogértelmezése, vagy akár Novák Előd feminin fasizmusa megütné a frusztrációs toleranciaküszöbömet, ha nem lapátolta volna alájuk a Fidesz az almot minden reggel, nem cserélt volna vizet a tálkájukban, és nem gondoskodott volna arról, hogy ezek az egyébként teljesen súlytalan figurák felkerüljenek a magyar politikai térképre.
Nem ők tehetnek róla.
Amikor a Futó utcában laktam, volt egy kedves náci házmesterünk, aki folyamatosan cigányozott, buzizott és zsidózott, gyakorlatilag megállás nélkül, bár néha elájult, és ilyenkor a felesége zsidózott helyette. Idővel olyan lett ez, mint valami alapzaj, mint a tenger mormolása, vagy valami vízesés, feketezaj, tökéletesen érdektelen és értelmetlen, mert sohasem gondoltam egy percre sem, hogy a kataton házmester látott életében zsidót, meleget vagy… ööö, na jó cigányt látott.
Hatástalanságát az biztosította, hogy amennyiben a házban lakó jelentős roma populáció úgy gondolta volna, nagyon elhallgatott volna, de ők is csak röhögtek rajta, néha fizettek neki egy fröccsöt. Nem jött egy kormányzásra készülő párt, hogy felkarolja, valószínűleg heveny zsidózás közben halt meg, ült a hokedlin, üvöltött, aztán lekonyult a feje, a szív brutális, de érzékeny jószág, nem lehet a végletekig feszíteni húrjait.
Lehet arra a hivatkozni, hogy mindez Gyurcsány Ferenc nélkül nem jött volna létre, de hazugság lenne. Bárki lett volna hatalmon, a Fidesz beveti ezt a módszert, mert mindegy volt, kitől szerzik meg, nekik az irányítás kellett.
Bármi áron.
forrás és szerző : hirszerzo.hu / Para-Kovács Imre
Az eredeti írás itt olvasható
|