Oszsza meg másokkal is

HVG: A Pentagon állásfoglalása szerint a Wikileaks által nyilvánosságra hozott titkos katonai akták sokat ártottak a szövetségeseknek az afganisztáni háborúban. Mit gondol, az amerikaiak eltúlozzák e médiabomba jelentőségét?

M. S.: Azoknak, akik az afganisztáni háborút figyelemmel követték, és vannak háttérismereteik, semmi új nem derült ki a kiszivárogtatott dokumentumokból. A pakisztáni titkosszolgálatról, az ISI-ről régóta köztudott, hogy kettős játékot játszik, és az iszlámábádi pakisztáni polgári hatalommal hadilábon áll. A megjelent dokumentumokban a civil áldozatok száma volt hírértékű, a nyilvánosságra kerülésük nem jelent veszélyt a szövetségesekre. A Pentagon túlreagálása azt jelzi, hogy továbbra is a katonai megoldás erőltetése zajlik.

HVG: Mi a feladatuk a magyar katonáknak Afganisztánban?

Fotó: Horváth Szabolcs
 

M. S.: Az északi katonai körzetben a németek, a svédek, a norvégok mellett a vezető nemzetek egyike a magyar. A tartományi újjáépítési csoport irányításán kívül Bahlan tartományban az amerikaiakkal együtt egy 40-50 fős csoportban „pártfogolnak” a magyarok egy afgán zászlóaljat. Ez újdonság, a honvédség korábban nem csinált ilyet. Az amerikaiak nemsokára csökkenteni fogják a jelenlétüket, mi pedig hamarosan növelni. A kiképzők részt vesznek a harci cselekményekben, és közben adnak tanácsot. Továbbá összeköttetést tartanak fenn a törzsekkel, hogy szükség esetén egészségügyi vagy légi támogatást kérjenek. Bahlan egyébként a 34 afgán tartomány között gazdaságilag az egyik legfontosabb, mert ásványkincsekben gazdag, és ott található a Dél- és Észak-Ázsiát összekötő stratégiai jelentőségű Salang-hágó. A szovjet megszállás idején is Bahlanban voltak a legnagyobb harcok. A tartományban a konfliktus súlyosbodik, két járásban az ellenség gyakorolja a hatalmat.

HVG: A biztonsági helyzet évről évre rosszabbodik, az afgán rendőrök közt állítólag magas az írástudatlanok, a drogfüggők aránya, a szövetségesek által kiképzett rendőrök egyre nagyobb hányada átáll a lázadókhoz. Mennyire tűnik reálisnak, hogy 2014-re az afgán erőket magukra lehet hagyni?

M. S.: McNeill tábornok – aki az első volt itt a skótos Mc nevű tábornokok sorában – mondta egyszer, hogy olyan domborzati viszonyú, földrajzi kiterjedtségű és népességű ország, mint Afganisztán ellenőrzés alatt tartásához nagyjából 400 ezer fős katonai erőre van szükség. Tulajdonképpen közeledünk ehhez a létszámhoz, hiszen az afgán fegyveres erők – a hadsereg, a rendőrség és a biztonsági erők – összlétszáma jelenleg mintegy 200 ezer fő. Ehhez jön a körülbelül 120 ezres nemzetközi erő.

Ugyanakkor tény, hogy az afgán létszám a fizetési listákra vonatkozik, nehéz megbecsülni, hogy a valós haderő mekkora. Az afgánok arra törekszenek, hogy 2014-ig átvegyék a külföldi erőknek a szerepét, létszámban és erőben. Megvallom, ezzel kapcsolatban erős fenntartásaim vannak. 30 milliós országról van szó, ahol a lakosság fele 18 év alatti. Elképzelhető, hogy a valóban problémát jelentő dezertálás ellenére mozgósítanak ekkora létszámot, de a vezénylőtisztek kiképzéséhez akkor is sok évre volna szükség.

HVG: Akkor tehát mi a legvalószínűbb forgatókönyv 2014-re, amikor az amerikai harcoló alakulatok a tervek szerint elhagyják az országot? Újra eluralkodik a káosz?

M. S.: A mostani romló helyzetben nehéz optimistának lenni. Én mindazonáltal reménykedem, mert politikai összefogással még sínre lehet tenni a dolgokat. Ki kell mászni ebből a fegyveres konfliktusból. Persze a problémák jelentős része kulturális, mint például a korrupció, amit nem lehet egy határozattal máról holnapra megszüntetni. Pedig az afgánok nagyon jóravaló emberek, általában több nyelven beszélnek, pastuul, tádzsikul, amihez a menekülttáborok lakói hozzászednek még egy kis urdut, angolt. Látom magam előtt az afgán arcokat, rengeteg tehetséges embert, és borzasztóan sajnálom őket, mert az égvilágon semmire sem fogják vinni, mert kevés rá az elkövetkező 10-20 év.

HVG: Mi lenne az ön által elképzelt politikai megoldás?

M. S.: Le kellene ülni a tálibokkal, akik erre szerintem megnyerhetők lennének, hiszen tudhatják, hogy ezt a kormányt nem tudják eltávolítani. A kormány mai álláspontja szerint a tárgyalás feltétele, hogy a tálibok letegyék a fegyvert, elfogadják az alkotmányt, és megszakítsák a kapcsolatot az al-Káidával. Ők ezzel szemben azt mondják, hogy csak akkor, ha a külföldiek kimennek. Ebben kellene kompromisszumot találni. Bizalomerősítő gesztusokra lenne szükség.

HVG: A Newsweek amerikai hetilap egyik cikke olyan forgatókönyvet vázol fel, amelyben a déli pastu többség által lakott területek hivatalosan is tálib fennhatóság alá kerülnének. Mit gondol erről?

M. S.: Épp ilyesfajta megoldásokban kell gondolkodni. Illúzió, hogy ha lesz erős központi kormány, akkor Afganisztán működőképes lesz, pedig a szövetséges hatalmak ma ezt szorgalmazzák. Afganisztán törzsi, decentralizált társadalom, ahol fontos a helyi autonómiák, önszerveződések elismerése. A szövetségesek meg akarják szabni, hogy az afgán kormány kikkel tárgyaljon. Hiába hangzik jól, hogy csak a mérsékelt tálibokkal üljenek le, ha azoknak nincs semmi hatalmuk. A befolyásos tálib vezérekkel kell megegyezni.

HVG: De ha a déli területeket megkapják a tálibok, újra befészkelik magukat oda a terrorista csoportosulások!

Fotó: Horváth Szabolcs
 

M. S.: Nem hiszem, hogy ez bekövetkezne. Amikor a tálibok a kilencvenes évek közepe táján jöttek, számosan fellélegeztek. Persze sokaknak – főleg asszonyoknak, kislányoknak – borzasztó időszak következett, mert fanatikus, elvakult ideológiát erőltettek a társadalomra. A férfiaknak kötelező volt szakállat növeszteni, a nők nem mehettek ki az utcára anélkül, hogy elfátyolozták volna magukat, betiltották a zenét, a sportot, bezáratták a mozikat. De a tálibok mégis rendet, békét teremtettek a szovjetek kivonulása utáni polgárháborús évek iszonyatos pusztítása után. És nagyon határozottan felléptek a kábítószer ellen. Csak később történt, talán a terrorista tanácsadóknak köszönhetően, hogy rájöttek, a kábítószerrel lehet finanszírozni a gerilla-hadműveleteket.

HVG: Említette, hogy a magyarok a tartományi újjáépítési csoport működését irányítják az ország északi részén. Milyen jellegű programokat valósítottak meg eddig?

M. S.: A magyar minisztériumok – korábban a Belügyminisztérium, illetve az Oktatásügyi Minisztérium – közreműködésével koncentrált fejlesztési és segélyezési tevékenységek zajlanak, például a mezőgazdaságban és a vízgazdálkodásban. Az oktatási tárca afgán ösztöndíjasokat fogad, aminek, úgy tudom, nagy sikere van. A magyar civil szervezetek 2002 óta vannak jelen Afganisztánban. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat irodát is nyitott és hálózatot hozott létre Bahlan tartományban, északon. A baptisták is igen aktívak, a budapesti székhelyű, nonprofit Demokratikus Átalakulásért Intézet választási szakembereket, helyi közigazgatási tisztviselőket képez ki. Felépült egy tartományi közigazgatási központ. A japán kormány által támogatott két program a nők egészségügyi oktatása köré szerveződött. Egészségügyi csomagokat osztottak szét, illetve a nőknek szőnyegszövő-, a férfiaknak pedig asztalostanfolyamot szerveztek. A cél a képességfejlesztés, az önfenntartóvá válás elősegítése.

HVG: Kabuli nagykövetként az ön egyik kiemelt feladata volt a külföldi pénzforrások megszerzése az előbb említett programokhoz. Kik voltak a fő donorok?

Mátyus Sándor

Ifjú kamaszként az orosz történész, Jevgenyij Tarlé Napóleon című regénye hatott rá, részben ennek köszönhetően választotta a diplomatapályát. Érettségi után a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete nevű egyetem, az IMO japán szakára járt, és már egyetemistaként felső szintű tárgyalásokon tolmácsolt. Kétszer szolgált Tokióban kultúrattaséként és tanácsosként. Dolgozott a kereskedelmi képviselet vezetőjeként Tajvanon, első beosztottként Stockholmban. 1981-től idei nyugdíjazásáig – külföldi megszakításokkal – a Külügyminisztérium ázsiai és csendes-óceáni főosztályának helyettes vezetője volt. A most 64 éves diplomata 2006 szeptemberétől 2010 februárjáig szolgált Kabulban, ami nemzetközi diplomata körökben maratoni időnek számít, hiszen többnyire egy-két évente cserélődnek az afgán fővárosban a nagykövetek.

M. S.: Három forrásból sikerült nagyobb tételeket mozgósítani: az EU-tól, illetve a japán és a görög kormánytól. Az EU összesen 1,2 millió euróval támogatta a programjainkat, a japán kormánytól körülbelül 2,5 millió dollár értékben kaptunk vissza nem térítendő támogatást. Athén 800 ezer euróval támogatta a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat által szervezett bábaképző programunkat.

HVG: A nemzetközi segélyezést sok kritika érte. A helyi tisztviselők korrumpálhatósága miatt rengeteg forrás nem jut el a megfelelő helyre, öncélú fejlesztések folynak, a helyiek mecsetépítésre vagy a rendőrfőnök irodájának a légkondicionálására kérnek segítséget.

M. S.: Én máshonnan közelíteném ezt a kérdést. 2002 óta 40 milliárd dollárnyi segélyt nyújtott a világ Afganisztánnak. Ennek 20 százaléka ment az afgán költségvetésen keresztül – amit az afgánok szeretnének mihamarabb 50 százalékra feltornázni. A fennmaradó 80 százalékról csak valószínűsíthető, hogy az apparátus, illetve a szakértők finanszírozására folyik szét, jelentős részéből a segélyező országok kapnak megrendeléseket. A folyamat nincs eléggé koordinálva, a segélyezők – köztük a katonák, akiknek nem ez lenne a feladatuk – mind a saját fejük után mennek. Ez az igazi probléma, ami egyébként Magyarországot is érinti.

forrás : hvg.hu / BARTA JUDIT

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.