Oszsza meg másokkal is

A hét elején megkezdődött és a pénteki nappal le is zárul a miniszterjelöltek kinevezés előtti bizottsági meghallgatása. A kijelölt belügyminiszter-jelöltet négy parlamenti bizottság is meghallgatja, mielőtt a jövendőbeli miniszterelnök felterjeszti kinevezési okmányát az államfőnek.

A végkifejletet illetően senkinek nem lehet kétsége, igaz, én kissé naívan pár hónapja még abban bíztam, hogy a Fidesz vezette erős többségnek kínos újra meghúzni Pintér Sándort. A dolog eldőlt. Izgalmas persze, miként is lesz a közbiztonsági ügyek megoldó embere egy sor kényes üggyel a háta mögött belügyminiszter, engem azonban most jobban foglalkoztat, hogy mit is kezd az általa bónuszként megigényelt nemzetbiztonsági területtel.

Bár – ismereteim szerint – a Fidesz-vezérkar sem volt lelkes az ötlettől, Orbán Viktor a Gergényis elszólás ellenére nemcsak bizalmáról biztosította Pintért, hanem az NBH sorsával kapcsolatos belső vitát is a nyugalmazott rendőrtábornokként aktív vállalkozó javára döntötte el. Ezzel Pintér a rendszerváltás óta a legjelentősebb erőtér birtokában kezdheti meg köz- és belbiztonsági munkáját, nem mellékesen az önkormányzati terület felügyelete mellett.

A dolog eldőlt, mi értelme tehát a meghallgatásoknak, puszta formalitás, amolyan kötelező talajgyakorlat? Nem gondolnám, hiszen mégiscsak parlamenti demokráciában élünk, és intézményeink – beleértve a parlamenti bizottságokat is – nem arra valók, hogy érdemi teljesítmény, vagyis elemi kérdések felvetése nélkül essenek túl a szembejövő, rutinszerűnek tetsző feladatokon.

Márpedig a sűrű meghallgatási menetrend szerint Pintér Sándort elsőként csütörtökön reggel 8.30-tól az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi, majd kb. 10 órától a nemzetbiztonsági, ezt követően, de még ugyanezen a délelőttön 11.30-tól az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság hallgatja meg, míg az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előtti meghallgatására péntek délelőtt kerül sor.

Lehet, hogy naívan, de azt gondolom, valamennyi bizottsági meghallgatás külön jelentőséggel bír, és egyaránt fontos. De vajon a miniszter-jelölt bemutatkozó szövege után fennmaradó – jó esetben - 45-50 perc mire lesz elegendő mondjuk a nemzetbiztonsági bizottságban? Ebben a bizottságban számos kérdést fel kell vetnie a jogállami normákra érzékeny képviselőknek, beleértve a kormánypárti oldalt.

Sőt, van olyan kényes téma, mely még a miniszter-jelölt meghallgatása előtt, legkésőbb a nemzetbiztonsági bizottság alakuló ülése előtt is tisztázásra várt. Bizony azóta sem tudunk róla, miként kezelték, illetve oldották meg ezt a kérdést az ügyvezető kormány, és az NBH illetékes vezetői.

* A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 15. §. harmadik bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy "Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok országgyűlési képviselőre vagy vele közös háztartásban élő hozzátartozójára vonatkozóan információgyűjtő tevékenységet kezdenek (folytatnak), e tényről a miniszter haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot. Az ügyben érintett képviselő e tevékenységről nem kaphat tájékoztatást."

Bizony ennek a törvényi rendelkezésnek az értelmében amennyiben – legyünk konkrétak – a Jobbik bármely parlamentbe jutott képviselőjével szemben információgyűjtő tevékenység zajlik, akkor arról "haladéktalanul tájékoztatnia" kellene a még hivatalban lévő Juhász Gábornak, a bizottság szocialista elnökét. Nincs mérlegelési jogköre.

Persze felvetődhet az is: lehet, hogy nem is folytatnak információgyűjtő tevékenységet egyetlen jobbikos képviselővel szemben sem. Meggyőződésem szerint, ha a törvény által előírt feladatoktól (a már idézett törvény 3., 4. és 5. paragrafusa) nem függetlenítették magukat nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai, vezetői, akkor szükségszerűen néhányan a Jobbik frakciójából "látókörben" voltak az elmúlt években, és vannak mind a mai napig. Mi történhet velük, változhatott-e a szolgálatok viszonya hozzájuk azok után, hogy bejutottak a parlamentbe?

Meggyőződésem szerint az alkotmány, és a vonatkozó törvényi szabályozás alapján nem.

Éppen ezért, ha az általam hivatkozott törvényben előírt eljárás Juhász Gábor részéről elmarad, annak csak egy oka lehet: valahol, valakik – nem bölcsen, mi több a vonatkozó törvényi szabályozástól függetlenül – úgy döntöttek, hogy "parlamenti párt képviselőivel nem foglalkozunk, velük kapcsolatos információgyűjtő tevékenységet nem folytatunk".

Az is lehetséges – remélem nincs így –, hogy amikor a Jobbik a tavalyi EP-választásokon eredményesen szerepelt, az illetékesek, számolva azzal, hogy a párt egy év múlva már parlamenti tényező lesz, úgy értékelték, hogy "bevett pártra nem dolgozhatunk".

Nyilvánvaló, hogyha valaki esetében például alkotmányvédelmi vagy gazdaságvédelmi szempontból a megfigyelés korábban indokolt volt, a kockázati tényező fennállt, akkor az pusztán attól nem lett érdektelen, hogy az illető parlamenti képviselő-jelölt lett, majd képviselő, vagy éppen a nemzetbiztonsági bizottság tagjának jelölték.

Szép is lenne, ha egy kormánypárti képviselővel, vagy például egy miniszter-jelölttel szemben csak azért nem tennék a dolgukat a nemzetbiztonsági szolgálatok, mert valahol megszületett egy olyan értelmezés, hogy parlamenti párt tagjaira, vagy kormánytag-jelöltekre különleges mentesség vonatkozik.

* A nemzetbiztonsági szolgálatok szétszedése, az Információs Hivatal, a polgári hírszerzési tevékenység Külügyminisztérium, illetve Martonyi János alá helyezése is igencsak vitára érdemes kényes kérdés. Nem találok rá választ, hogy a Fidesz-vezérkar miért fogadta el végül, hogy a szolgálatok közül belpolitikai szempontból a legkényesebb feladatokat ellátó Nemzetbiztonsági Hivatalt, illetve beharangozott új nevén az Alkotmányvédelmi Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatokat Pintér Sándor maga alá gyűrhesse.

Könnyen lehet persze, hogy a mostani összetételben felálló kormány csak átmeneti, és mandátuma belső megállapodás szerint nem szól két évnél többre. Ezzel együtt Pintér erős jogosítványokkal ellátott kinevezése igencsak kockázatos, amit egyébként nemcsak a liberális közönség, hanem a Fidesz-közeli véleményformálók, sőt a szavazótábor egy része is megütközéssel fogadott.

A rendteremtéssel összefüggő várakozások igencsak széttartanak. Az igények között nemcsak a kisértékű, de sokak biztonságérzetét romboló lopások, betörések radikális visszaszorítása, valamint a korábbi kormányzó elit tagjainak a levadászása szerepel kiemelt helyen, hanem az "oligarchák" (ennek a fogalomnak az értelmezésénél vélhetően eltér a fideszes szóvivők és a szélesebb közönség álláspontja), a helyi kiskirályok (köztük Fidesz-színekben is működő önkormányzati vezetők) megfékezése, a korrupció visszaszorítása, rendőri túlkapásokkal szembeni fellépés, és nem utolsósorban a Fidesz által is gyakran bírált nemzetbiztonsági munka depolitizálása is.

A rendszerváltás előtt működött utoljára egy minisztérium irányítása alatt a rendőrség és az állambiztonság. Az állambiztonsági, belbiztonsági, belső elhárítási feladatok elkülönítése a rendőri szervektől és a belügyi irányítástól közös döntése volt a rendszerváltó pártoknak, de az átmentésben gondolkodó állambiztonsági szolgálati vezetők is igenelték ezt a lépést, mert újszerű formai, szervezeti megoldásokkal is demonstrálni szerették volna, hogy készek, és képesek az új kor követelményeinek megfelelően működni.

Nos, az állambiztonsági múlt rosszemlékű gyakorlatától függetlenül szólnak érvek a belügyminisztériumi felügyelet alá szervezés mellett, még konkrétabban a rendőri tevékenység és a nemzetbiztonsági munka kapcsolatának újragondolása, együttműködésének javítása mellett (lásd roma áldozatokat követelő sorozatgyilkosság).

Sőt, nemzetközi példák mutatják, hogy ez a modell nemcsak állampárti keretek között létezik, és akár nagyon hatékonyan is működhet. Például Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban a belső elhárítást végző szervek a Belügyminisztérium felügyelete alatt működnek. Ugyanakkor ezekben az országokban a rendőri, nyomozóhatósági és a belső elhárítási, alkotmányvédelmi feladatokat világosan lehatárolt hatáskörök mentén látják el az egymástól jól elkülönült szervezetek, jogszabályok által pontosan meghatározott keretek között.

Nálunk egyelőre még hír sincs arról, miként változik a jogszabályi környezet, milyen garanciális normák kidolgozásán fáradozik a kormánytöbbség. Márpedig jogállamban a személyi garanciáknál erősebb, jogszabályokban is tetten érhető normákat kell kiépíteni. Ráadásul vagyunk néhányan ebben az országban, akiknek Pintér Sándor személyi garanciának sem elég imponáló.

* Nagyobb izgalmat egyelőre az elnevezés váltott ki a rosszemlékű áthallás okán. Bár az AVH (Alkotmányvédelmi Hivatal) nem ÁVH (Államvédelmi Hivatal), sőt az alkotmányvédelem fogalmának használata kifejezőbb, sokkal inkább fedi le azt a tevékenységet, amelyre ezen a területen hivatott az illetékes szolgálat, mégis összeolvasva rossz az akusztikája, nem beszélve arról, hogy a közrendet gyakran erőszakosan megbontó csoportok eddig is előszeretettel skandáltak "rendőrállamot", "ÁVÓ"-t.

Nem lehetne - az előzményekre tekintettel – mégis inkább Szolgálat, mint Hivatal, vagyis Alkotmányvédelmi Szolgálat (AVSZ) a szerv új elnevezése? Persze ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogyan teljesítik törvényben előírt feladataikat a Pintér irányítása alá helyezett nemzetbiztonsági szolgálatok.

A nemzetbiztonsági törvény szerint nemzetbiztonsági érdek: "az ország az alapvető emberi jogok gyakorlását biztosító alkotmányos rendjének, a többpárti rendszeren alapuló képviseleti demokráciának és az alkotmányos intézmények működésének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések felderítése és elhárítása." Bizony az elmúlt években a végrehajtó hatalom, konkrétan az NBH alkotmányos normáinkat kikezdő jelenségekkel, szerveződésekkel kapcsolatosan végzett felderítő, de még inkább elhárító munkája megalapozottan kritizálható.

A Jobbik Fideszre nézve is fenyegető parlamentbe jutását követően nem egyszerűen arra van lehetősége a kormányzó többségnek, hogy a rendszerváltás óta először világos határvonalat húzzon a jobboldal, és a szélsőséges, alapvető alkotmányos normáinkat, emberi jogainkat megkérdőjelező politikai magatartás között, hanem arra is, hogy – alkotmányos eszközökkel – fellépjen velük szemben. Ehhez az első lépés, hogy felhagynak a különleges mentesség félreértelmezett gyakorlatának elfogadásával.

A szerző volt liberális országgyűlési képviselő.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.