Oszsza meg másokkal is

NEM koldus, alkoholista, bűnöző, csak otthona nincs. Ez a felirat olvasható azon a plakáton, amelyet a felújított Kálvin tér Múzeum körúti végén felállított óriássátor oldalára erősítettek a szervezők, hogy felhívják a járókelők figyelmét arra az egyszerű tényre: a hajléktalan is ember.

A hajléktalan szereplőkkel meghirdetett beszélgetés sátra körül több kisebb standon lehetett szórólapokhoz, prospektusokhoz jutni, amelyek a hajléktalanok problémáiról, segítésük lehetséges és elvárható módjairól tájékoztatták az érdeklődőket, valamint arról, mit tehet a szolidaritást vállaló polgár a hajléktalanok december közepére tervezett belvárosi kitelepítése ellen.

Például kérdést intézhet Tarlós István főpolgármesterhez és Pintér Sándor belügyminiszterhez, milyen módon kívánják megoldani az aluljárók népének további sorsát téli kitelepítésük tervezett dátumáig. A postai úton kért válaszokra még várni kell, ám a szervező Hajléktalanokért Közalapítvány és a tavaly alakult A Város Mindenkié csoport aktivistái már a pénteki délutánon-estén is elszántan küzdöttek a fedél nélküliek jogaiért, sorsuk szélesebb körű megismertetéséért.

Ezúttal egy kerekasztal-beszélgetéssel, amelynek résztvevői maguk is egykori és mai hajléktalan emberek, akik őszintén vallanak sorsukról és reményeikről. Például Tibor, aki negyedszázadon keresztül héderelt az utcán, ebből másfél évtizedig egy bezárt gellérthegyi WC-épületben, ahol a ki nem kapcsolt áramnak köszönhetően a lomtalanításból beszerzett televízió és számítógép mellett múlatta társával az időt, egészen négy évvel ezelőttig, mióta is újra dolgozik, élettársának hála, biztos fedél van a feje fölött, normális életet él. Mint mondja: Ez a való világ.

Zoltán arról mesél, hogyan került az intézetből az utcára, mert fiatalemberként szégyellt bevonulni a hajléktalanszállók idősei közé, hogyan tartotta fenn magát üveggyűjtésből és -visszaváltásból, míg odáig jutott, hogy mára asszony és gyerek várja haza minden este. Sorstársa, Gábor ma is hajléktalan, mint mondja, saját hibájából: "mióta nem másban kezdtem keresni a hibát a balsorsom miatt, elkezdtem talpra állni". Most foglalt lakásban él párjával, egy hajléktalanokat segítő csoport tagja, és a szociális bérlakás-rendszer fejlesztésében látja saját és sorstársai boldogulásának útját.

"2010 a szegénység és kirekesztés elleni küzdelem európai éve." Ezt már Lőrincz Norbert, a szervező Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke mondta, aki a rendezvény legfontosabb céljaként a hajléktalanok, az őket segítő szervezetek, a jelenséggel naponta szembesülő állampolgárok és a hatalomgyakorlók párbeszédének elindítását jelölte meg, kiemelve mindenki felelősségét a probléma kezelésében és megoldásában.

A diskurzus után színpadra lépő, Magyar Vöröskereszt által működtetett AHA Színpad hajléktalan társulatának tagjai előbb Romhányi József-versekkel szórakozatták a nagyérdeműt, majd Tímár György és Kálnoky László nyelvfacsaró műfordítás paródiájával. A részben mozgáskoordinációs problémákkal és beszédhibákkal színpadra lépő fedél nélküliek megható beleéléssel és lelkesedéssel előadott produkcióit hálásan fogadta a közönség, mindenki értékelte az odaadást és igyekezetet.

Az AHA produkcióját a témába vágó szövegeket felolvasó Galkó Balázs színművész követte, hogy aztán átadja a színpadot az egyre nagyobb létszámban gyülekező fiatalok sztárcsapatainak: a Mrs. Columbo és a Zanzibar zenekaroknak. Közben rendesen fogyott a zsíros kenyér és a forró tea, amiből kár, hogy nem jutott a párszáz méterrel arrébb, a Múzeum körút egyik kapualjába magát bevackoló középkorú hajléktalannak, akit hazafelé láttunk.

forrás és szerző : sttop / Bencsik Gyula


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.