Oszsza meg másokkal is

"Szerintem amit csináltok, az egy csodálatos dolog. 14 éves vagyok, de már most tudom, hogy én is közétek szeretnék tartozni. Csak így tovább!" (egy kislány a bohócdoktorok munkájáról)

Több mint húsz évvel ezelőtt Michael Christensen New York-i bohóc éppen beteg testvérét látogatta meg a kórházban, amikor kipattant a fejéből a bohócterápiás módszer ötlete. 1986-ban létre is hozta az első "Bohócterápia részleget", amely világszerte elterjedté vált: egész Európában, Ausztráliában, az USA-ban, Kanadában, és Izraelben is használják.

A mottó: mi>"Azért vagyunk, hogy nevetéssel segítsük a gyerekek gyógyulását". A terápia kulcsa a humor és a kacagás. A Hírszerző elkísérte küldetésére a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány két bohócát a Budapesti I. sz. Gyermekklinikára, hogy megtapasztaljuk, valóban működik-e a csoda.

"Az ember elfelejti az összes búját-baját"

Doktor Kukucskával (Hajdu Ágnes) és Doktor Tiptoppal (Reitter Zsolt) az alagsori öltözőben hangolódtunk rá a bevetésre - ahogy ők nevezik ezeket az alkalmakat. "Ezeken a napokon otthon nem csinálok semmit: nem takarítok, nem mosogatok, megpróbálok minden konfliktushelyzetet elkerülni, tisztán és nyugiban eljönni" - mesélte a Hírszerzőnek Dr. Kukucska.
 

Bohócdoktorok bevetésen
A képre kattintva tekintse meg fotógalériánkat!

Dr. Tiptop pedig ezt megerősítve azt mondja, a bevetés napján stresszes helyzetekben is átkapcsol abba az üzemmódba, hogy amit épp átél, az mennyire vicces, és mennyire fölösleges stresszelnie magát rajta. A bohócdoktorok most is egy órával előbb megérkeztek a kórházba, hogy egymásra is rá tudjanak hangolódni. Smink, ruha, egy kis ukulele, mimikapróba a tükörben - az átlényegülés már az öltözőben elkezdődött.

Doktor Kukucska 2000 óta, Doktor Tiptop pedig 2002 óta bohócdoktor - civilben mindketten színészek, de munkájuk és magánéletük is egyre inkább összefonódik a bohóctechnikával és a bohócléttel. Dr. Tiptop azt vette észre, hogy a munkája a személyiségét is átformálta: "Egy idő után az ember már nem arra koncentrál, hogy milyen szakmai tudása van, hanem a személyiségével kezd el dolgozni. A színházban is akkor kezd el igazán működni egy munka, ha az ember beleteszi a saját lényét."

"Nagyon fontos a színpadi tapasztalat, hiszen végigimprovizáljuk az egész bevetést. A bohócjáték egy szerep: ugyanúgy, ahogy a színpadon, átlényegülünk, és az ember elfelejti az összes búját-baját." A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány 25 bohócdoktora speciálisan képzett művész, erre a szerepre pedig rendszeres (havonta több, hazai és nemzetközi) művészeti és pszichológiai tréningen készülnek fel, hogy karbantartsák érzékenységüket, improvizációs és akciókészségüket, illetve kreativitásukat.

Ebből születik a játék

Mi különbözteti meg mégis a színészetet a bohócdoktorságtól? Míg a jó színész, ha hibázik, azonnal kivágja magát, és megoldja a problémát, addig egy jó bohócdoktornak a felmerülő akadályokat élveznie kell, nem szabad gyorsan megoldania őket, sőt. Az új helyzetet fokozni kell: újabb és újabb akadályokat gördítenek maguk elé, s ebből születik a játék.

> Zene, ének, varázslat

A magyarországi Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványt 1996-ban alapította az osztrák Rote Nasen Clowndoctors szervezet. Az első néhány évben az alapítvány csak egy kórházban, a budapesti I. sz. Gyermekklinikán képviseltette magát, tevékenységét fokozatosan terjesztette ki további kórházakra.

A bohócok hetente egyszer vagy kétszer mennek el a beteg gyerekek kórházi ágyához. Különösen odafigyelnek azokra, akiknek hosszabb ideig kell kórházban maradniuk, sűrűn kell visszatérniük, vagy akiknek nincs látogatójuk. Személyes kapcsolatot építenek ki a betegekkel: zenélnek, énekelnek, báboznak, zsonglőrködnek és bevetik sajátos improvizációs eszköztárukat is. Bűvészkedéssel és varázslással oldják a gyerekek kórházi szorongását.

Ahogy Dr. Kukucska fogalmazott: nagyon fontos a pozitív gondolkodás, és ezzel igyekeznek mintát is adni a gyerekeknek. "A bohócnak nincsenek előítéletei, nem fél semmitől, s mindent elfogad úgy, ahogy van."

A bohóctechnika nagyon interaktív. Az alagsorból elindulva a bohócoknak már a liftben és a folyosókon is volt minden szembejövőhöz egy-egy szavuk - a mosoly pedig sosem maradt el. Zene, piros orr, móka - a csoda pedig működik, a felnőtteknél éppúgy, mint a gyerekeknél.

Magam is hallottam, amikor egy nagymama felkiáltott: "Hát ez itt varázslat", de volt olyan apuka is, aki abszolút partnerként kezelte a bohócokat, és részt vett a játékban. Olyan is előfordult már korábban, hogy a bohócdoktorok úgy megtetszettek egy kisgyereknek, hogy az összes osztályon végigkísérte őket a bevetés során.

"Azér’ nem vagy egy Uri Geller"

Jellemző egyébként, hogy a beteg gyerekek elkezdenek kötődni a bohócdoktorokhoz, a nagyobbakat pedig már az is érdekli, ki van a maszk mögött: mi a civil nevük, foglalkozásuk. A kamaszok kritikát is bátrabban fogalmaznak meg, ott jártunkkor az egyik srác például jelezvén, hogy többet vár a varázslattól azt mondta: "Azér’ nem vagy egy Uri Geller".

Ahhoz, hogy az interakció működjön, a bohócoknak folyamatosan figyelniük kell a betegek igényeit: "ha egy gyerek a hangos, harsány, csetlő-botló, buta bohócon nevet, akkor megpróbálunk olyanok lenni, viszont ha észrevesszük, hogy a csendesebb, visszafogottabb, líraibb bohócot fogadja el, akkor arrafelé megyünk".

Természetesen az is előfordul, hogy egy gyerek egyáltalán nem fogadja el a bohócokat: ilyenkor puhatolózni kell, hogy ez valódi, vagy látszat-elutasítás (utóbbi nagyon jellemző a kamaszokra). A kezdeti ellenségességből még hatalmas barátok is lehetnek egy látogatás végére.

Fontos, hogy mindenki ugyanúgy kapjon

Ahogy Dr. Tiptop rávilágított: nem csak a gyerekekkel való foglalkozás fontos, de ugyanilyen lényeges a szülőkkel, illetve a személyzettel, az ápolókkal való törődés és kapcsolattartás, hiszen ők azok, akik egész nap ott vannak a gyerekekkel. Vannak olyan zárt gyerek-szülő kapcsolatok, ahol a beteg gyerekhez el sem jut a bohócdoktor, csak a szülőhöz, de ha őt meg tudják nyugtatni, azzal a gyerekre is hatnak. "Az mindig szempont, hogy mindenki ugyanúgy kapjon."

> Nevetéssel a betegség ellen

A nevetés hatékonyan csökkenti a stresszt, s ezáltal olyan élettani folyamatokat indít el, melyek segítik a betegség legyőzését. A Piros Orr Bohócdoktor Alapítvány 14 éve alkalmazza a nevetésterápiát a gyermekkórházakban. 25 bohócdoktora jelenleg 10 kórházban látogatja a betegeket - Budapesten és vidéken egyaránt. Az alapítvány kitűzött célja, hogy tevékenységét minden egyes hazai kórházra kiterjessze.

A mindenkibe pedig a bohócdoktorok is beletartoznak, a pozitív energiák oda-vissza hatnak. Azon túl, hogy rengeteget adnak a betegek gyerekeknek, vagy éppen az otthonokban élő időseknek, rájuk is jó hatással van a bevetés, ez számukra is egy terápiás helyzet, amelyet a magánéletükben is kamatoztathatnak.

Dr. Kukucska azt mondja: "Magamon is tudok nevetni, sokkal jobban, mint régen, akár egy botláson is. Nem vesszük magunkat annyira komolyan, ez pedig jót tesz a léleknek. Ez a gyereknevelésben is nagyon hasznos: az ember másképp szigorú, ha egy olyan eszköz van a kezében, mint a humor." "Az ember a saját életébe is egyre inkább igyekszik beültetni a pozitív gondolkodást, könnyebben elfogadja a veszteséget, a hiányt, az elkerülhetetlen rossz dolgokat" - egészítette ki Dr. Tiptop.

"Mi is emberek vagyunk"

Az pedig nem ritka, hogy egy bohócnak is drámai dolgokon kell keresztülmennie egy-egy vizit során: "A gyerekek elvesztése mindig nehéz. Ha olyan munkánk van a hematológián, vagy az onkológián, ahol ráadásul hosszan vannak bent beteg gyerekek, sokáig vagyunk velük, és a végén valaki meghal, elveszítjük, akkor az nekünk is nagyon nehéz, nekünk is fel kell dolgozni. Ilyenkor bevetés után semmisül meg az ember, addig erősnek kell lennünk."

Ugyanilyen drámai lehet viszont, ha a bohócdoktorok valami erőteljes, pozitív hatást érnek el egy gyereknél a gyógyulása folyamatában:

"Vannak nagy, attraktív esetek, mikor például éberkómából felébred egy gyerek a bohóc hatására. Magukhoz térnek, és emlékeznek ránk, vagy arra a dalra, amit hallottak, miközben látszólag semmilyen kapcsolatuk nem volt a külvilággal. Ha azt mondják, hogy ilyen gyerekekhez ne menjünk, akkor mi mindig forszírozni szoktuk, hogy legalább egy dalt hadd énekeljünk el nekik, a gyakorlat pedig hálisten megerősít bennünket" - mesélte tapasztalatait Dr. Tiptop. "Persze mi is maghatódunk időnként, mi is emberek vagyunk. Szabad meghatódni, szabad kétségbe esni, csak ezt tudni kell kezelni" - fűzte hozzá Dr. Kukucska.

Felüdülés, könnyebbség

Ha visszagondolunk az igaz történetet elmesélő Patch Adams című filmre, az ottani bohócdoktornak sok konfliktusa volt az orvosokkal, ma ez azonban nincs így: "Megpróbálunk partnerei lenni az igazi orvosoknak, s ma már egyöntetűen elismerik, hogy ez hasznos. Mivel évek óta járjuk a kórházakat, látják, hogy milyen jó, ha például ott vagyunk egy vérvételnél, vagy egy komolyabb beavatkozásnál. Az ambulanciákon már egyre többször kérik a segítségünket. Persze előfordul, hogy valaki nem szereti a bohócokat, de ez inkább személyes" - mesélte a tapasztalatait a Hírszerzőnek Dr. Kukucska.

> 54 milliós felajánlás

A bohócdoktorok tevékenységükért alkalmankénti tiszteletdíjat kapnak az alapítványtól, amely adományokból, pályázati pénzekből és az adók felajánlott egy százalékából befolyt összegből gazdálkodnak. 2009-ben az alapítványnak 54 millió forintot ajánlott fel a lakosság.

Majd hozzátette: "A kórházi hierarchiában mi vagyunk legalul, mi vagyunk a gyerek alatt, ezért vagyunk mi egy felüdülés, egy könnyebbség neki. Egyrészt partnerei lehetünk, mi nem mondjuk meg, hogy mit csináljanak, kivételesen, hiszen a kórházban mindenki csak azt mondja, hogy mit kell tennie, mit várnak el tőle, mit vegyen be, vagy mit egyen."

Belép egy "nekik tetsző, kedves, fura lény"

A bohócdoktorok azonban nem csak a gyerekeken segítenek, hanem 2006 óta önkormányzati fenntartású idősotthonokba is járnak.

Dr. Tiptop úgy emlékszik vissza a kezdetekre, hogy nagy kérdés, nagy kísérlet volt, hogyan is vágjanak bele: "Gyerekekhez voltunk szokva, hozzájuk voltak ötleteink, eszközeink. Először azt gondoltuk, hogy nem vihetjük be ugyanazokat a játékokat, de mikor belevágtunk, hamar kiderült, hogy akár még be is vihetjük, mert nagyon szeretik őket."
 

"A demens osztályon fekvő, sokszor leépült, igazán idős emberek sokszor nem is azt látják, hogy itt van egy kifestett bohóc, hanem hogy bejön egy színfolt, egy üde jelenség. Sokszor az emlékeikkel kombinálnak össze minket, s abból kijön egy nekik tetsző, kedves, fura lény."

A bohócdoktorok az idősekhez kevesebb sminket, más ruhákat használnak - az egy sokkal letisztultabb jelenlét. Az otthonlakók sokszor beszállnak az éneklésbe, kérnek, vagy tanítanak dalokat, ezért a bohócok is sokat tanulnak tőlük. A meseautós, filmslágeres korszak és a sanzonok nagyon kedveltek, de ahogy Dr. Kukucska mondta: eljöhet még az az idő is, amikor Omegát kell énekelni egy-egy bevetésen.

"Ott aztán vannak rázós helyzetek"

A bohócdoktorok által látogatott otthonokban a legelesettebb és legszegényebb idősek élnek, és ez sokszor a mentalitásukon is kiütközik.

Dr. Tiptop szerint "ott aztán vannak rázós helyzetek, komolyan meg kell küzdenünk azzal, hogy megszokjanak, elfogadjanak és megszeressenek. Verekedni azt hiszem, még soha nem verekedtünk, de bizonyos időseknél gyakran előfordul, hogy elküldenek minket hangosan, trágárkodva, vadul, agresszívan. Időnként ez bizonyos gyerekeknél is előfordul, de ott inkább abból adódik, hogy kicsik, gyerekek, és ágyhoz kötöttek. Ezt nagy türelemmel kell fogadni - ez is egy helyzet, amihez meg kell tanulni alkalmazkodni."

Az általános fogadtatás persze Dr. Tiptop beszámolója szerint nem ilyen: "Idősekkel találkozni nekem először nagyon üdítő élmény volt, kijöttem a bevetésről, és azt éreztem, hogy ez nagyon feltöltő volt, nagyon jó hatással volt rám. Az időseknél jellemző, hogy meghallgatjuk őket - ők azt sem tudják, kik vagyunk, de olyan szeretettel fogadnak, mintha a gyerekeik lennénk, és egy pillanatig sem fordul meg a fejükben, hogy bizalmatlankodjanak, vagy azt kutassák, hogy kik vagyunk. Nagyon-nagyon fontos nekik, hogy ott legyünk, és ez egy megrendítő érzés."

Amennyiben adója egy százalékával szeretné támogatni az alapítványt , ezt a következő adószámon teheti meg: 18090628-1-41.

(A fotógaléria képeit a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.)

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.