2008 nyarától a hazai bankok sok összetett, devizaárfolyamváltozáshoz kapcsolódó befektetést értékesítettek vállalatoknak és magánszemélyeknek. Ezek a termékek hasonlítanak azokra, amelyek az Egyesült Államokban elindították a válságot: se nem biztonságosak, se nem sikeresek, és nem is érthetőek.

A bankok által elkövetett legnagyobb hiba az volt, hogy olyan tanácsadókkal árulták a termékeket, akik maguk sem értették a konstrukciókat. Továbbá a tanácsadók a valós kockázatok többségét nem mutatták be az ügyfeleknek: a szemléltetett és a tényleges kockázat között legalább 3-4 szeres volt az eltérés.

Ráadásul az ügyfelekkel nem közölték írásban a befektetés fenntartásához szükséges fedezetigényt és a bank nem tartotta be saját keretszerződését sem, ennélfogva úgy nyitotta meg az ügyletet, hogy nem kötött veszteség limitáló (stop-loss) megbízást. Utólag komoly hibának tűnik az is, hogy 2008 októberében a bankok folytatták az említett termékek értékesítését, pedig akkor már nyilvánvaló volt, hogy a forintot és a magyar gazdaságot rendesen megrántja a válság.

A Raiffeisen mellett több hazai bank is érintett

A Raiffeisen által eladott árfolyamindex swap több károsultját képviselő Nógrádi Ügyvédi Iroda és a Dr. Zalán Ügyvédi Iroda szerdán közös sajtótájékoztatón mutatta be a konstrukció visszásságait. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy nem a Raiffeisen volt az egyetlen, amely összetett termékeket nem elvárható szakmaisággal értékesített, legalább 5-6 további hazai bank is érintett az ügyben.

> MI AZ A SWAP?

A swap olyan árfolyamüzlet, mely egy adott deviza azonnali eladását/vételét és egy időben ugyanannak a devizaösszegnek a határidős vételét/eladását jelenti: azonnali ügylet (spot) + határidős ügylet (forward) = devizacsere-ügylet (swap). Devizacsere-ügylet megkötésével az egyik devizában meglévő eszközünkről lemondunk azért, hogy a másik devizában időszakosan fellépő finanszírozási igényünket árfolyamkockázat felvállalása nélkül teljesíthessük (strukturális likviditási hiány). Ebből következően a sima határidős ügyletek határidejének módosítása sem jelent mást, mint egy addicionális swapügylet megkötése (vagyis a gyakorlatban talán többen is kötnek swapügyletet, mint ahányan azt direkt alkalmazzák).
(Forrás: UniCredit Bank)

A bankok és az ügyfelek felelősségét illetően megoszlott a jelen lévő ügyvédek véleménye. Az egyik álláspont szerint a bankok legalább 70 százalékban felelősek a hatalmas vagyonveszteségért, mert nem tájékoztatták kellő mértékben az ügyfeleket. Mások teljes egészében a bankokat hibáztatják.

Az ügyfelek felelősségéről azonban nehéz elfeledkezni, hiszen mégiscsak ők írták alá a hatalmas hozammal kecsegtető megbízásokat. Pedig ezek a konstrukciók annyira veszélyesnek tűnnek már első látásra is, hogy akadt olyan ügyvéd, aki tavaly, megjelenésük idején nem hitte el, hogy ezeket a termékeket rá lehet sózni bárkire is.

Rászedett exportőrök és magánszemélyek

A hazai nagy exportőr cégeknek az akkor még 237-240 forintos euróárfolyamon kínálták termékeiket a bankok tavaly nyáron. Az exportra termelő vállalatokat hátrányosan érinti az erős forint, ugyanis külföldi valutában keletkező jövedelmük forintértéke csökken, a kiadásaik pedig - például a munkabérköltség - forintban keletkeznek. A bankok ezért termékeiket védelemként kínálták az erős forint ellen. A magánszemélyeknek a "kiemelt ügyfelek számára felajánlott befektetési lehetőség" címszavakkal és a kiemelkedő hozam ígéretével kínálták a terméket.

A RAIFFEISEN ÓRIÁSI AJÁNLATA

A Raiffeisen bank a minimum 500 ezer eurós értékben köthető árfolyamindex swap termékét azzal ajánlotta fel, hogy amennyiben 2-3 százalékot erősödik a forint, akkor azonnali 5,3 százalékos nyereség érhető el, akár pár nap alatt is.

Amennyiben gyengül a forint, de ennek mértéke nem nagyobb mint 15 százalék, akkor a befektető évente 1,2 százalékos hozamot kap. A befektetéshez az említett 500 ezer eurónak mindössze a 30 százalékát kellett fedezetként biztosítani.

A konstrukciót többek között a forint euróval szembeni árfolyam elmozdulása és ingadozásának mértéke, valamint a két deviza kamatkülönbözete határozza meg. A tavaly ősszel bekövetkezett pénzügyi válság hatására minden meghatározó tényező hirtelen negatív irányba mozdult el. A Raiffeisen a befektetést meghatározó változók együttes negatív elmozdulását nem vizsgálta, nem mutatta be az ügyfeleknek, így a termék kockázatait bemutató leírásban a valóságosnál 3-4-szer kisebb kockázat került szemléltetésre.

 

Így egyszerűbb lett volna megszabadulni sok pénztől
(fotó: Járdány Bence)

 

A tavaly nyári várakozásokkal szemben a forint ősszel olyan zuhanásba fogott, amire nem sokan számítottak, nőtt az árfolyamingadozás mértéke és nőttek a forint-euró kamatkülönbségek is. A megkötött ügyleteket mozgató tényezők együttes romlása ezzel robbanásszerűen növelte az ügyfelek veszteségét, ráadásul nem is a bank által szemléltetett 75-80 százalékos, hanem 287 százalékos veszteség következett be.

Hogyan bukjunk többszáz milliót?

Tegyük fel, hogy 100 ezer forintot szeretnénk befektetni, és elegendő információ nélkül belemegyünk egy ügyletbe, amelyben nem csak a 100 ezret bukjuk el, hanem 1 millióval még tartozunk is a továbbiakban. Az említett 150-200 millió forintos ügyletek "önrésze" nem 100 ezer, hanem 40-50 millió forint volt, a veszteség pedig ennek megfelelően, amikor a forintgyengülés már meghaladta a 300-at az euróval szemben, sokkal drámaibban alakult: legalább 400-500 millió forint lett. A pórul járt - vagy óvatlan - cégek tehát most gyakorlatilag olyan összeggel tartoznak, amely nem is létezik.

Az egész ügylet úgy épült fel ráadásul, hogy már az első pillanatban 15 millió forintos veszteség keletkezett volna, ha az ügyfél a befektetés megkötését követő első percben zárja a pozícióját, vagyis kilép a konstrukcióból. Ennél azonban jelenleg sokkal súlyosabb problémát jelent az ügyfeleknek az ügylet fedezetigénye. Egy idő után a károk növekedésével a fedezet már nem biztosítja az ügylet veszteségét: a bank ráteheti a kezét az ügyfél számláira, felszólíthatja, hogy fizessen be újabb hatalmas összegeket; ha nem teszi meg, akkor lezárja az ügyletet, és az ügyfélnek ki kell fizetnie a keletkezett veszteséget, különben kényszerértékesítésre kerül sor.

Hol hibázott a bank?

A bank eladott egy olyan terméket, ami még a szakértőknek is nehezen átlátható, ebben a helyzetben viszont lényegesebb szempont, hogy maguk a befektetési tanácsadók sem értették, mégis eladták. Ebben a helyzetben persze elmaradt a termék pontos bemutatása és a valós kockázatok ismertetése, különösen a törvény által előrírt egyértelmű, írásbeli terméktájékoztatás. Így az ügyfelek nem tudták felmérni, milyen mértékű likviditással kell rendelkezzenek ahhoz, hogy ne menjen tönkre, ha ügyletük fedezetigénye megugrik.

A törvény kötelezi a bankot arra is, hogy egy ügylet megkötése előtt az ügyfelével töltessen ki egy alkalmassági tesztet, amellyel meggyőződhet arról, hogy kliense képes-e teljesíteni a konstrukció feltételeit. Ezeket azonban csak formálisan teljesítette a bank, nem vette komolyan ezeket a teszteket. Ráadásul a bank, amikor észrevette, hogy probléma van, visszatartotta az információt: 300 forintos euróárfolyamig nem tájékoztatta az ügyfeleit befektetésük drámai értékvesztéséről, pedig még kiszálhattak volna belőle kisebb veszteséggel.

Végül, amikor tájékoztatta klienseit, már senki nem tudott kiszállni az ügyletből az óriásira duzzadt fedezetigény miatt, és a bank most követeli a veszteséget. Még egy nagy hibát vétett a bank: az ügyletet veszteség limitáló (stopp-loss) megbízás nélkül kötötték, pedig az biztosíthatta volna, hogy az ügyfelek ne bukják el a befektetett pénzük feletti összeget. Ennélfogva egy ügyfél vesztesége ebben a konstrukcióban elvileg végtelen.

Mivel védekezik a Raiffeisen?

A Raiffeisen most azzal védekezik, hogy erősödik a forint, és a végén még nyereséget is hozhatnak a befektetések. Csakhogy semmi sem garantálja, hogy nem következik újabb forintgyengülés, mint ahogy azt sem, hogy ügyfelei tudják biztosítani a 200-300 százalékos veszteség fedezetigényét és nem dőlnek ki idő előtt.

A bank azt is állítja, hogy minden ügyfelével folyamatosan tartja a kapcsolatot, azonban az ügyfelek képviselői azt állítják, hogy csak a kérésmegtagadás szintjén kommunikál velük a bank. A pénzintézet azzal védekezik még, hogy az ügyfél aláírta, hogy érti a kockázatát. Az ügyfelek képviselői viszont erre azzal vágnak vissza, hogy nem volt kellő dokumentáció egy olyan termékről, aminek a kockázatait komoly befektetők sem értik.

Cikkünk megjelenését követően a Raiffeisen Bank szerkesztőségünkkel közölte: kizárólag magas kockázatvállalási hajlandóságú, a termék ismeretéről nyilatkozó ügyfeleknek értékesített árfolyamindex swap terméket, és betartotta az ügyfél-tájékoztatásra vonatkozó jogszabályokat mind a megfelelő írásos dokumentációra, mind a szóbeli tájékoztatásra vonatkozóan.

Az írásos dokumentáció az ügyfél által aláírt, részletes, a fedezetpótlásra is kiterjedő tájékoztató anyagot, ennek és az ügylet kockázatainak megismerését tartalmazó kockázatfeltáró nyilatkozatot és a cikkünkben említett alkalmassági tesztet tartalmazza – áll a bank közleményében.

A Raiffeisen szerint a jelenleg élő árfolyamindex swap ügyleteken realizált vesztesége eddig egyetlen ügyfélnek sem keletkezett, az ügyleteken ún. nem realizált veszteség van. Az árfolyamindex swap terméket igénybe vevő ügyfelek korábban jelentős nyereséget is realizáltak ezeken az ügyleteken – állítja a bank.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.