Oszsza meg másokkal is

Megannyi kérdés, amely foglalkoztat embereket, akik családi hagyományaik, belső, személyes indíttatásuk vagy tapasztalataik alapján balra húznak és potenciális szavazói egy új magyar baloldalnak

A Szocialista Párt az elmúlt tíz évben utoljára a 2002-es választási programjában, majd a kormányprogramban mutatta meg baloldaliságát. Pedig a baloldalon (!) ma szitokszónak minősül a 100 napos program és annak maradéktalan megvalósítása.

Érdekes a politikai pártok viszonya ehhez a programhoz. Az intézkedéseket egyedül az MDF nem szavazta meg a Parlamentben - elvi okok miatt. Na nem a tartalma okán (erre csak utólag emlékeznek így MDF-esek), hanem abból kiindulva, hogy kormányprogramot ellenzéki párt nem szavazhat meg. És ez a politika játékszabályai szerint elfogadható. Ezzel szemben megszavazta maradéktalanul az SZDSZ (bár valószínűleg elveitől idegen volt), de nem akart kimaradni a helyhatósági választásokra gyakorolt jótékony hatásból. Ez nem elvszerű, de a haszonelvűség alapján érthető. Később, már bezsebelve a politikai hasznot, kritizálni nem elegáns. De hol van manapság a politikában az elegancia?

A Szocialista Párt viszonya a legsajátosabb az intézkedéscsomaghoz. A kezdeti lelkesedés és támogatás után egyes vezetői, az értelmiségi holdudvar egy része megtagadja a programot és annak hatásait, sokszor tájékozatlanságból vagy éppen ortodox balliberális elvek által vezérelve.

Egyetlen párt van csupán, amelyik soha nem tépte meg ruháját azért, mert megszavazta a 100 napos csomagot, ez a FIDESZ. Nyilván, ennek több oka lehet. Tudták jól, hogy erre a társadalmi igazságtételre szükség volt és azt is tudták, nem olyan tételről van szó, ami nem gazdálkodható ki 2-3 év alatt. Persze, viselkedésükben volt politikai számítás is jócskán. Felismerték, hogy a program népszerű az emberek körében, ezért nem bölcs dolog nekimenni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy ma már a közvéleményben nem is tudják, kihez kell kötni a 100 napos csomag jótékony hatását. Sőt, egyenesen úgy emlékeznek az emberek, mintha azt az első Orbán-kormány csinálta volna.

A szocialisták nem merték és nem merik vállalni önmagukat. Úgy is lehetne fogalmazni, szégyenlős baloldaliak. Pedig ezzel hibát követnek el, mert identitásuk része kellene legyen a társadalmi igazságosság, az idős emberek megbecsülése, vagy éppen az olyan értelmiségi munka tisztelete, mint a pedagógusok és orvosok, egészségügyben dolgozók munkája. Nem kellene szégyellni mindazt, ami a hosszú távú gondolkodást tükrözi, miközben sokan siránkoznak: elmennek az orvosok, ápolók külföldre, kontraszelekció van a pedagógusoknál, csökken a fiatalság műveltségi szintje, felkészültsége.

A modernizáció nem más, mint művelt emberek korszerű teljesítménye. A kutatás-fejlesztés, a képzés, tudás, az egészség megőrzése, ápolása, vagy például a jó úthálózat (ami szintén a kormányprogram része volt) az ország tőkevonzó képességét növelik. A modernizáció ilyen hétköznapi dolgokat jelent. Nem elég hozzá a sokszor tehetetlen és az átgondolatlanság miatt eredménytelen reformdüh. Az nem modernizációt, hanem az attól való idegenkedést, távolságtartást, reformellenességet eredményez. Így válik a reformdiktatúra jó szándéka ellenére modernizáció-ellenessé.

Ha szocialista barátaim nem csak rövid távú haszonszerzés miatt gondolták szeretni a programot, hanem politikai elveik megvalósítása, távlatos elképzeléseik valóra váltása érdekében, akkor szándékaikat jobban meg tudták volna magyarázni az ország lakosságának, és valós teljesítményeik érthetőbbek lettek volna. Akkor jobban szerepeltek volna a választásokon, és most nem kellene keseregni a kétharmados kormánytöbbség miatt. Itt most terjedelmi korlátok miatt nem foglalkozom olyan kérdésekkel, mint a szégyenteljes korrupciós ügyek, az őszödi beszéd és annak háttere, vagy az a tény, hogy demokráciában a jól teljesítő kormányokat is megunják nyolc év után. (Hát még a politikai és gazdasági cikk-cakkokat mutató hatalmat.) Ezek, egyéb objektív és szubjektív tényezők mellett, természetesen a választási vereségnek fontos elemei. De jelesül fontos az, hogy az emberek nem tudják, hogy kit tiszteljenek a szocialistákban. Kivel azonosak ők? Kik is ők? Mit vállalnak az elmúlt évekből és mitől, illetve kiktől határolódnak el.

Felvetődik a kérdés, nem volt-e túlzó a 100 napos program - még ha olyannyira igazságos és szükséges volt is. Vajon igaz-e az a tézis, hogy ez volt az eredendő bűn, ami minden hiba és baj forrása 2002 óta?

A valóság mást mutat. A különböző elemzések sokszor érzelmi alapon, prekoncepcióval közelítenek a kérdéshez. A tények azt mutatják, hogy a költségvetési hiány 8,2 százalékos mértéke 2002-ben csak alig egyötöd részben a 100 napos program hatása. Négyötöd részben viszont az azt megelőző évek gazdaságpolitikájának és a pénzügyi elszámolásnál alkalmazott módszerek következménye. A költségvetés hiánya pedig 2006-ban (!) érte el a csúcsot (hol volt akkor már a 2002-ben hatalomra került kormány), ami külön intézkedés nélkül közelítette volna a 11 százalékot, de még a beavatkozások hatására sem ment 9,2 százalék alá!!

Az adósságállomány 2004 végén 64 százalék volt, ami gyakorlatilag megfelelt a maastrichti követelménynek. A költségvetési deficit 2003-tól csökkenő trendje azonban 2005-ben megtört, sőt megfordult. Vajon miért, érdemes lenne elgondolkodni. Attól nem, hogy a 100 napos program később halmozottan fejtette volna ki hatását. A világgazdasági válság pedig csak 2008 nyarán kezdődött. A fogyasztás növekedése 2002-től a belső piac élénkítésén keresztül az állami bevételeket növelte. Magyarország 2006 végéig vonzó befektetési célpont volt, sikeres országnak minősült. Az adósságok 2005-től kezdtek gyorsan emelkedni, amihez nem kis mértékben hozzájárult a Nemzeti Bank túlzottan konzervatív politikája, ami erősen és indokolatlanul megnövelte az állami finanszírozás árát.

Nem történelmi kategória a "mi lett volna, ha...". Az azonban érdekes momentum, hogy a Szocialista Párt és az SZDSZ aggályai akkor nőttek meg a miniszterelnökkel szemben 2004-ben, amikor a kormány a 2003-2004-ben folytatott óvatos, de érezhető kiigazítási politikájának folytatására tett javaslatot a koalíciós pártoknak a 2005 évi költségvetési irányelvek előkészítésében. Ez azonban veszélyeztette volna a 2006-os, egyébként pyrrhusi győzelmet. Ha volt nagy hibája a 100 napos programnak, akkor az a reformokkal való kapcsolódás hiánya. A 2005-re előkészített egészségügyi reform választási megfontolások miatt elmaradt, majd egy torz, előkészítetlen formája jött elő 2007-ben.

Tanulsága van az elmondott történetnek, és túlnyúlik a 100 napos programon. A politikában a türelmetlenség, illetve a kitartás és a hűség hiánya, az elvek túlzottan "rugalmas" kezelése nem jó tanácsadó. Nem lehet elvárni másoktól, hogy azonosuljanak velünk, ha mi sem azonosulunk önmagunkkal. Persze, ahhoz - nem vitatom - jó lenne tudni, kik is vagyunk. Egészséges önbizalom, az önazonosság vállalása, és hit nélkül nem lehet magával ragadni másokat. Most olyan időszak jön, ami alkalmas az építkezésre, az elmélkedésre, önvizsgálatra, a tisztázásra. Nem lehetetlen egyszerre gondolkodni és cselekedni. Sőt, talán kötelező is.

A mai világban, és nem csak Magyarországon, a következő 5-10 évben új tér nyílik a baloldal számára. Nem csak azért, mert a politikai inga 3-5 éven belül egész Európában elindul bal felé, hanem azért is, mert a fizika törvényein, a hatás-ellenhatás elvén túl, mély változások igénye fogalmazódik meg. Erre kell jól felkészülni.

Tarthatatlan ugyanis a mérhetetlen gazdagság és a kisemmizettség (nem csak anyagi értelemben vett) ellentmondása. Az állam szerepének újrafogalmazása szembe került az uralkodó neoliberális államfelfogással. De mi helyettesítse azt, a mindenható állam vagy a hosszú távra tervező állam? A szolidaritás igénye növekvő, nem csak természeti katasztrófák idején, de a társadalom egyes rétegei között, vagy éppen a családokon belül. A mások iránti felelősség nemcsak humánus kötelezettség, de egyúttal az érintett egyének, vezetők, döntéshozók jól felfogott érdeke. A tudás igénye és hozzáférhetősége, így a munkához való hozzájutás is a társadalom kisebbségi csoportjainak beilleszkedéséhez, tehát a pattanásig feszülő szociális, etnikai problémák megoldásához létfontosságú.

A környezettudatosság, az időskor humánus kezelése vagy a betegségek leküzdése, az egészséges társadalom, mind megannyi olyan dolog, amire a baloldal természeténél fogva jó választ adhat. Ha vállalja magát, saját értékeit, újító és megőrizve változtató képességét. Idő és igény van rá. De a holnap ma kezdődik.

forrás : Medgyessy Péter volt miniszterelnök / Népszava

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.