A két tábor szombaton még csak farkasszemet nézett egymással, vasárnapra aztán kitört a tömegverekedés. A nagy erőkkel megjelenő rendőrök szétválasztották az egymásnak feszülő csoportokat, lezárták az utakat, és megkezdődött az immár szokásos kölcsönös vádaskodás. A jobbikosok szerint őket provokálták, a romák azt mondják, a gárdisták kötöttek beléjük.

Minden úgy zajlott, ahogyan egy jobbára már ismerős forgatókönyvből előre tudni lehet. A Jobbik fórumokat szervez a cigányok lakta falvakban, hogy ezeken a rendezvényeken felbukkanhassanak a betiltott gárda egyenruháját, avagy azonosító jelvényeit viselő csoportok is, mire persze borítékolható a roma reakció: önvédelmi járőrözés, tűzrakás melletti őrség az éjszakában, felindult tüntetők, avagy rettegő, bezárkózó családok. Aztán a törvényszerűen egyre feszültebbé váló helyzetben előbb-utóbb elpattan a húr: megtörténnek a beprogramozott incidensek.

A drámai események kiváltó oka mindig ugyanaz: a romák ellen nyíltan uszító politikai párt – toborzó-programismertető gyűlése ürügyén – félkatonai szervezetének „körítésével” bemasírozik a kiszemelt faluba, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a többségi lakosságot megnyerje küldetésének. A szervezők pontosan tudják, mire számíthatnak azok részéről, akiknek „fegyelmezését” magukra vállalnák – épp ezért provokálják őket. Bizonyítani akarják, hogy terjed a szervezett roma erőszak. És ehhez arra van szükségük, hogy felszítsák a célcsoport harci kedvét, kiváltsák önvédelmi reflexeit, mintegy elősegítsék, hogy félelmében hasonlóképpen alakulatokba szervezze magát.

 

szon.hu

 

Holott jól tudják, hogy noha vannak erőszakos cigányok, de cigány erőszak nincs. A cigányság nem állít fel milíciákat, esze ágában sincs paramilitáris hadsereget működtetni, és nem folytat hecckampányt a „magyarok” ellen. Az agresszív, illetve bűnöző cigány eseti jelleggel követi el tetteit, a roma önkormányzatok és szövetségek pedig valóban civil szerveződések, amelyek nem azért jöttek létre, hogy „móresre tanítsák” a többségi társadalmat. Akik azonban éppen azt akarják elérni, hogy megszülessen az etnikai alapú ellenállás, hogy a roma kisebbség legalább egy része a gárda mintájára – és vele szemben – valamiféle akcióbrigádokat hozzon létre, azok ennek érdekében nem is tehetnek mást, mint hogy fokozzák a roma közösségekre gyakorolt nyomást.

A Sajóbábonyban most történtek tökéletes mintát mutatnak. Miután a Jobbik rendezvénye annak rendje-módja szerint beváltotta a párt hozzáfűzött reményeit, vasárnap estére már ki is adta az eseményeket értékelő közleményét, amely a „sajnálatos és tragikus cigányterrorról” szól, és leszögezi, hogy a parlamenti pártok által leépített rendőrség immár nem képes megvédeni a magyar lakosságot. Éppen ezért ez a legyengített rendőrség „köteles” együttműködni az Új Magyar Gárda Mozgalommal – tekintve, hogy annak csendőrei készen állnak a „kellő törvényi felhatalmazás” birtokában helyreállítani a közbiztonságot Magyarországon. Történelmi példákból ijesztően ismerős ajánlat ez: a félkatonai alakulat először felszítja az agressziót, majd a megfékezésére legitimáltatná magát mint törvényes erőszakszervezetet.

Minderre persze nem kerülhetett volna sor, ha a honi törvénykezés, az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás képviselői időben és a szükséges eréllyel léptek volna fel a szélsőjobbal szemben. A lombikliberalizmus azonban meghozta a maga gyümölcsét. Mire hosszú huzavona után sikerült a gárdázást bírói ítélettel betiltani, a Jobbik elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy rendezvényein rendszeresen negligálja a verdiktet; az „újjáalakult” gárdamozgalom tagjait a bátortalan igazoltatások és szabálysértési büntetések már nem tántorítják el az egyenruha viselésétől, az alakzatban való megfélemlítő köztéri akcióktól, akár a bírák fenyegetésétől sem. Ellenkezőleg: a Jobbik – közeledvén a választások – egyre többet vár kampányában a gárdisták fellépéseitől. Kezdettől az volt a célja ezzel a szervezettel, hogy rendpárti erőt mutasson, éles ellentéteként a parlamenti pártok „tehetetlenségének”; ideértve egyébként a Fideszt is. De a gárdajelenségnek most már komolyabb szerepet szán a szélsőjobb pártja. Amikor legutóbb a pesti Madách téren már mintegy ezer egyenruhás gárdista sorakozott fel, és a rendőrség meglehetős létszámú készenléti csapataival sem oszlatta fel gyűlésüket, az üzenet már másról szólt. Arról, hogy mindenki lássa: nem mernek hozzánk nyúlni. Hogy azt tesszük, amit akarunk, ott jelenünk meg, ahol akarunk, abban az uniformisban, amiben akarunk. Leiskoláztuk a ti jogállamotokat. Mert mi jövünk.

Sajóbábony ismétlődni fog.

forrás : 168ora.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.