Oszsza meg másokkal is

"Mi sohasem titkoltuk. A mi talajunk nem a jogi talaj, hanem a forradalmi talaj." (Karl Marx, 1848)

Nem, senki nem állíthatja, hogy titkolták, minek a talaján állnak. A Nagy Áprilisi Szavazófülkés Forradalom javában tart, mondhatni permanens, még messze nem falta fel gyermekeit. A pártnak nincsenek a nép érdekeitől elütő érdekei. A forradalmi kormány népjóléti intézkedéseivel kizárólag a nép érdekeit tartja szem előtt, hiszen csak ő a megmondhatója annak, mi az emberek - a köz - érdeke. Aki ezt történetesen másképp látja, az oligarcha, aki szarik a nemzeti együttműködésre, önös magánérdekeit a köz elé helyezi, úgyhogy hamarosan az esti híradóban láthatjuk viszont, amint a közérdek nevében bilincsben viszik a Gyorskocsi utcába.

Azt viszont senki nem állíthatja, hogy kommunisták. Ezt onnan tudjuk, hogy maga a szav.fülk.forr. miniszterelnöke magyarázkodott a következőképpen legújabb megadóztató lépései miatt: "Számunkra, a modern jobboldal számára természetes, sőt kívánatos, mert nem vagyunk kommunisták, ha egy vállalat komoly profitot termel". Ugyanígy hárította a Che Guevara-szerepet a kormányfő a bankadó bejelentésekor. Joggal, hiszen modern jobboldaliságról van szó, amely nagyon is érdekelt a komoly profitban. Valahol, nyilván.

Épp a komoly profitért, épp a vállalkozási szellem kedvéért kell olyan intézkedéseket hozni (vö. foganatosítani), hogy mi, a modern jobboldal megadóztatjuk a válságban nem megsegített bankokat, közérdekből elvesszük az extraprofitot attól, akinek egyáltalán van ilyenje, és ideiglenesen kölcsönvesszük pár millió ember nyugdíjpénztári járulékát.

Ez a dialektikus materializmus lényege. Aki ezt nem érti, aki nem fogadja el, hogy mostantól a polgári párt mondja meg, hol kezdődik az extraprofit, és aki még azt sem hajlandó meglátni, hogy most még a nap is másképp süt, az objektíve hamis tudattal él, és kiiratkozott a nemzeti együttműködésből.

A modern jobboldali polgári párt, amely már pár éve is Thürmerékkel együtt népszavaztatta meg a jónépet a kórházak, egészségügyi szolgáltatások államosításáról, és amely azóta "szociális népszavazást" is tartott a népjóléti vívmányok maradéktalan, ingyenes megtartásáért, rövid idő alatt olyan nemzetközi fanclubot varázsolt maga köré, amely azért valamelyest sejteni engedi, mely világnézetek háza tájáról, ideológiai lerakatából kaparták össze saját világnézetük alapjait. Az ő talajuk nem a jogi talaj.

* A nem kommunista polgári párt régi támasza, a Munkáspárt úgy látta, "az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája", "a gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet". Ez és az október 7-i kommüniké más elemei ("az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit") szinte szó szerint visszaköszönnek a polgári párt vezetőinek nyilatkozataiban, egyetlen apró különbséggel: még a Munkáspárt sem követeli a cég állami irányítását vagy államosítását.

A MAL Zrt. székháza előtt "20 éves a rablókapitalizmus" molinóval demonstráló Zöld Baloldal örömét fejezte ki a cég vezérigazgatójának őrizetbe vétele láttán, de közölte azt is, nem támogatná az államosítást: "Valódi megoldást csak a dolgozói tulajdonba adás jelenthet a zöld baloldaliak szerint. Úgy gondolják, hogy a szakszervezet közreműködésével ez gyorsan megvalósítható, valóban hatékony megoldás lehet a jelenlegi problémákra". Gyorsaság, hatékonyság, szakszervezet - hogy aztán a jogállamiság némileg árnyaltabb megközelítést igényelne, kit érdekel, elvégre vészhelyzet van, ilyenkor mindent lehet. Ez a logika sem áll éppen távol a kormányzó polgári párttól.

"Jogosnak tartja és egyetértő támogatásáról biztosítja" a MAL Zrt. állami felügyeletét és a tulajdonosi magánvagyon zárolását a szélsőbalos Magyar Szociális Fórum is, amely szerint "a miniszterelnök és a kormány illetékesei őszinteségről, törődésről, intézkedésekben megnyilvánuló segítőkészségről tettek tanúbizonyságot". A lépés ugyanis "erősíti a közösségi értékrendet, az együvé tartozást és a szolidaritást", azt az együvé tartozást és szolidaritást, amit mint mindig, most is államilag kell, khm, kieszközölni, és amely értékrend szintén nincs különösebb tekintettel mondjuk a magántulajdonra vagy a jogállami működés minimumára. A polgári párthoz hasonlóan ez a társaság is inkább a "példás felelősségre vonást", magánvagyonok szabad zárolását sürgeti. Remek.

A gond ugyanis, mint időközben széles körben ismertté vált, az, hogy a vörösiszap ürügyén, a honvédelmi törvény módosításával sikerült szélesre nyitni a kaput cégek állami kontrollja, de az is lehet, hogy államosítása fölött - garanciákra és alkotmányosságra való tekintet nélkül. Nyilván senki nem akarja, hogy a felelősség megúszható legyen, hogy a céget gyorsan csődbe vigyék, vagy hogy a súlyos cinizmussal és spontán felelősséghárítással megáldott cégvezetés - bizonyított tényálladék esetén - ne álljon jót akár saját vagyonával is az okozott kárért. De esetünkben a lényeg nem ez.

A lényeg az ökokatasztrófákra vagy gazdasági vészhelyzetekre hivatkozó, permanens állami kontroll igénye, amely a hatékonyságot szembeállítja a jogállamisággal, az egyéni érdeket a közérdekkel, a magántulajdont a morállal, és amely igény sok mindent eredményez majd, csak joguralmon alapuló polgári társadalmat nem. Na ez az, amit a szélsőbaltól szélsőjobbig tartó antipiac- és antijogállam-koalíció megtapsol a Fideszben.

Így volt ez akkor is, amikor a magyar bankadó bevezetését a radikálisan baloldali Attac részéről Susan George éppúgy helyeselte ("ha nem a bankokra, hanem a szociális rendszerre fordítják"), mint a Jobbik. A neonyilas antikapitalisták természetesen a további szektorokat érintő mostani "válságadót" is helyeslik , és bár picit aggódnak magánnyugdíj-ügyben, azért alapvetően "pozitív várakozásokkal néznek a hétfői részletes miniszterelnöki tájékoztatás elé", hiszen szerintük az egészet eleve állami kézben kellene tartani.

Semmiképpen se feledkezzünk meg a miniszterelnök határon túli rajongóiról sem, mint pl. a sokat idézett Huffington Postról , amely a kormányfőt hősként, az országot meg a multik felelősségre vonását bátran keresztülvivő jogállamot tiszteli. A baloldali német Berliner Zeitung is "a magyar oligarchák prototípusának" nevezte a MAL Zrt. többségi tulajdonosát, teljes szinkronban a hazai polgári párt és médiabeli szekértáborának retorikájához. Az oligarchaság ugyan semmit nem tesz hozzá az adott ügyhöz, csak egy adott értelmezési keretben segít elhelyezni, megértetni a történteket. És mindazt, ami még történni fog.

* A forradalmi hevület sajátossága, hogy eltart egy ideig. Az így létrehozott rendszer tehát nem áll meg a nyilvános guillotine-ozásnál, spontán kisajátításnál, téeszesíténél, hanem igyekszik hosszú távon berendezkedni, kényelembe helyezi magát a fotelben, ropit vesz elő, oszt marad úgy húsz évig, legalább. A Magyarországon most körvonalazódó forradalmi rendszer végét korai lenne megbecsülni, nézzük inkább, mi várható most, az elején, végül is messze nem csak a láncainkat veszthetjük.

Van ugye a MAL Zrt. ügye alkalmából törvényesített lehetőség állami irányításra. A "gazdasági szabadságharc" eredményeképpen nem hitelekből, hanem szó szerint "a piacról" finanszírozzák meg a hiánycélt: az erőszakkal lenyomott bankadó után (amely miatt három bank már távozna is Magyarországról) jön a telekom-szektor adója, az energiaszektor adója, a nagy áruházláncok adója. Visszaönkormányzatosítják a közműveket. A cél: "gyarapítani és úraépíteni az állami tulajdont" (Fellegi Tamás), úgyhogy újra jön az "állami felelősségi körbe vonás" az egészségügyben, kórházak tulajdonában, valamint az oktatásban. Egypárti testület államosítja a közmédiát, szab feltételeket és normákat a privát médiának.

Végül itt a csúcsterv, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának eltulajdonítása. Ráadásul úgy, hogy azt a pénzt elvileg nem is használhatnák másra, csak nyugdíjra, hacsak nem akarja valaki nyíltan beismerni, amit az ún. felosztó-kiróvó rendszer eleve ügyesen leplezett az egyéni nyilvántartás hiányával, hogy ti. eddig sem tudni pontosan, mire mentek el a járulékaink. Esetünk egyébként polgári szemmel nézve nyilván bagatell, hiszen csupán csak 5,34 millió pénztártag 3.727 milliárd forintnyi pénztári vagyonának ellopásáról, oppardon, 14 hónapra történő kikölcsönzéséről van szó. Ideiglenesen, ahogy az államot is előbb ideiglenesen megerősítjük, aztán majd jól elhal, ez is dialektika.

De fogalmazzunk pontosan: "Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el" (Btk. 316. §). E tényálladék szankcióit ezután hosszan ragozza a Btk. Jut eszembe, ha ez törvényes, ha a polgári jogi (hah!) szerződéseknek annyi, akkor ideje írnom az APEH-nek, a parkolócégnek és a banknak, hogy az adómat, büntetésemet, lakáshitelemet most olyan 14 hónapig nem fizetném, egyszerűen vészhelyzet van, értsék meg. Köszönöm.

"… miután az egyének mindenirányú fejlettségével a termelőerők is növekedtek és a kollektív gazdaság minden forrása bővebben buzog - csak akkor lehet majd a polgári jog szűk látóhatárát egészen átlépni és írhatja zászlajára a társadalom: Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!" - így és nem másképp képzelte az új kor hajnalát Karl Marx. Szavazófülkés forradalmunk persze még messze van ettől az ideális állapottól, de legalább igyekszünk közelíteni felé. Egyelőre az is nagy dolog, hogy sikerült átlépnünk a polgári jog szűk látóhatárát. És nem ismerünk lehetetlent.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.