Már maga a helyszín, Nyíregyháza-Ilonatanya, az egyik volt téesz-pincéje is megihleti az előadót. Mint mondja, fel kell deríteni az óvóhelyeket, hogy amennyiben „menni kell", akkor legyen hova, hogy „újra tudjuk szervezni, és meg tudjuk védeni magunkat". Posta Imre - talán katonai múltjának köszönhetően - előszeretettel használ erőteljes háborús képeket, hogy negyvenfős hallgatóságát (ülőalkalmatosságról mindenki maga gondoskodott) feltüzelje. „Az élelem nem is fontos, sokáig bírjuk nélküle, csak a gyerekeknek kell. Meg a víz a fontos, azért jönnek ide a zsidók is" - magyarázza az előadó, aki beszédében többször is utal egy közelebbről meg nem nevezett fegyveres eseményre.

Szerinte nyugodtan fel lehet venni hitelt, úgysem kell majd visszafizetni, hiszen polgárháború lesz. „Fegyverrel kell megvédenünk magunkat" - hangsúlyozza. Csapongva beszél, de a fegyverek mellett állandóan visszatérő motívum a zsidóság, a cigányság és a „maffiakormány". Persze az előadó magáról is ejt néhány szót. Megtudhatjuk például, hogy médiatörténelmet írt, amikor a Budapest TV-n egyórás nyílt interjúban sikerült elmondania a zsidó betelepülés elméletét. Hozzáteszi: ő nem politizál, szakmája az igazság keresése és kimondása, és azt is elárulja, hogy a hazai radikálisok között neki az a szerepe, hogy az egyes sejteket összefogja. Posta a rendezvényen a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet pólóját viseli. A szervezet - amely a Jobbikkal kötött együttműködési szerződést - szerinte azt teszi, amit egy szakszervezetnek tennie kell, „amitől reszketnek".

A szónok szerint „maffiakormány "van Magyarországon, és a keresztapák természetéhez híven nem akarják átadni a hatalmukat. Nem kíméli a Fideszt sem, ahol szerinte Orbán Viktor - aki egyébként Tel Avivból kapja a parancsokat - egyből megszabadul azoktól, akik kritizálni merik. Sőt, veszélyben érzi a Jobbikot is: ha a mostani eufóriában nem áll arra az oldalra, ahova állnia kell, akkor elsodortatik. Sokat sejtetően elmondja, hogy megkereste egy fideszes parlamenti képviselő, aki önkormányzati vezető is egyben, és elárulta: többed magával rájöttek, hogy a párt vezérkara nem az, aminek látszik. Ezért - Posta állítása szerint - új pártot alapítanak, és már a bíróságon van a bejegyzés. Hangsúlyozza: ha ősszel nem történnek lényegi változások, akkor visszafordíthatatlan pályára kerül az ország, és megállíthatatlan lesz a zuhanás.

Egy hirtelen témaváltás után már a hazai demográfia útvesztőiben találjuk magunkat. Posta szerint egymillió zsidó él Magyarországon, és minden jel arra mutat, hogy még csak most készülnek a „nagy invázióra". A cigányok szerinte 1,2 millióan vannak, így - állítja az előadó - már több mint kétmillió a magukat magyarnak nem vallók száma.

A vastagját a zsidók kapják. „Egy rendőr kollégám, aki Ferihegyen dolgozik, adja le a jelzéseket, hogy El Allal jönnek, de nem mennek. Leszálló van - családostól jönnek, papa, mama, gyerekek -, de felszálló nincs" - adja meg az összeesküvés-elmélet egy újabb mozaikját Posta, megjegyezve, hogy eközben a magyar fiatalokat „ellehetetlenítik".

„Mindenképpen ki kéne pattintani ezt a háborús történetet, mert a háború az mindenre gyógyír lehet" - tér vissza a kezdeti szálhoz az előadó, majd a Kárpát-medencéről, mint új Cionról értekezik. Posta az ellenség adatainak összegyűjtésére buzdít. „Adatokat gyűjteni az kutya kötelességed! Fegyverrel védeni meg a hazát az egy dolog, de a háború felderítéssel kezdődik, tehát mielőtt belecsapnánk a háborúba, előtte adatokat szedünk össze. A barátokat, az ellenségeket és a potenciális ellenségeket" - magyarázta. Posta szerint mindenki teszi a saját frontszakaszán a tennivalóját. A Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet állítólagosan hatezres létszámával kapcsolatban felteszi a kérdést: miért olyan marha nagy szám ez? „Mert ezek végrehajtó rendőrök fegyverrel az oldalukon! Azért félelmetes ez, mert az a hatezer rendőr - ha ezt jól sikerül megszervezni - elég erőt képvisel az országban mindenhol" - jelenti ki, de nem tudjuk meg, mi az, amit jól szeretnének megszervezni.

Ellenségkép nélkül nehéz honvédelmet folytatni - jegyzi meg Posta Imre, és jó példával elöl járva újból a kormányt és Orbán Viktort szapulja. Az előadó kifogyhatatlannak tűnik az összeesküvés-elméletekből. A zsidó katonák már itt vannak az országban; az őszre tervezett NATO- hadgyakorlat tárgya tömegpusztító fegyverek keresése lesz, amelyek egyébként már itt vannak, de az is lehet, hogy most hozzák őket; Afganisztánban azért vannak magyar katonák, mert a drogot katonai géppel csempészik, és ebben minden politikus benne van; a folyami csempészést pedig Dávid Ibolya családi köre birtokolja.

Posta Imre jó tanácsokkal is szolgál a nehéz időkre. „Szervezzétek meg az önellátásotokat; figyeljétek meg, hogy kire lehet számítani; álljatok szóba a saját családtagjaitokkal; szerveződjék újra a család; és senki ne higgyen a tévének, még csak ne is nézzétek!" - mondja.

Beszédében a magyar ember mintegy übermensch-ként jelenik meg. „A magyarra nem jellemző, hogy gyűlöl meg hogy kinyílik a bicska a zsebében, mert rosszul néztek rá, még akkor sem, ha be van tintázva a kocsmában. Mi a szeretet népe vagyunk. Magyarnak lenni a világ legcsodálatosabb dolga" - állítja, megjegyezve, hogy az erő nem a fegyverben, hanem a fegyvert fogó kézben van.

Posta úgy véli, most történelmet ír az ország, és ősszel dől el, hogy képesek vagyunk-e talpra állni. „Áldozatok valószínűleg lesznek így is, úgy is. (...) Egy radikális világban mit vársz babám, hogy a házadba menjenek, és ott öljenek meg, vagy az utca végén összefogva meg tudjátok magatokat védeni?" - fogalmaz ismét konkrétumok nélkül.

Végül a mozgósításról beszél: „Nagyon sok embert meg kell szólítani, el kell rángatni, hogy lényeges dolgokról beszéljetek, és ekkor következik az a lépés, hogy ha vannak egyes harcosok, akkor azok álljanak egységgé össze". Ennél a pontnál egy néző bekiált: az most következik! Posta Imre pedig úgy reagál: „Nagyon sok dolgunk van, mondtam, hogy nagyon sok dolgunk van!"

forrás : hetek.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.