Oszsza meg másokkal is

A választások előtt a Fidesz-KDNP pártszövetség várható magatartását elemző politikusok és politikai elemzők között kétféle álláspont volt jellemző. Az egyik oldal arra számított, hogy a jobboldal tanult az 1998-2002 közötti kormányzás hibáiból, és a választásokat követően nem ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta, hanem - például a jobboldali francia elnök, Nicolas Sarkozy példáját követve - a konfrontáció helyett a kiegyezés, a szövetségeskeresés és az együttműködés útját fogja járni. A másik vélemény képviselői arra számítottak, hogy a Fidesz a kétharmad birtokában ráront az alkotmányos intézményrendszerre, és a hatalmi pozícióit ellensúlyozó rendszerek felszámolására fog törekedni. Az új Országgyűlés május 14-ei megalakulása után egy hónappal azt látjuk, hogy a kormánypárt az első változat szerint beszél, és a második szerint cselekszik.

Az új Országgyűlés egy hónap alatt tizennyolc törvényt, illetve törvénymódosítást fogadott el, és harminchárom törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A kormánypárti képviselők négy hét alatt négy alkotmánymódosító javaslatot nyújtottak be, amiből kettőt már elfogadott az Országgyűlés. A szimbolikus törvényeket és a parkolási díjakat az Alkotmánybíróság döntése következtében kötelezően rendezni kénytelen törvényeket leszámítva szinte minden törvény a kormányzati hatalom növelését, a kormányzati hatalommal szembeni ellensúlyok lebontását célozza.

A kormánypárti előterjesztők minden egyes javaslatnál a demokratikus akaratra hivatkoznak. Ugyanakkor a felvilágosodás óta az alkotmányos demokráciák alaptétele, hogy a demokrácia nem lehet a többség diktatúrája. A feudális önkényből szabaduló polgárság szószólói tisztában voltak azzal, hogy „minden hatalom addig terjeszkedik, amíg korlátokba nem ütközik". Ezért tartották fontosnak a hatalmi ágak elválasztását, és a „fékek és ellensúlyok" rendszerének kiépítését. Az egykori klasszikus három (törvényhozó-végrehajtó-igazságszolgáltató) hatalmi ág mellett a modern társadalmakban kialakul az úgynevezett „ellenőrző hatalom" (például az állam pénzügyeit ellenőrző számvevőszékek, az emberi jogok tiszteletén őrködő ombudsmanok, az országgyűlési biztosok, a független jegybank stb.), illetve minden más hatalmi ágat a nyilvánosságon keresztül ellenőrző „médiahatalom", a független sajtó.

A „fékek és ellensúlyok" rendszere azt jelenti, hogy ezek a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik és korlátozzák, ezáltal akadályozzák meg azt, hogy a választásokon többséget szerző politikai erő úgy változtassa meg a politikai verseny kereteit, hogy ezáltal felszámolja a politikai versenyt.

A „fékek és az ellensúlyok" a politikai verseny szabadságán kívül a kisebbség jogainak garantálására is hivatottak. Nem véletlen, hogy a hatalmi ágak elválasztása, a bíróságok függetlensége, vagy például a jegybank függetlensége is az Európai Unióhoz való tartozás politikai feltételeit meghatározó úgynevezett Koppenhágai Kritériumoknak is szoros részét képezik.

Támadás az ellensúlyok felszámolására

Az elmúlt hetekben a Fidesz-KDNP szövetség, tekintélyes civil szervezetek határozott tiltakozását kiváltva, négy területen indított támadást a kormányzati hatalom eddig többé-kevésbé jól működő korlátaival szemben. Az egyik - jelenleg még csak retorikai szinten és közvetett törvényalkotási lépésekkel - küzdelem a jegybank elnöke ellen zajlik, akinek távozását az új kormány jogilag nem tudja ugyan elérni, de politikailag kívánatosnak tartja.

A második terület az Alkotmánybíróság (Ab) tagjainak megválasztására vonatkozó szabályok megváltoztatása. Húsz éve az alkotmánybírák megválasztásánál a mindenkori kormánypártok és a mindenkori ellenzék minden esetben kompromisszumra kényszerült. Így volt ez 1994 és 1998 között is, amikor az akkori kormánykoalíció ugyan 72 százalékos többségben volt a parlamentben, mégis kénytelen volt megegyezni az ellenzékkel, mivel a jelölés során az ellenzéki pártok 4-2 arányú többségben voltak a bizottságban.

Az akkori baloldali koalíció, bár megtehette volna, hogy a jelölés szabályait ugyanúgy megváltoztatja, ahogyan a jelenlegi kormánypártok tervezik, ezt mégsem tette.

A jobboldal húsz éven keresztül fontos eszköznek tartotta az Alkotmánybíróságot céljai elérésében, a Fidesz kampányában mindig kiemelten foglalkoztak a baloldali kormányok alkotmánysértéseivel. Emlékezhetünk arra, hogy a Bokros-csomag alkotmánybírósági elmarasztalása, a vizitdíj ügyében elrendelt népszavazás, vagy a vagyonadó megsemmisítése, milyen fontos szerepet töltött be a jobboldali kommunikációban.

Az új jelölési rendszer azt jelenti, hogy a jelenlegi kormánypártok a most kilenc taggal működő bíróságba további két bírót választhatnak, gyakorlatilag mindenfajta érdemi kontroll nélkül. A következő ciklusban pedig a tizenegy tagból kilencet fog megválasztani a kormánypártok javaslatára az akkori Országgyűlés. Természetesen a jelölés és a választás eddigi gyakorlata sem volt problémamentes. Önmagában a jelölés és a választás módjának megváltoztatása nem váltana ki tiltakozást. A változtatás módja azonban gyakorlatilag felszámolja az Alkotmánybíróság függetlenségét és megszünteti pártatlanságát. Az így létrejövő testületről senki nem hiheti, hogy a döntései során függetleníteni tudja magát attól a politikai csoporttól, amelynek bizalmából tevékenykedik.

Az Alkotmánybíróság függetlenségének és pártatlanságának felszámolása nemcsak az emberi jogok, az alkotmányos rend, és az Alkotmány védelmére hivatott szervet teszi alkalmatlanná feladatának ellátására, hanem a kormányzati hatalom másik kontrollját, a népszavazás intézményét is fel tudja számolni. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis abban a kérdésben, hogy egy adott tárgykörben lehet-e népszavazást tartani vagy sem, a végső döntést az Alkotmánybíróság mondja ki. Ha a mindenkori Alkotmánybíróság egy adott politikai irányzat bizalmi embereiből áll, akkor a népszavazás kérdésében hozott döntésével is ennek a politikai irányvonalnak az érdekeit szolgálhatja.

A mindenkori kormány pénzügyi gazdálkodását hivatott ellenőrizni az Állami Számvevőszék, amelynek szintén független vezetőjét tizenkét évre választják, és gyakorlatilag elmozdíthatatlan pozícióba helyezi őt a törvény. Az új kormány erre a pozícióra egy olyan személyt javasol, aki 1998 óta folyamatosan a Fidesz parlamenti frakciójának tagja. A jelölt szakértelmét mindeddig a sajtóban senki nem vitatta, viszont senki nem állíthatja róla, hogy független vagy pártatlan lenne.

A harmadik terület a médiáé. Ezen a téren több törvényjavaslatot is benyújtottak kormánypárti képviselők. Ezek a javaslatok - valószínűleg helyesen - összevonják az úgynevezett közszolgálati televízió- és rádiócsatornákat, és a nemzeti hírügynökséget. Az összevonással együtt azonban felszámolják a függetlenség és pártatlanság lehetőségét is. A döntés ellen tiltakozó Transparency International Magyarország közleménye megállapítja: „A TI aggályosnak tartja a felállítandó Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Fidesz-KDNP elnökjelöltjét is, aki az ORTT egykori tagja, előtte nyolc évig a Fidesz-frakció parlamenti képviselője."

A javaslatok részét képezi a korábban már alkotmányellenesnek nyilvánított vélemény-helyreigazítás intézményének újbóli bevezetése, amit az Alkotmány módosításával úgy akarnak elérni, hogy a jelenlegi Alkotmányból gyakorlatilag kiveszik a véleményszabadság jogát. Ezen keresztül azt lehet elérni, hogy a független sajtót indirekt módon arra kényszerítik, hogy ne közöljenek véleményeket, mert különben annak lesznek kitéve, hogy a véleménnyel vitatkozók cikkeit kell közölniük. A jogszabályok jelenleg ugyanis a tények helyreigazítását teszik lehetővé, amely tények objektívak, viszont a vélemény nem az. Jelenleg a sajtótermék kiadója vagy a kereskedelmi csatorna tulajdonosa arra tud vigyázni, hogy lehetőség szerint csak valós tényeket közöljenek, arra azonban soha nem tud majd vigyázni, hogy csak olyan véleményt közöljön, amivel senki nem vitatkozik.

forrás : hetek.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.