Oszsza meg másokkal is

Ha nem megy a költségvetési hiány elengedésével [1] , majd megy máshogy – a kormány, úgy tűnik, semmiképpen sem akar engedni az adócsökkentés ígéretéből [2] . A szombattól hétfőig tartó lovasberényi kormányülésen számos gazdasági kulcskérdés is szóba került, Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivő ezek közül az egykulcsos személyi jövedelemadó tervezetét említette [3] vasárnapi tájékoztatóján. Lapunk több forrásból megerősített információja szerint két olyan intézkedés tervezetével is foglalkoztak, amely sok százmilliárd forint pluszt jelentene a költségvetésnek, így némi mozgásteret engedne a kormányzatnak arra, hogy a hiánycél tartása mellett a gazdasági növekedést ösztönző lépéseket (például: adócsökkentés) tegyen. Miután Brüsszel egyértelművé tette, hogy nem enged a 3,8 százalékos hiánycélból, a kormánynak nincs más lehetősége, mint hogy új bevételi lehetőségek után nézzen. Információnk szerint egy banki különadó és a magánnyugdíjpénztárak átalakításának ötlete is megfordult a kabinet előtt.

Egy harmadik ötlet a belső piac felpörgetését szolgálná, de alighanem ez is komoly ellenállást válthat ki a pénzügyi szférában, ez ugyanis egyfajta kamatplafon bevezetése lenne: a lakosság és a kisvállalkozások hitelhez jutását könnyítené így a kormány.

Egyik informátorunk a kormányülés hangulatát konstruktívnak minősítette, hangsúlyozta, hogy ötletekről folyt a vita, nem döntésként tálalták a politikusok a fentieket a gazdasági vezetőknek, hanem együttműködésüket kérték elfogadható javaslatok kidolgozásához. A hétvégi kormányülésen vendégként részt vettek gazdasági vezetők és szakértők, többek között a Bankszövetség elnöke Erdei Tamás és a Budapesti Értéktőzsde elnöke, Patai Mihály is.

A banki nyereség harmadát elszednék

Lapunk forrásai szerint szinte biztosra vehető, hogy valamilyen banki különadó ötletével áll elő a kormány. A pontos formájáról még nincs információnk, nyilván még sok ponton kidolgozatlan, de a nagyságrend sejthető: évente százmilliárd forintnál is több pénzt lehetne így a büdzsébe pumpálni. (Egy ilyen különadó-tervezetet valószínűleg lelkesen támogatna a markánsan bankellenes Jobbik, sőt akár az LMP is.) Értesülésünk szerint a tervezetről a kormány tájékoztatta a Bankszövetséget és közvetlenül néhány pénzintézetet is.

Öt éve van extra adó

2005 óta előszeretettel vetnek ki pótadót a bankokra a kormányok. Előbb Draskovics pénzügyminiszterként, majd Gyurcsány kormányfőként rótt extra, bevezetésekor átmenetinek mondott terhet a hitelintézetekre, és idén szűnne meg az éppen aktuális adó. Ezek évi 10-30 milliárd forint közötti bevételt hoztak a büdzsének.

A bankszektor tavaly 306 milliárd forint profitot termelt, vagyis a nyereség legalább egyharmadára igényt tartana az adócsökkentéshez mozgásteret teremteni kívánó kormány. Az egész bankszektor profitjából 120-130 milliárd forintot az OTP Bank egymaga hozott össze, vagyis a pótadó a Csányi Sándor vezette pénzintézetnek jelentené a legnagyobb érvágást.

Nem szabad elfeledni, hogy ez az extra elvonás a minden vállalkozást terhelő 19 százalékos társasági adón felül értendő. Vagyis a bankok nyereségének a felét venné el az állam.

A nyugdíjpénzen sok múlik

Annak is nagy esélye van, hogy a kormány valamilyen formában az államháztartásba csatornázza a magánnyugdíjpénztárak vagyonát. Ez egyébként régi feszültség és vita az Európai Unión belül: azok az országok, amelyek nyugdíjreformot hajtottak végre, és a hosszú távon a költségvetés számára előnyösebb magánnyugdíjrendszert is bevezették, sérelmezik, hogy a magánnyugdíjpénztárak vagyona, az oda érkező befizetések már nem jelennek meg a költségvetés bevételi oldalán, de a kiadási oldalon a még szinte kizárólag állami nyugdíjrendszerből fizetett nyugdíjak nagyon is szerepelnek, ezért a költségvetési hiányuk jelentősen nőtt, pozícióik romlottak azokhoz az országokhoz képest, amelyek nem nyúltak hozzá az egyébként fönntarthatatlan állami nyugdíjrendszerhez.

Mint ahogy arról a hét elején beszámoltunk [4] , Surányi György volt jegybankelnök, a CIB Bank elnöke azt a tanácsolta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek, hogy vagy államosítsa a magánnyugdíjpénztárakat, vagy tegye lehetővé, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok átléphessenek az állami nyugdíjrendszerbe, így hatalmas egyszeri összeghez jutna a költségvetés, ami pár évig érezhetően mérsékelné a hiányt. (Surányi akkor azt mondta lapunknak, hogy ő nem adott semmilyen tanácsot hivatalosan, de szakmai véleménye ehhez hasonlatos, jó lenne elérni, hogy a nyugdíjrefomot végrehajtott államokat azonos módon kezeljék a reformon át nem esett országokkal. Matolcsy pedig úgy fogalmazott: egy szó sem igaz a hírből.) Az ügy azóta sem került le a napirendről, sőt egyre valószínűbb, hogy a magánnyugdíjpénztári pénzeket valamilyen módon megpróbálja költségvetési bevétellé tenni a kormány.

Úgy tudjuk, a teljes visszaállamosítást elvetették, két másik tervezeten gondolkoznak. Az egyik szerint előírnák, hogy egy bizonyos határidőig mindenki nyilatkozzon arról, hogy a magánnyugdíjpénztáránál kíván-e maradni vagy visszatér teljesen az állami pillérbe. Emellé természetesen olyan feltételeket teremtetnének, hogy minél többen visszalépjenek az állami rendszerbe.

A másik, esélyesebbnek tűnő megoldás az lehet, hogy az egész magánpénztári rendszer fölé egy állami alapot állítanának föl; a pénztári vagyont ugyanúgy kezelhetnék a vagyonkezelők, mint eddig, de statisztikailag már az államháztartás részévé válna a pénztári vagyon. Ennek az lenne az előnye, hogy elég lenne egy központi helyre bevallani a nyugdíjjárulékot, és úgy osztanák fel az egyes pénztárak között, nem kellene minden egyes pénztárnál ezt a fajta adminisztrációt elvégezni, így pedig csökkenthetők lennének a költségek, a befizetésekből való levonás, és ez a megoldás számít inkább piacbarátnak.

Hat-nyolc évig biztosan előnyös lenne a költségvetésnek

Mindkét megoldás ugyanahhoz vezet: abban az évben, amikor az emberek visszalépnek a 2700-2800 milliárd forintot kezelő magánnyugdíjpénztári szektorból az állami nyugdíjpillérbe, vagy ez a vagyon a költségvetési szektorba kerülne statisztikailag, a költségvetés hatalmas egyszeri bevételhez jut, és ennyivel csökken is az államadósság. Pár évig ráadásul az államháztartást gazdagítanák a pénztárakba fizetendő járulékok, érdemi kifizetésre pedig hat-nyolc évig nem kerülne sor. (Akkor kezdenek csak el nagyobb számban nyugdíjba vonulni a mostani magánnyugdíjpénztári tagok.)

A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a 2700-2800 milliárd forintnyi pénztári vagyon csaknem fele állampapírban van, ha minden pénztári tag visszakerülne az állami pillérbe vagy pénze statisztikailag átsorolódna oda, akkor 1350-1400 milliárd forinttal azonnal javulna a költségvetési egyenleg és csökkenne le ennyivel az államadósság. A pénz másik felét részvényekben tartják a pénztárak, ez csak az első esetben segítene a büdzsének, mert akkor a részvényeket eladnák a pénztárak és az értük kapott pénzt az állam- vagy nyugdíjkasszába utalnák. Ha viszont egy állami alap kezelné a vagyont (második megoldás), akkor a részvényhányadtól egy fillérrel sem lesz jobb a költségvetési szaldó, csak az állami vagyon értéke növekedne.

Bármelyik megoldást is választja a kormány, a lépés az említett ok miatt nemcsak egyszeri extrabevételhez juttatja a büdzsét, hanem 6-8 évig évente még a GDP arányában 1-2 százalékpontot, 250-500 milliárd forintot is hoz az államháztartás konyhájára. Ez két tételből áll: egyrészt abból, hogy ezentúl az államot gazdagítanák a pénztártagok a járulékaikkal, másrészt pedig abból, hogy már nem kellene fizetnie a kormánynak az 1350-1400 milliárd forintnyi államadósság után kamatot, hiszen az államadósság csökkenne.

Ezek azonban csak rövid távú előnyök, amelyek hat-nyolc év után már elkezdhetnek elolvadni, és aztán előjönnek a hátrányok. A hátrány abból fakad, hogy magánnyugdíjrendszerünk tőkefedezeti elven működik, vagyis amennyit befizet a személy, annál többet (a befektetés hozamaival megnövelt összegen felül) nem kap vissza. Ez a rendszer tehát fenntartható hosszú távon. Ezzel szemben az állami nyugdíj felosztó-kirovó jellegű, és már ma is – még a magánpénztári rendszer hatásait is kikorrigálva – deficites, többet költ a mostani nyugdíjasokra, mint amennyit a jelenlegi járulékfizetők (alkalmazottak, egyéni vállalkozók, társas vállalkozás tagjai) befizetnek. A demográfiai folyamatok ezt a helyzetet még súlyosbítják is. Vagyis – szól a magánnyugdíj-pénztári ág felszámolása elleni érv – megszüntetünk egy önjáró, minimum nullszaldósan működő rendszert, a pénzt áttoljuk az államhoz, az meg beleönti az évente egyre növekvő hiány mellett működő felosztó-kirovó pillérbe, így összességében rosszat teszünk a hosszú távú fenntarthatóságnak.

Hacsak nem az történik, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszerünk önjáró tulajdonságát is „importálja” az állami pillér, vagyis úgy alakítják át az állami nyugdíjrendszert, hogy az valahogy egyensúlyban legyen.

Törjük le a kamatokat!

Úgy tudjuk, egy harmadik intézkedésen is töri a fejét a kormány, de ez még annyira sem kidolgozott terv mint az előbbi kettő: korlátoznák a bankok által nyújtott hitelek kamatát. Ettől azt remélnék, hogy meglódul a lakossági hitelfelvétel, ami hozzájárulhat a belső piac felpörgetéséhez.

Nyilván ennek a lépésnek is lehetnek hátulütői: egyrészt tovább növekszik a lakosság eladósodottsága, másrészt a bankok, mint pénzügyi közvetítők a betéteseik pénzét helyezik ki, tehát egy ilyen korlátozás magával hozná azt is, hogy a betétesek kondíciói (betétkamatok, díjak) is romlanak.

Mindhárom tervezett lépés a pénzügyi szektort érintené keményen. Információink szerint több banki vezető, elsősorban a legnagyobb magyar bank vezetője, az Orbán Viktorral közismerten jó kapcsolatban lévő OTP-elnök, Csányi Sándor jelezte komoly aggodalmait, és a magánnyugdíjpénztári szektorban érintett külföldi befektetők, vagyonkezelők is üzeneteket küldtek a kormánynak az elmúlt napokban.

forrás : index.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.