Oszsza meg másokkal is

- Igaz, hogy az előző Orbán-kormány alatt valójában ön volt az igazságügyi miniszter, nem Dávid Ibolya?

- Mondjuk úgy: a szűkebben vett politikai államtitkári feladatoknál szélesebb tevékenységi köröm volt. Tény, hogy a kormányülések jó részén én vettem részt. Stumpf István, Járai Zsigmond, Pintér Sándor és jómagam, a miniszterelnökkel együtt - nyúlhajtó vidéki államtitkárocskának megtisztelő közeg volt.
 

- A munka meghálálta magát. Bár csak 2004-ben hagyta ott az MDF-et, a választási bukta után Orbán Viktor polgári köri megbízottja lett.

- Egyrészt: az MDF hagyott el engem. Jól láttam a folyamatokat, s hogy nincs esélyem a megváltoztatásukra. A polgári körök szervezése pedig kamikáze döntés volt. Pontosan látszott, hogy milyen becsületet érintő támadásoknak leszek kitéve éveken keresztül, s hogy semmiféle pártpolitikai karriert nem segít a szervezés. A körök gyors virágba borulása ugyanis az egész politikai elitet rémülettel töltötte el. A legkevesebb az volt, amit a szocialistáktól kaptam a nyakamba.

- Úgy értsük, fideszesekkel kellett harcolnia?

- Voltam én olyan bálon, ahol az egész terem tele volt polgári körösökkel, s a helyi, hivatásos fideszesek közölték: csak nem képzeled, hogy ezeket itt majd mind bevesszük? Nem volt könnyű időszak, de amikor Orbán Viktor tavaly azt mondta, a polgári körök nélkül a Fidesz ma jelentéktelen középpárt lenne, úgy éreztem: érdemes volt. Elég, ha az egykori soroksári polgári köröst, Kubatov Gábort említem, aki ma a Fidesz pártigazgatója, hogy Pesti Imréről és a többiekről már ne is beszéljek. A kör négyszögesítése, amelybe bele is lehetett rokkanni, az volt, hogy a levest mindig kicsit forrásban tartva becsatornázzuk a gőzt, célt adva több tízezer embernek. Anélkül mégpedig, hogy újabb jobboldali párt alakulna a körökből - ebből több mint elég volt a palettán. Sikerült. Ennek farvizén felépítettük a Polgárok Házát - rettenetes ellenszélben. 2004-ben Zuschlag János követelte a törvényesség bajnokaként, hogy ezt a Hendét most már tartóztassák le, mielőtt a szélsőséges martalóc hadak még ingatlantulajdonosok lesznek Budapest szívében. Mókás, a fejlemények tükrében.

- Az. Viszont, hogy egy hete is beszédet mondott a Polgárok Házában, már miniszterként, szintén. Nem összeférhetetlen a két szerep?

- Az alapítvány elnökségéről lemondtam - az valóban összeférhetetlen lett volna a miniszterséggel. Ettől még, ahogy tavaly, úgy idén és jövőre is ott leszek a Polgárok Háza születésnapján. A jog nem tilthatja meg, hogy ezt a közösséget, melynek szervezésére sok évemet tettem fel, elhagyjam. Különben is, ma már a szocialisták által is másolni kívánt politikai innovációnak számítanak a polgári körök. Ezt is megértük.

- Meg a jutalom napját is. Tényleg nem számított a magas pozícióra?

- Tényleg nem. Áprilisban volt egy beszélgetésünk a miniszterelnökkel, s miután éveket szolgáltam a honvédelmi minisztériumban, majd a következő polgári kormány idején az igazságügyi tárca államtitkáraként is tapasztalatot szereztem, nem éreztem úgy, hogy alkalmatlan volnék.

- Azt nem is vitatjuk, hogy alkalmas. De megéri? Eddig őszintén beszélhetett.

- Most is.
 

- Emlékszik, mit mondott az augusztus 20-i tisztavatáson arról, kit szolgál a magyar tiszt?

- Hogyne. Azt mondtam, kizárólag a magyar hazát, a magyar nemzeti érdeket, nem valamely birodalomét, ideológiáét vagy üzleti csoportét.

- Aztán múlt hétfőn meghalt egy magyar katona Afganisztánban. Mit keresünk mi ott, ha nem éppen hogy birodalmi érdekeknek vetjük alá a honvédeket?

- Nem birodalmat, hanem értékközösséget szolgálunk. ENSZ-mandátum alapján vagyunk ott - 28 NATO-tagállam és még 18 másik ország katonái igyekszenek sikerre vinni a művelet. Magyarország biztonságát pedig a NATO garantálja. A magyar nép népszavazáson, 85 százalékos többséggel fejezte ki a véleményét arról, hogy tagja kíván lenni, s óhajtja ezt a garanciát. Cserébe hajlandó ugyanezt nyújtani. Ha valamelyik országot megtámadják, automatikusan minden NATO-taggal húznak ujjat. Márpedig az Egyesült Államokat a terroristák megtámadták 2001. szeptember 11-én. Jogilag, erkölcsileg is rendben van tehát az afganisztáni misszió, meg sem tehettük volna, hogy kimaradunk.

- Mondjuk, ha a szintén NATO-tag szlovákok támadnának, akkor viszont nem védene a NATO.

- Ezek fantazmagóriák. Ilyen föl sem vetődhet Európa szívében, úgyhogy erre még válaszolni sem érdemes.

- Arra viszont fontos lenne: az afgán háború kilenc éve tart, lehetetlen megnyerni. Nem kellene hazajönni végre?

- Nem teljesen, és nem is az a cél, hogy megnyerjük a háborút.

- Akkor mégis mi?

- Az, hogy a helyi kormány képes legyen garantálni a stabilitást, s az ország ne legyen a terrorizmus földje. Olyanok menedéke, akik hol a New York-i ikertornyokat rombolják le, hol pedig páncéltörő gránáttal magyar katonákba lőnek bele. Magyar katonákba, akik iskolát építenek, kutat fúrnak... Ezt tette ugyanis hősi halottunk, Pappné Ábrahám Judit. Soha senkinek sem ártott - nem harcoló alakulatban szolgált. Hát ezt keressük ott.

- Rendben: Afganisztán jogilag rendben volna. Azt azért elismeri, hogy Irakba menni hiba volt?

- Az iraki háború megindítását megalapozó hírszerzési jelentésekről finoman szólva megoszlanak a vélemények. A művelet sikeréről sem kívánok véleményt nyilvánítani.

- Politikus, de érthető - ebből még nem lesz diplomáciai bonyodalom. Viszont akkor itthon minek hadsereget fönntartani? Csak azért, hogy ha másokat megtámadnak, mehessünk?

- Szó sincs róla. Minden katonatiszt az Alkotmányra tesz esküt. Ebben és a honvédelmi törvényben az áll, hogy a honvédség első számú feladata a haza fegyveres védelme.
 

- Alkalmas ma erre a honvédség? Meg tudná védeni az országot?

- Nem. Épp ez a gond. Az elmúlt évek bűnös mulasztásai, rossz döntései vezettek ide. Teljes fegyvernemek hiányoznak. Sem anyagi, sem személyi tartalékkal nem rendelkezik a hadsereg. Miközben a haditervekben tartalékosokkal is számolnak, ők nincsenek sehol. A szerződéses katonákat hat éve úgy engedik el, hogy meg sem kérdezik tőlük, maradnának-e tartalékosként. A képzésüket állja az állam, aztán elengedik a kezüket. Ezen változtatni fogunk. Elsősorban a kiképzett katonákra számítunk, de azon vagyunk, hogy a korábban kiképzést nem kapott, ám a haza védelmére felkészülni óhajtó magyar férfiak is jelentkezhessenek.

- Ez kifogná a szelet a gárdázók vitorlájából is.

- A bohóckodás és a valódi hagyomány között nagy a szakadék. Aki látta a mi "gárdánkat" a Hősök terén tartott tisztavatáson, szerintem könnyedén különbséget tud tenni. Mindenesetre olyan mulasztások történtek az elmúlt nyolc évben a honvédségnél, hogy nehéz erről indulat nélkül beszélni.

- Ezért fejezte le a vezérkart? Állítólag rettegnek öntől.

- Egy vezető tábornok, aki ezekért az "apró szakmai bibikért" is felel, s része volt annak a rendszernek, melynek következtében tucatnyi tábornok, ezredes van előzetes letartóztatásban korrupció gyanújával, odalép hozzám a kinevezésem után, s azt mondja: "Miniszter úr, ha tudná, mit műveltek ezek a közpénzekkel!" Azt hittem, a föld megnyílik alattam. Jobbféle szamuráj már harakirit követett volna el, ha a hetedik tábornokát tartóztatják le. Másnap kirúgtam. Mit kellett volna tennem? Elhinni, hogy ezentúl másképp lesz? Akinek félnie kell, hadd féljen.

- Régi idők vezetőit hozta vissza a vezérkarba, jobbos katonák pedig a hírek szerint féltik a bőrüket. Igaz ez?

- A három vezérezredes a demokratikus fordulat után töltött be magas tisztséget, szó sincs arról, hogy Czinege Lajost hoztam volna vissza. A hadseregen belül pedig nincs értelme annak, ki jobbos, ki balos. Ha egyeseknél van, az gond, s az illetőtől meg kell válni - függetlenül attól, milyen irányultságú. Az igazi katona a politikával és a politikusokkal szemben erősen tartózkodó. A hazáját szereti. Nehéz ezt megértenie egy civilnek, de minden hadsereg azonos, időtől, tértől függetlenül. A Thermophülai-szorosnál harcolt 300 spártai katona gondolkodásmódja, motivációja ugyanaz, mint ami miatt Afganisztánban múlt hétfőn, a gránát becsapódása után mindenki helytállt, s eszük ágában sincs hazajönni. Holott a sofőrnek például a lapockájába fúródott egy repesz.mbr>
- Ön is tartalékos tiszt. Meghalna a hazáért?

- Elmentem Afganisztánba. Végigjártam az összes helyszínt, ahol magyarok szolgálnak, ugyanolyan terepjáróval utaztam, mint amilyenben a hősi halottunk is. Páncéltörő gránát ellen pedig nincs védelem. De eszünk ágában sincs meghalni, a lényeg, hogy teljesítsük a küldetést. Minden katona így érez - csak éppen tudja, hogy az élete sem drága a cél eléréséért.

- "A hazáért mindhalálig" - esküdtek az új tisztek 20-án. Szablyával, ráadásul. Az ön ötlete volt?

- Amikor a parlament 1993-ban elfogadta az első honvédelmi törvényt, a mellékletben szerepelt a katonai eskü. Nagy viták voltak. A Fidesz akkori tárgyalója - fél évig egyeztettük a törvény szövegét - például erősen kifogásolta azt a kitételt, amely szerint "hazámat életem árán is megvédem". Hivatkozott emberi jogokra, mindenfélére. Én akkor mint az egyeztetés vezetője azt mondtam, hogy gyerekek, a háború az háború, a hazánk meg a hazánk. Az úgy nem megy, hogy ha gond van, összecsomagolunk, aztán hazamegyünk. Akkor azon gondolkodtam, hogy erre a három szóra kellene lerövidíteni az eskü szövegét: "A hazáért mindhalálig", felelevenítve a régi ludovikás hagyományt. Mégsem én vagyok a mostani avatás hátterében.

- Hanem?

- Kabinetfőnököm, Szarka Gábor, aki a Nemzetvédelmi Egyetemen, ezredesként nem szűnt meg ügyködni ezen. Keresztülvitte Szekeres Imrén, hogy megalapítsák a Ludovika Hallgatói Zászlóaljat, a régi ludovikás címerrel. Szekeres engedélyezte és rendelte el azt a díszegyenruhát a sötétkék atillával, csákóval, amelyet most augusztus 20-án viselt a hallgatók egy csoportja. Nagyon meg kell hát süvegelni elődömet, de leginkább Szarka Gábort, aki nagyjából olyan ellenszélben, mint amilyenben én a Polgárok Házát építettem, kiverekedte mindezt. A hagyomány ugyanis rendkívül fontos a hadsereg életében. Csak az a fa nő magasra, amely mélyre engedi a gyökereit.

- S mi alapján válogatunk a hagyományok között? A Szent Korona másolata a rendőrtisztek eskütételén például jelen volt, a honvédtisztavatásnál nem.

- Nem tudom, van-e a Szent Koronatannak nagyobb tisztelője nálam. A Koronának viszont sosem volt szerepe, hogy hurcibálják, esküdjenek rá - még akkor sem, ha jó szándékú emberek a 90-es években nem létező hagyományokat is felelevenítettek. Ráadásul a Szent Korona ott volt a Hősök terén is: az arkangyal tart kezében egy másolatot. Miért kellett volna kivinni még egyet? Óvatosnak kell lenni a szimbólumokkal, a jelképes politizálással - nagyon könnyű átcsúszni giccsbe. Az pedig csak megcsúfolja mindazt, ami igazán fontos.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.