Oszsza meg másokkal is

Hogyan értelmezzük miniszterelnökünket, hallgatva intelmeit a nemzeti összefogás szükségszerűségéről –mikor, mint ellenzéki vezér, 2002 és 2010 között szinte mindent megtett a nemzet megosztásáért, a gyűlölet előidézéséért?

El kellene felejteni az Országgyűlésből történő kivonulásaikat? A folyamatos destruktív magatartást? – Ha az utóbbi nyolc esztendőben a nemzeti összefogás helyett a börtönnel fenyegetés, az elszámoltatás hangoztatása, a lejáratás volt a helyes magatartási forma – akkor a két kormányzati ciklust követően, miért várnak együttműködést azoktól a nemzettársaiktól, akiknek csak az övéktől eltérő eszmei hovatartozás vagy a vallásuk különbözősége volt a bűnük? (Hogy akadtak bűnözők is a kormánypártok soraiban? – Ez nem tagadható. Jómagam is írtam ezekről az esetekről. Ugyanakkor, ha más nem is, de az feltétlenül a Gyurcsány-kormány javára írható, hogy a szocialista politikusok sem kaptak védelmet bűnelkövetések esetén – elég, ha csak a Zuschlag- vagy a Hunvald-ügyekre gondolunk). – Ha következetes lenne, akkor most a megígért elszámoltatás szüneteiben jónéhány minisztertársa ellen is indíthatna vizsgálatot, bűnügyi eljárást, hiszen Demeter Ervin volt titkosszolgálati miniszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Martonyi János külügyminiszter eseteiben konkrét vádakat fogalmaztak meg az elmúlt években…

Orbán Viktor előélete, családjának a politikai magatartása úgy nagyjából-egészéből ismert. A Kádár-rezsim szempontjából az Orbán család lojálisnak, a demokratikus ellenzék, a nemzeti ellenállás szemszögéből kollaboránsnak számított. – Politikai pályafutását gimnáziumi KISZ alapszervezeti titkárként kezdte, a szocialista rendszer naív és családi hátterét tekintve elkötelezett híve volt. 2006-ban a parlamenti választások előtt nem nyilvános, de kiszivárgott tatai hangfelvétel tanúsága szerint a választási szabályok megszegésére és törvénysértésre biztatta támogatóit, illetve elismerte, hogy ő maga is erre készül, amikor a kampánycsendre vonatkozóan a következőket mondta: „Engem is piszkálni fognak, mert az ellenfelet elmarasztalta az Országos Választási Bizottság, hogy telefonon biztattak embereket a szavazási részvételre. Úgyhogy én is biztatok szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben. Az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az OVB, a jogászok meg megvédenek, oszt jó napot…”

Szintén 2006-ban, október 24-én, az Európai Parlament néppárti frakciójának tanácskozásán felszólalásában jelentette ki, hogy „az Európai Úniónak világossá kell tenni, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból hazug, csaló és a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.” – Mire célzott a Fidesz MPSZ elnöke? – Nyugodt lelkiismerettel leírható: bár Orbán Viktor úr általánosságban fogalmazott, tulajdonképpen arra bíztatta az Európai Únió illetékeseit, hogy ne nyújtsanak anyagi támogatást Magyarországnak…

- Ezzel természetesen nem a dúsgazdag Gyurcsány Ferencbe rúgott és nem azokba, akik az adófizetők pénzén múlatták gondnélküli életüket a szocialista frakcióban, hanem a egymásután következő csapásokat viselő lakosságba – közvetve íly’ módon is rábírva a szavazókat a politikai riválisa elleni lázongásra. 2008-ban, nem oly’ régen, részleteket szivárogtattak ki egy Kéri László által szervezett zártkörű, magánjellegű beszélgetésről, melyen Orbán Viktor is részt vett.

Ezen a beszélgetésen a jelenlegi miniszterelnök többek között kijelentette: „sokaknak sokminden fog fájni: a nagy állami beruházásokat, többek között a fővárosi metróépítkezést, az autópálya-építéseket le fogja állítani…a nyugdíjakat pedig befagyasztja. A Magyar Gárdával kapcsolatban ezen az eszmecserén jelentette ki, hogy ugyanúgy jár el velük, mint Horthy Miklós a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont és hazazavarja őket. Ellenlábasát, Gyurcsány Ferencet, „idiótának” és „bolondnak” jellemezte. (Később a Blikk nevű bulvárlapnak úgy nyilatkozott: „Ha ki is csúszott a számon ilyesmi, nem volt helyes ilyet mondanom. Senkiről sem helyes ilyen durván beszélni.”

Orbán „őszödi beszédének” komoly visszhangja lett. Nem sokkal a botrányos Kéri-körben elhangzott kijelentéseit kommentálva nyilatkozott a Fidesz-orgánumnak számító Hír TV-ben, hogy tulajdonképpen nem is bánná, ha az inkriminált esten elhangzott mondatai megjelennének, „mert úgyis mindig annak a tudatában beszél, hogy valószínűleg lehallgatják a titkosszolgálatok”. Ez így tulajdonképpen a kiszivárogtatókat igazolta és a jó memóriával rendelkezőket egy másik, még 2000-ben tett ellentmondásos – „az Európai Únión kívűl is van élet” – kijelentésére emlékeztette.

A miniszterelnök-mesterségből egy dolgot nagyon megtanult az új kormányfő: sokat ígérni, és néhányat teljesíteni… Az elmúlt évtizedben olyanokat ígért 2002-ben, majd 2006-ban is, hogy azzal már hat-nyolc évvel ez előtt is államcsődöt tudott volna előidézni – persze ha azokban az években beülhetett volna a kormányfőnek járó bársonyszékbe.

Az ország lakossága ma még nem ébredt rá, a 2,7 millió egészen biztosan nem, hogy a középmagas politikusok között géniuszak számító Orbán Viktort az egész választási procedúrából egyes-egyedül a hatalom megszerzése érdekelte… Erre vágyott úgy és oly’ annyira, mint még talán soha egyetlen politikus sem. Sikerült becsapni 2,7 millió választót és megszerezni azt a jogosítványt, hogy immár azt tehet, amit akar. A kétharmados többség tulajdonképpen a parlamenti diktatúrával egyenlő. Nagyobb hatalmat kapott, mint egykor Kádár János – hiszen a „nyolcadik utas” a dmokráciára és a szabad választásra hivatkozhat, ellentétben elődjével, aki egy katonailag megszállt országban riválisok nélkül rendezhette meg az országgyűlési választásokat.

Az viszont nem vitatható, hogy Kádárnak – a szintén népszerűnek – a hatalom megszerzéséhez nem kellett annyit hazudnia, mint késői követőjének.

forrás : magyarorszag.ma / Szemenyei-Kiss Tamás

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.