Oszdmeg másokkal is

"A bank tevékenységével összefüggő bármely hatósági eljárás alapvetően az üzleti titok körébe tartozik, annak nyilvánossága csak jogszabályi előírások esetén és mértékében biztosított." A Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. ezzel a képtelen üzenettel tudta le a választ, amikor lapunk arról érdeklődött, foglalt-e le iratokat a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) a pénzintézet által értékesített úgynevezett CDO-kötvények ügyében.

A rendőrség viszont megerősítette információnkat: az NNI pénzügyi visszaélések elleni osztálya - állampolgári bejelentés alapján - nyomozást rendelt el a CDO-k témájában. Az is egyértelmű, hogy a 2009. július 22. óta, ismeretlen tettes ellen (magánokirat-hamisítás, illetve más bűncselekmények gyanúja miatt) folyó eljárás keretében a nyomozók éltek a nagyüzemi dokumentumlefoglalás eszközével.

 

A Kulcsár-botrány terhes örökségét viselő K&H tehát újra krimibe keveredett. Míg a brókerbomba 2003-as robbanása után az derült ki, hogy a pénzintézet korábbi VIP-ügyfeleinek egy része Kulcsár Attila cinkosaként működött, addig most a privátbanki partnerek a károsulti oldalon kötöttek ki. Némileg leegyszerűsítve annyi történt, hogy bepaliztak háromszáz "prémium kategóriás", a K&H-hoz többnyire 15-20 éve hűséges ügyfelet. Egyikük például - aki társaihoz hasonlóan évi 50-200 ezer forintot fizetett, hogy megtakarításait magasan képzett privátbanki tanácsadó kezelje - 2006-ban 50 millió forintot fektetett be olyan CDO-kötvényekbe, amelyeket a magyar állampapírnál is biztonságosabbnak hirdettek.
íbr> Az ajánlatra majd' minden óvatos (alacsony kockázatviselési hajlandóságú) ügyfél ugrott. Emberünk aztán 2008 végén kimutatást kért a kötvényei árfolyamáról, és ledermedt: 50 millió forintos befektetése hárommilliót ért, de mint a bank szíves közléséből megtudta, ennyiért sem vásárolnák vissza tőle a papírokat - hiába is garantált a K&H két éve "likvid másodpiacot" a CDO-kra.

Arcok a frontról

Az árfolyamzuhanást a bank a globális pénzügyi válsággal magyarázta; ez az indok viszont csakis akkor tűnhetne hitelesnek, ha a pénzintézet nem szuperbiztonságos áruként dobta volna piacra a kötvényeket. A sztori még védhetetlenebb, ha hozzátesszük: a K&H 2005-2006-os marketinganyagai kockázati szempontból jóval ideálisabbnak nevezték a kizárólag a privátbanki ügyfeleknek felkínált CDO-kat (collateralized debt obligation), mint a hagyományos vállalati kötvényeket. Míg utóbbinál a kibocsátó cég fizetőképességétől függ, hogy a kötvény vásárlója visszakapja-e kamatokkal együtt a befektetett tőkéjét, addig a CDO olyan értékpapír, amelyben 4-500 vállalat hiteleit "csomagolták össze".

 

A K&H azzal áltatta ügyfeleit, hogy anyabankja, a CDO-kötvényeket kínáló belga KBC eddig mindig észlelte, ha egy, a csomagban szereplő társaság nehéz helyzetbe került vagy becsődölt, és lecserélte e bizonytalan hiteldarabokat. A Figyelő azonban már 2008 áprilisában felhívta a figyelmet, hogy a KBC ócska vállalati kötvények garmadát adta el CDO fedőnév alatt - más források szerint pedig az "összegyúrt" értékpapír amerikai magánszemélyek még ócskább jelzálog hiteleit is tartalmazta. Szintén marketingszósznak bizonyult, hogy a KBC exkluzív értékpapírja "állampapírokkal megegyező besorolással fizet azoknál jelentősen magasabb kamatot", vagy hogy a CDO-sokat "a KBC tőkéje védi", továbbá, hogy "a K&H ezeket a kötvényeket hitelfedezetként is elfogadja". Mindebből 2008-ra egy szó sem volt igaz.

A CDO áldozatainak és a sorsukról döntő K&H-tisztségviselőknek arcuk és nevük is van. A megtévesztetti kör két legismertebb alakja Kovács Ákos dalszerző-előadóművész, illetve Sugár András, Málta tiszteletbeli konzulja, a Westel, majd a T-Mobile Magyarország exvezérigazgatója. Rajtuk kívül más potentátokról is tudunk, akiket a K&H eddig nem vagy csak részben "kártalanított". Köztük van egy valamikori államtitkár, egy volt vállalatvezető özvegye, néhány médiaszemélyiség és egy olyan üzletember, aki rokoni szálon kötődött Bajnai Gordon kormányfő tanácsadói stábjához.

A bankot természetesen minden érintett perrel kezdte fenyegetni, amint 2008-ban tudomást szerzett arról, hogy "a magyar államkötvényeknél is biztonságosabb" papírjai már csak a vételár 3-8 százalékát érik. A K&H eleinte türelmet kért, hogy megfelelő peren kívüli ajánlatokat tudjon prezentálni - ám ezt többen időhúzásként, altatásként értelmezték. Tudták ugyanis: a jogszabályok szerint a megtévesztés felismerése után legfeljebb egy évük van, hogy a CDO-kötvények adásvételére vonatkozó szerződést - érvénytelenség miatt - megtámadják, vagyis bíróságon "kényszerítsék vissza" a banktól a befektetésük száz százalékát. A K&H végül egyenként vizsgálta az igényeket, és peren kívül számos ügyfelet kielégített - különböző mértékben. Ezt a hírek szerint többnyire nem készpénzzel tette, hanem olyan (egyébként nehezen eladható) cserekötvényekkel, amelyek 30-50 százalékkal értéktelenebbek, mint egykor a CDO-papírok.

E banki stratégiának viszont van legalább egy szépséghibája. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) nyugdíjba vonuló főigazgató-helyettese, Schiffer Péter szerint súlyosan törvénysértő, ha a pénzintézet azonos károsultak között különbséget tesz (Heti Válasz, 2009. július 23.). Úgy tudjuk, Kovács Ákos és Sugár András mellett közel két tucat olyan ügyfél akad, aki megunta az 50-70 százalékon való alkudozgatást, és a bíróságon keresi igazát.

Két verdikt

Az igazság feltárásakor a bíróságok és a rendőri szervek két, 2009-ben született, a bankot elmarasztaló dokumentumra is rábízhatják magukat. A PSZÁF már 2009 tavaszán írásba adta, hogy a bank a CDO-kötvények kapcsán többrendbelileg megsértette a tőkepiaci törvényben rögzített ügyfél-tájékoztatási kötelezettségét, ezért - a jogszabályi maximumot jelentő - 10 millió forintra büntette a K&H-t. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy hónapja ennél is messzebb ment: 40 milliós bírságot fizettetett a pénzintézettel, amit azzal indokolt, hogy a bank visszaeső jogsértő - már ami a fogyasztók megtévesztését illeti. (A PSZÁF- és a GVH-verdikt tehát tökéletes kiindulási alap lehet azon ügyfelek számára, akik megtévesztésre hivatkozva perlik a K&H-t. Aligha csoda, hogy a bank szinte azonnal megtámadta a PSZÁF-határozatot a bíróságon, s vélhetően ez lesz a sorsa a friss versenyhatósági döntésnek is.)

Eddig csak a pénzintézet magatartását érintettük, de a kötvénybalhé "mérete" sem akármekkora: miközben a Kulcsár Attila-féle akciók elkövetési értéke 23 milliárd forint volt, a CDO-papírokból 30-32 milliárdnyit adott el a K&H a privátbanki klienseknek - bár ezt az esetet a rendőrségi gyanúsításig nem nevezhetjük bűnügynek. Ám a megtévesztésnek és a tájékoztatási kötelezettség notórius semmibevételének lehetnek személyi felelősei; ráadásul a bankban külön CDO-bizottság működik, amely dönt az ügyfelek - PSZÁF által vitatott - szelektív "kárpótlásáról". Forrásaink szerint e testületben a K&H vállalati divízióját vezető (23 éve a KBC-t szolgáló) Guy Libotnak és a lakossági vezérigazgató-helyettes Bába Ágnesnek van meghatározó szava. Utóbbiról a Népszabadság 2003-ban tudni vélte, hogy érintett lehetett Kulcsár csalássorozatában - a K&H azonban cáfolta a lap gyanúját.

Úgy értesültünk, CDO-ügyben leginkább a bank önkormányzati és EU-projektek igazgatóságát vezető Pozvai Ferenc dolgozik Bábáék keze alá; PSZÁF-os előélete miatt szinte automatikusan hozzá kerülnek a felügyeleti büntetéssel "kecsegtető" témák. Ugyanez a Pozvai 2003-ban - még a PSZÁF színeiben - a brókerbotrányba keveredett "régi" K&H ellenőrzését végezte, és később épp Kulcsár Attila egyik utódja lett a banknál (az önkormányzati és EU-projektek szakág élén). Amikor pedig Libot, Bába és Pozvai CDO-s ügyfelekkel kapcsolatos konkrét tevékenységéről érdeklődtünk, írásbeli fenyegetés érkezett a banktól: "Munkatársaink nevének felhasználása vagy rossz színben való feltüntetése büntetőjogi következményeket vonhat maga után."

 

A belgák akarták?

Mindezek után maguktól adódnak a költői kérdések: miért érte meg a K&Hnak, hogy perbe és haragba keveredjen legmegbecsültebb ügyfeleivel és a fogyasztóvédelmi hatóságokkal, illetve "magára húzza" a rendőrséget? Ha egy bank a legvagyonosabb partnereit is átejti, mire számíthatnak a kispénzű, alacsony érdekérvényesítő képességű ügyfelek? A privátbanki tanácsadók miért nem figyelmeztették klienseiket, hogy a Fitch Ratings hitelminősítő intézet már 2008 márciusában negatív figyelőlistára helyezett több, a KBC által kibocsátott CDO-kötvényt? Miként lehetséges, hogy egy fizetett tanácsadó akkor kap pluszjutalékot, ha a bank termékét rátukmálja az ügyfélre - az ügyfél kárának minimalizálásában viszont nem teszik érdekeltté?

Miután a Kovács Ákos által a K&H ellen indított pert a pénzintézet ügyvédje sikertelenül próbálta zárttá nyilváníttatni, az első (tavaly szeptemberi) tárgyalási napon a Heti Válasz a bank védekezési taktikáját is megismerte. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a kedves ügyfélnek lett volna alkalma észrevenni a rejtett csapdákat, tehát az értékvesztésért valójában ő felel. A pénzintézet arra hivatkozik, hogy fél évvel a CDO-k 2006-os értékesítése után(!) angol nyelvű tájékoztatót juttatott el a kötvényvásárlókhoz. A PSZÁF határozata ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a kockázatfeltáró tájékoztatókat magyar nyelven kell kibocsátani (ami a CDO-k esetében különösen indokolt lett volna, hiszen még a magasan képzett pénzintézeti alkalmazottak többségének is "kínai" volt a túlontúl szakmaira sikeredett angol szöveg).

Noha a K&H felelőssége vitathatatlan a CDO-ügyben, bennfenteseink szerint az is tény, hogy a bank mindvégig az anyavállalat előírásait követte. A KBC adatta el a külföldi - köztük a magyar - leánycégekkel e sajátos kötvénykonstrukciókat, és szintén a belga főnökség kérte a budapesti CDO-bizottságot, hogy készpénzben és száz százalékon lehetőleg senkivel se egyezzen ki. Az viszont már a K&H sara, hogy a magyar privátbanki ügyfelek egyedülállóan silány felvilágosítást kaptak a CDO-król, illetve hogy a bankvezetés különbséget tesz károsult és károsult között.

Egy biztos: akár hónapokon belül megszülethetnek az első ítéletek a K&H elleni polgári perekben. És ezzel az is eldől, kifizetődő volt-e a bank szigora - vagy az egykor tíz- és százmilliókért kötvényeket vásárló, pórul járt ügyfelek esete másokat is a pénzintézettel való szakításra buzdít. Mindenesetre a KBC 2009-ben eurómilliárdokra rúgó segélycsomagokat kapott a belga kormánytól, hogy megőrizhesse európai pozícióit. Lehetséges, hogy léteznek Magyarországnál fontosabb piacok is széles e földrészen?

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.