Oszsza meg másokkal is

A magyar kormány okosabb az IMF-nél az az EU-nál - legalábbis lényegében ezt dörgöltük legutóbb az orruk alá. Egészen pontosan a hitelezőink és támogatóink orra alá. Azoknak mutatott ajtót a miniszterelnök, akiktől bagatell húszmilliárd eurónyi hitelt kap Magyarország, akik rendszeresen támogatnak minket, és akik révén részesei lehetünk (a külföldi tőke jóindulatának végletesen kitett) Magyarország számára létfontosságú nemzetközi piacnak.

Sőt, azokat akolbólítottuk ki, akiket egyébként arról szoktunk győzködni, hogy ez az ország előbb-utóbb mégis alkalmas lesz arra, hogy lecserélje a szeszélyes és egyre többek számára életveszélyes forintját euróra.

Hülye IMF, hülye EU - ez most körülbelül a magyar kormány nemzetközi gazdaságpolitikában felvett álláspontja. Érdemes persze árnyalni a képet, és részletesen megvizsgálni, kinek min van oka hisztizni.

* Kezdve az aprólékkal: ízlés kérdése, hogy a házi pálinkafőzés liberalizálása valóban Magyarország legsürgősebb 29 problémája között van-e; a "kilencvenévnyi szabadságharcot" lezáró döntés előresorolása leginkább annak fényében érdekes, hogy akad egy-két, talán fajsúlyosabb ügy, amiben mély és egységes kormányzati kussolás van. Csak egy példa: mióta Varga Mihály odakozmált a svéd modell ügyében, hallott bárki is egyetlen szót a Fidesztől a nyugdíjakról? Oké, az talán jobb is, hogy nem kapták elő a tizennegyedik havit - de azzal talán mégis kéne foglalkozni, hogy a Ratkó-generáció pár éven belül kivonul az aktív munkavállalók csoportjából, és a már most is recsegő-ropogó rendszer végleg összerogyhat.

De rendben, ha van rá kapacitás, akkor oké, oldjuk meg a pálinkások ügyét is - sőt, azért az a portánként lefőzött ötven liter nem fogja térde kényszeríteni az emiatt aggódó, uniós nagytermelőket sem. Coki, ne ebbe kössetek bele.

Egy fokkal érdekesebb, amikor azért támad averzió külföldi barátainkban, mert idehaza módszeresen gyilkolják a hétköznapi szabadságot. Igen, itt mészárlás folyik, ebben nem tudok engedékeny lenni:

Stumpf István "több évtizedes jogászi munkáját" betetőző alkotmánybírói posztja, az Állami Számvevőszék lenyúlása, vagy akár az újságírókra oktrojált szájpecektörvény , mind-mind olyan ügyek, amelyek alapján joggal gondolkodik el a máshoz (például demokráciához) szokott nyugati arc (ismét csak: aki a pénzt adja nekünk, tudod), hogy akkor ő most miféle országot is támogat.

Még neccesebb az azóta szerencsére szégyenkezve zsebre vágott lex Járai sorsa. Lehet ugyanis bankadóról vitázni, kidüllesztett mellkassal bizonygatni a hitelezőinknek, hogy márpedig mi mindenkit, minden bankárt megadóztatunk keményen, mert a kisembert védjük; lehet ilyet. Csak aztán olyan penészes-poshadt, ostoba képet festünk az országról, ha motyogva kiegészítjük annyival, hogy "kivéve persze a haverunk, a Zsiga. Neki csak most indult be a vállalkozása, még nem keres annyit biztos, majd helyette is fizetnek a többiek". Időközben persze a szokatlan és elszomorító mélyrepülést bemutató Lázár János el is szólta magát, miszerint a rogáni érvelés kamu volt, nem az a lényeg, hogy a bankadó alól mentesülő cégek újak, hanem az, hogy magyarok.

* Kedves külföldi barátaink, adjatok nekünk pénzt, de cserébe olyan adókat vetünk ki, amelyek csak a ti országaitokból érkező vállalkozásokat sújtják. Holott joggal kérdi az Európai Unió, hogy amennyiben mindeme vacakolásra volt idő, akarat és energia, akkor mi lesz a reformokkal? Ne tévedjünk: ezt nem lehet megúszni. Az elmúlt nyolc év kudarcai, a reform szóhoz tapadt negatív és fals érzetek, az MSZP-SZDSZ kabarévá silányított egészségbiztosítási vitája, "a párducfoltos vagy tehénfoltos"-féle epizódok csak ideig-óráig adtak felmentést a reformok elkezdése alól.

Amikor megütközve és elborzadva nézem, hogy úgy tőlem, mint a munkáltatómtól mennyi pénzt vonnak el havonta erre a latrina magyar egészségügyre, hogy a befizetéseim arra se elegek, hogy kórházba kerülvén evőeszközt, vagy vécépapírt biztosítsanak a betegnek, és le kell fizetnem az orvost, ha gyereket vállalunk, ha műtétre van szükségem, ha bármit akarok -ekkor én "csupán" a befizetett járulékaim okán aggódok.

De az EU nagyon komoly pénzeket tolt és tol a magyar egészségügybe, és cserébe joggal várná el, hogy ne a szocializmusból örökölt, egyszerre pazarló és színvonaltalan rendszert tartsuk fenn. Joggal várná el továbbá, hogy a kormánynak ne az legyen a síkhülye válasza a tömeges érettségi kudarcokra, hogy akkor még feljebb, érted, FELJEBB kell emelni a vizsga színvonalát. Ha nehezebb lesz, akkor kevesebben buknak? Vagy odanőtt a korbács a kézbe, és már simogatni is azzal próbálnak?

Röviden: nem várhatjuk sem az EU-tól, sem az IMF-től, hogy a kényelmes semmittevést, meg a szimbolikus baromságokat preferáló kormányzást (kifüggesztősdi, ugye) finanszírozza. Főleg úgy nem, ha közben még le is hülyézzük (igény szerint: rosenbergezzük) őket.

Mégis érdekes kérdés, hogy meg tudja-e nyerni ezt a csatát Orbán Viktor - belföldön. Amíg ugyanis a Le Monde-tól a Financial Timeson át a Washington Postig viszonylag egységes a külföldi megítélés, a demokráciarontó, a gazdasági ügyekben inkompetens, "trükkök százait" bevető Fidesz-kormányról, addig idehaza más a közvélekedés.

* Ha csak az első, közvetlen pártpolitikai reakciókat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az egy szem, halk és még önmagát kereső MSZP volt az, aki az IMF-fel és az EU-val vitt csörte tartalmi elemei ellen tiltakozott. Majd a kezem törik le, de akkor is leírom: ebben az ügyben egyedül a szocialisták viselkednek kapitalisták módjára.

A Fidesz a már kitárgyalt módon feszegeti az "Európán kívül is van élet" csatakiáltásuk határait, eddig tiszta sor. A Jobbik nyilván még radikálisabb az ügyben, nekik még a szél is büdös, ha nyugatról fúj. Az LMP pedig csupán a tárgyalások stílusát kifogásolta, de az izmozás tartalmi részeit nem kritizálta.

Ha pedig ez a helyzet, akkor nehezen várható, hogy a politikailag aktív polgárok a fenti fiaskó miatt tömegesen vonnák meg a bizalmukat a kormánytól. Még. Ugyanakkor az is látható, hogy egységnyi idő után már csak-csak felüti a fejét az elégedetlenség, mert csak kúszik fel a hitel törlesztőrészlete, mert nem jön a pénz az iskolára, kórházra, mert a bankok, jó szokásukhoz híven, mégis megoldják, hogy a kirótt adót az ügyfelek fizessék meg. Még csak nem is feltétlenül gonoszságból: emlékezzünk, szinte minden évben láthatunk tévériportokat nekikeseredett pékekkel, akik széttárt kézzel mondják bele a kamerába, hogy drágult a gáz, drágábban kell adni a kenyér kilóját. Hát itt meg drágul a bank működése, drágább lesz majd banki ügyfélnek lenni. És igen, van az a deficit a családi kasszában, amit már nem takar el az ötvenszer hetvenes NENYI, legyen bár a lehető "legméltóbb" helyen.

Ezzel együtt is, ma még a hitelezőinkkel vitt tárgyalások kudarcáról nincs szabatos "fordítás" a társadalom felé, még politikai preferencia mentén értelmezi mindenki, hogy a "brüsszeli tintanyalók", "elnyomó, kizsákmányoló kapitalisták", vagy egyszerűen "a zsidó pénzemberek" távozása mit is jelent. Fentiek fényében talán nehezen hihető, de én az elmúlt napokban valamelyest józanodó Orbán Viktornak drukkolok – értsd: legyen okosabb, mint a gazdasági minisztere vagy az árfolyambűvész debreceni polgármester, és nyissa ki újra a bevágott ajtókat. Győzze meg az IMF-et és az Európai Uniót, hogy nem vagyunk mi ekkora bunkók, bocs, már benne voltunk a házi pálinkafőzésben, biztos amiatt. Gyertek vissza, hozzatok pénzt!

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.