Oszsza meg másokkal is

Köteles Lajos meglátása szerint a hazai felsőoktatást csak tágabb, európai összevetésben érdemes megvizsgálni és értékelni. Ebből pedig rögvest kiderül, lemaradásunk riasztó. Az Európai Bizottságnak egy jelentésére hivatkozva a gyulai főigazgató arra emlékeztetett, hogy az öreg földrész társadalma jelenleg alulképzett. A számok arról tanúskodnak, hogy az Európai Unió országaiban a munkaképes korú lakosságnak 23 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg az Egyesült Államokban ez az arány 40, nálunk viszont csak 16 százalék – dacára annak, hogy a egyetemi és főiskolai tömegképzés a rendszerváltás után megindult.

Az Európai Bizottságot idézve a gyulai főigazgató kijelentette: hazánk számára az intézmények autonómiájának kiszélesítése a javasolt terápia, hogy a meglévő erőforrásokat és szabad kapacitásokat jobban ki tudjuk használni.

Életidegen, központosított rendszer
 

Köteles Lajos
 

„Nem a tudástól, hanem a tudatlanságtól kell félni. A leszakadó Békés megyére jellemző, hogy alig valósul meg itt fejlett technológiára épülő zöldmezős beruházás, amelynek egyik fő oka a szakképzett munkaerő hiánya, ezért nem jön ide a működő tőke, ezért mennek el innen az emberek” – hangsúlyozta Köteles.

Beszélgetőpartnerünk kifejtette: a nyugat-európai fejlesztési politikák már régen felismerték, hogy megváltozott a felsőoktatási intézmények gazdasági-társadalmi szerepe. A szakképzés és a tudományos kutatás hagyományos kötelezettségei mellett társadalomépítő, valamint szellemi és innovációs feladatuk is egyre jelentősebb. „A felsőoktatás az nyugati országokban egyben az elvárt regionális önszerveződés és az ehhez szükséges szellemi erőforrások biztosításának legfontosabb lehetősége” – jegyezte meg a gyulai intézményvezető.

Ehhez hozzátette, hogy a kisebb vidéki felsőoktatási intézmények azért fontosak, mert részben kiegyenlítik azokat az olykor elképesztően nagy társadalmi és területi egyenlőtlenségeket, amelyek igencsak Magyarországra jellemzőek. Ezzel pedig az esélyegyenlőség érvényesülésének egyik eszköze lehet.

Ezzel szemben Köteles úgy látja: négy-öt éve Magyarországon egy életidegen, egyre erősebben központosított, néhány nagy pólusra építő egyetemi rendszert hoznak létre. „Ez a ránk erőltetett rendszer minden elemében távol van a valóságtól és a korábban meghirdetett céloktól” – mondta.

Vádpontokba szedve

Ezzel a felsőoktatási rendszerrel szembeni vádpontjai a következők Köteles Lajosnak.

Mindez szerinte pazarló, mivel a létrehozott mamut-egyetemek képtelenek gazdaságosan működni. Ezt a többmilliárdos adósságok jól mutatják.
 

A gyulai Szent István Egyetem
 

Emellett nem segíti a tehetségek kibontakozását, hiszen erre a túlzsúfolt és tömegképzésre berendezkedett egyetemek az esetek többségében képtelenek. Antidemokratikus, mert csak a felvételi tárgyakból elért teljesítményre épül a felvételi rendszer, amelynek ponthatárait bonyolult algoritmusokkal állapítják meg. Ezzel – nem mellesleg – ellehetetlenítik a felnőtt korosztályok támogatott képzését, így egyes rétegek társadalmi felemelkedésének lehetőségét is.

Ugyanakkor ez a felsőoktatási rendszer Köteles szerint álszent is, mert miközben piaci működésről beszél, aközben különféle korlátozásokkal tetszése szerint szűkíti le, hogy a szereplők mekkora piaci lehetőséghez jutnak.

De vidékellenes is, mert legelmaradottabb térségek mostoha körülmények között élő fiataljainak nincs tényleges esélye versenyre kelni a főváros és a megyeszékhelyek jobb iskoláiba járó évfolyamtársaikkal.

S nem utolsó sorban demokráciaellenes, mert a rendszer a többszörös gazdasági, társadalmi és kulturális hátrányban élők gyermekeit lényegében kirekeszti az államilag támogatható hallgatók köréből. Közülük csak a kivételes tehetségek tudnak utat törni maguknak, míg az előnyösebb társadalmi helyzetű családok gyermekei bejutnak a legjobb, államilag finanszírozott egyetemi helyekre. Ezzel szemben a társadalom alsó 20 százalékának gyermekei már csak mutatóban vannak felsőoktatásban, ott is a legkevésbé népszerű szakokon.

Ráadásul ez a felsőoktatási rendszer szakmailag és gazdaságilag is káros, mert kiszámíthatatlan tervezési környezetet teremt, évről évre változó számokkal és felvételi lehetőségekkel, így középtávú stratégia sem alakítható ki.

Mindez pedig ellentétes a gazdaság- és társadalomfejlesztés keretét adó regionalizációval, hátráltatva a szellemi erőforrás-teremtés és az innováció követelményeit.
 

Köteles Lajos mindezt azzal egészítette ki: hazai felsőoktatási koncepció alapvető hibája, hogy csak az akadémiai, tudományos kutatással foglalkozó egyetemi tudásközpontokat tekinti a fejlesztési célja középpontjának. Miközben ma már az egyetemek és kutatóintézetek, innovációs vállalkozások különféle formákban megvalósuló együttműködése válhat a tudományos és technikai fejlődés igazi motorjává.

„Egyre elviselhetetlenebb a zűrzavar”

„Ez a felsőoktatási fejlesztési politika lényegében már csődbe ment, egyre elviselhetetlenebb a zűrzavar. Jól látszik, hogy elvek nélküli kormányzás folyik. A kiút – akárcsak az élet más területein – egy okosabb politika volna. Olyanok, amilyenek a 1990-es évek elején kezdtek formálódni, amikor az egyes térségek sajátos helyzetére épülő differenciált fejlesztési politika kezdeményezéseit tapasztalhattuk” – jegyezte meg Köteles Lajos.

Az Antall-kormány idején kihelyezett kormányülésekre utalt a gyulai főigazgató, amikor a kabinet tagjai átfogó képet alkothattak egy-egy térségről, annak minden nehézségeivel együtt, és e komplex összefüggésekre felfűzve alakíthatták ki a helyi adottságokat figyelembe vevő fejlesztési programokat.

A főigazgató szerint alapvető baj, hogy az egész rendszerből hiányzik a józan ész. Hosszú idő óta ápolóhiány van az országban, ezért az ember azt hinné, hogy örülnek az alkalmas jelentkezőknek. Ám ez nem így van. A rendszer „eredményeként” végül addig osztanak és szoroznak, amíg alig akad felvehető fiatal ilyen szakra.

Elfolyik a pénz

Egy másik konkrét példát említve beszélgetőpartnerünk elképedéssel jegyezte meg: a most meghúzott felvételi ponthatárok azt is mutatják, hogy az államilag támogatott szociális munkás szakra 408 ponttal lehet bejutni. Ez kis túlzással annyit jelent, hogy a felvételiző mindenből jeles, és még nyelvvizsgája is van. Ezt a ponthatárt a Gyulára jelentkező több mint száz fiatalból egyetlen egy tudta elérni. Biztos, hogy minden rendben van? – kérdezte a főigazgató.

Köteles meglátása szerint többször is tapasztalhattuk, hogy a felülről ránk erőszakolt idegen fejlesztési tervek nem működnek, az erre szánt pénz elfolyik, nem hasznosul, annyit ér mint a sivatagban egy kulacs víz.

A gyulai főigazgató végkövetkeztetése szerint, ha valódi eredményeket akarunk elérni a honi felsőoktatásban, ami egyben a magyar modernizáció záloga is, akkor mindenek előtt azokat a kezdeményezéseket kell támogatni, amelyek az előrehaladást szolgálják. S ilyenek ma is vannak, s az okos és józan politikai feladata ezek támogatása.

forrás : 168ora.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.