Oszsza meg másokkal is

Zászlók már az ókorban is feltűnnek, használatuk megelőzi a címerekét. A középkorban a zászlókra ugyanazokat az ábrákat volt szokás helyezni, mint amelyek a pajzson szerepeltek – mondta el az MNO-nak Bertényi Iván történész.

„A' nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a' háromszínű rózsa polgári jel képen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a' nemzeti lobogó és ország czímere használtassék.”

(részlet az 1848-as áprilisi törvények XXI. törvénycikkéből)

Az árpádsáv, vagyis a vörös-ezüst sávozás Imre király 1202. évi aranybullájának a hátlapján látható először. Elképzelhető, hogy a valamikori vörössel borított pajzsnak az erősítésére szolgáló ezüst lemezeket látták így együtt vörös-ezüst sávnak a címeren. Amikor Aragóniai Konstancia, Imre király felesége Magyarországra jött, az aragón címerben függőleges aranysávok voltak, tehát lehet, hogy a vörös-ezüst vízszintes sávozás ennek ellenpárjaként alakult ki.

Az a szimbólum, hogy a négy ezüst sáv a négy folyót – a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát – jelenti, csak jóval később tapadt hozzá. Egyes szakemberek szerint az összesen hét sáv a hét törzset jelképezi.

A vörös-ezüst sávozás egyértelműen az Árpád-házhoz kötődik, de azt nehéz megmondani, milyenek voltak a korabeli zászlók. Kálti Márk Képes krónikája leírja elődeink jelképeit, képein – amelyek a 14. században készültek – a 11-12. századi trónharcoknál több árpádsávozású zászló szerepel. Többnyire úgy, hogy az egyik fél, rendszerint a király, vörös zászlón ezüst kettős keresztet, a vele szemben álló herceg pedig vörös-ezüst sávokat használ. A 13. században ugyanis általánosan jellemző, hogy a királyok hercegkorukban a sávokat, majd megkoronázásuk után a kettős keresztet használják, de ezt mind csupán a pecsétektől tudjuk.

A vörös-ezüst sávok nagyjából végigvonultak a magyar történelmen. A 14. században már úgy tekintik, hogy nemcsak az Árpádok családi jelképe, hanem Magyarország címere is. Az Anjouk például címerükben egyesítik a sávokat saját családi címerükkel, az arany liliomokkal behintett kék mezővel. Az uralkodók ebben az időben hol a sávokat, hol a kettős keresztet használják, majd I. Ulászló idején kerül a kettő egyazon címerpajzsba. Mátyás viszont előszeretettel vörös-ezüst sávozott pecséteket használ.

Zászlókon ezt nehezebb követni, de vannak olyan ábrázolások, amelyeken fellelhető, II. Rákóczi Ferencnek például maradt ránk olyan zászlaja, amely vörössel és ezüsttel sávozott. Mint ismert, a nyilasoknál is ezeket a színeket használják, ám ez tévesen lett azonosítva az árpádsávokkal. Egyrészt a nyilasok melléteszik a saját jelképüket – fehér körben vagy négyzetben zöld nyilaskereszt, benne a „H” betűvel –, másrészt kilenc sávot, nem pedig az eredeti hetet használják.

A trikolór

Egyes középkori freskókon a magyar nemzeti színek, a piros-fehér-zöld – heraldikai nyelven vörös-ezüst-zöld – már szerepelnek. Mátyás korában azonban már biztosan kortárs. A középkori királyi kiváltságlevelekre akkoriban függőpecsétet tettek, vagyis az oklevél aljára selyemsodraton ráfüggesztettek egy pecsétet. Mátyás ideje alatt ezek a selyemsodradok már piros-fehér-zöld színűek.

Innentől többször is feltűnik, például 1601-ben Báthory Zsigmondnak a török szultán piros-fehér-zöld zászlót küld ajándékba. A használata eleinte amolyan „búvópatakként” érvényesül, ám a királyi koronázásoknál önállóan is feltűnik. A katonai zászlókon nem szerepel, mert azokon a Habsburg Birodalom fekete-arany színeit használják.

Mária Terézia idejében történik valami. A bajor választófejedelmet választják meg német-római császárnak, aki nem Habsburg, így a német-római birodalmi zászlókat nem lehet használni. Ezért a királynő rendelete szerint 1743-ban „magyar lábra” állítják a hadsereg jelvényeit: vörös és zöld lángnyelvekkel borított fehér zászlót használnak. Ez rövid ideig tart, mert nem sokkal később Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia férje lesz a német-római császár, így visszatérnek a birodalmi színekhez.

A 19. század elején jelenik meg határozottabban a magyar trikolór. Egyre inkább előre tör, de ekkor még nincs Habsburg-ellenes íze. 1848-ban hozzák azt a törvényt, hogy a magyar nemzeti színek és a címer „visszahelyeztetnek” ősi jogaikba. 1849-ben, a szabadságharc bukásakor kap Habsburg-ellenes élt, mert Haynau egy rendeletében előírja, hogy azokat, akik piros-fehér-zöld színeket használnak, a legszigorúbban meg fogja büntetni. 1867-ben, a kiegyezés után mégis visszajöhet a trikolór, a három színt a magyar intézmények innentől már minden gond nélkül használhatják.

A magyar történelmi zászlósor

1. Honfoglaláskori zászló
2. Szent István király zászlaja
3. Az Árpád-házi királyok árpádsávos zászlaja
4. Az Árpád-házi királyok kettős keresztes zászlaja
5. Az Anjouk királyi zászlaja
6. Hunyadi János kormányzó zászlaja
7. Mátyás király fekete seregének zászlaja
8. Zrínyi Miklós zászlaja
9. A Nyitra vármegyei nemesi felkelők zászlaja a török időkből
10. Bocskai hajdúhadnagyának zászlaja
11. Bethlen Gábor fejedelem zászlaja
12. Thököly Imre fejedelem zászlaja
13. II. Rákóczi Ferenc fejedelem zászlaja
14. II. Rákóczi Ferenc lovasságának zászlaja
15. A baranyai huszárezred 18. századi zászlaja
16. A jász-kun huszárok zászlaja az 1770-es évekből
17. A Pest vármegyei nemesi felkelők zászlaja a napóleoni háborúk idejéből
18. 1848-as gyalogsági zászló
19. 1848-as lovassági zászló
20. A Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1869-ből
21. A Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1938-ból
22. A demokratikus honvédség zászlaja 1949-ből
23. Az 1956-os lyukas zászló

forrás : mno.hu / Forrai Mária Melinda

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.