Megúszható-e külföldi befektetők nélkül a szocializmus örökségét cipelő bankok feltőkésítése? Egyáltalán szabad-e külföldi kézbe adni a gazdaság számára stratégiai jelentőségű, a lakossági betétgyűjtés vagy hitelkihelyezés terén piacvezető pénzintézeteket, s ha igen, milyen mértékig? A jól jövedelmező bankoktól vagy csak a veszteségesektől kell megválnia az államnak? Az ideális új tulajdonosnak szakmai vagy pénzügyi befektetőnek kell-e lennie? S van-e értelme állami bankot egy másik állami banknak "privatizálni", eladni? - ilyen kérdések foglalkoztatták a bankszakmát a rendszerváltást követő években.

Némelyik kérdésre azonban máig nincs egyértelmű válasz, s ami korábban annak tűnt, az most érvényét veszítheti az átmeneti bankállamosításokat hozó pénzügyi válságban. Ennek ellenére az elmúlt másfél évtizedben több mint egy tucat bankon adott túl az állam, mely mai értéken véve - a Napi Gazdaság számításai szerint - mindössze 630 milliárd forintos bevételre tett szert a tranzakciókból. Ezzel szemben közel 2000 milliárd forintot költött a bankok helyzetének rendezésére; a lap szerint valódi bevételt a kiadásokon felül csak az OTP és az FHB tőzsdei értékesítése eredményezett.

 

Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa nem ért egyet ezzel az összevetéssel. Szerinte a rendszerváltás után a bankok konszolidációjára, a nyolcvanas évekből örökölt veszteségek kipucolására akkor is szükség lett volna, ha egyetlen pénzintézetet sem ad el az állam. A képet árnyalja, hogy a tőkét és szaktudást hozó új tulajdonosok szinte minden esetben tőkeemelést hajtottak végre, melynek nagyságát a szakértő 400 milliárd forintra tartja, s legalább ekkora értéket képviselnek az újonnan alapított magyarországi bankok is. A 2000-es évektől kezdődően pedig a pénzintézetek szép nyereséget könyvelhettek el, így az állam - ha osztalékot már nem is kaphatott eladott tulajdona után - évente legalább 60-80 milliárd forintnyi adóra számíthatott a szektorból.

Botos Katalin egyetemi tanár, egykori bankfelügyeleti elnök viszont úgy látja: a bankrendszer konszolidációja gyorsan és erőltetetten ment végbe, ő hosszabb időt hagyott volna a pénzintézeteknek. Szerinte az állami nagyvonalúság nem ösztönözte kellőképpen a bankokat arra, hogy maguk próbálják meg rendezni kétes kintlévőségeiket. A rendszerváltás után többen is azzal érveltek a privatizáció mellett, hogy a bank számára a külföldi tulajdonos révén mindig biztos hitel áll majd rendelkezésre.

A mostani válságban viszont ez az érv nem teljesen állja meg a helyét, mint ahogy az sem, hogy a magánosításra az új banktechnikák és szakértelem importálása miatt volt szükség. Botos szerint jó ellenpélda lehet erre az OTP Bank sikere. A privatizációból befolyó pénz pedig csak a költségvetési lyukak betömködésére ment el, s leginkább azok jártak jól, akik a konszolidáció során kitisztított vállalatokat olcsón felvásárolták. "Ez is egyfajta feltőkésítése volt a gazdaságnak - a konszolidációs kötvények terhére" - tette hozzá.

A bankprivatizáció menete

ANTALL-KORMÁNY

Eleinte ódzkodott a fontosabb bankok külföldieknek történő magánosításától, ezzel együtt mozgásterének szűkítésétől, de azzal is tisztában volt, hogy a bankszektor egésze alultőkésített, pénzügyi helyzete labilis. 1992-ben, privatizációjuk előtt, a bankok portfóliójának rendezését hirdette meg, ami - a Világbank ajánlásainak megfelelően - az állami bankkonszolidációs programban öltött testet.

Eladott bank: -

Megjegyzés: Erre az időszakra esik az Ybl Bank - a rendszerváltás utáni első magánbank - csődje.

BOROSS-KORMÁNY

Koncepciójának az volt a lényege, hogy az eladni kívánt bank - pénzügyi befektető helyett - csak szakmai befektető tulajdonába kerülhet. Ennek jegyében került sor 1994-ben az első jelentős tranzakcióra, a Magyar Külkereskedelmi Bank részleges privatizációjára: a Bayerische Landesbank, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank jutott tulajdonrészhez.

Eladott bank: Magyar Külkereskedelmi Bank

Befolyt összeg: 1,03 milliárd forint

Megjegyzés: A magánosítás lényege megkérdőjelezhető abból a szempontból, hogy az állam a bankot egy közösségi tulajdonban (nem magánkézben) lévő pénzintézetnek adta el.

HORN-KORMÁNY

Az volt a célja, hogy minél gyorsabban privatizálja a megroggyant bankszektort. A tartósan állami tulajdonban maradó bankok listáján csak két pénzintézet - az OTP Bank és a Magyar Fejlesztési és Befektetési Bank - szerepelt. Ennek ellenére 1995-ben a kormány úgy döntött, hogy a lakossági megtakarítások terén piacvezető szerepet betöltő OTP esetében nem kell fenntartani a többségi nemzeti tulajdont.

Eladott bankok: Általános Értékforgalmi Bank, Budapest Bank, K&H, Konzumbank, MKB, Magyar Hitel Bank, Mezőbank, OTP Bank, Takarékbank

Befolyt összeg: 89,09 milliárd forint

Megjegyzés: A Horn-kormány ideje alatt hajtották végre a legtöbb vezércserét a bankok élén, s erre a korszakra jutott a legtöbb bankcsőd is. A csődbe jutó Agrobank sajátos hitelkihelyezési gyakorlata miatt indult büntetőeljárás következtében ekkor vették őrizetbe Kunos Pétert, a pénzintézet akkori vezérigazgatóját. Az Iparbankházhoz hasonlóan felszámolták - a Postabank-botrány nyomán végleg meggyengült - Reálbankot. Gyanús körülmények között fejeződött be a Dunabank története is. Az állam ekkor vált meg gyakorlatilag nulla forintért a Budapest Banktól, melynek elnökvezérigazgatói székéből avanzsált pénzügyminiszterré 1995-ben Bokros Lajos.

ORBÁN-KORMÁNY

Fékeződött a szektor magánosítása. Csupán két pénzintézet - a CIB és az OTP - privatizációja fejeződött be 1999-ben. (A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nyilvántartása szerint 1999-ben az OTP Bank eladásából nem származott bevétel.) Ugyanakkor a Horn-kormány alatt a csőd szélére sodródott Postabank megmentésére a polgári kabinet 160 milliárd forintot fordított. A Postabankkal az uniós piacnyitás előtt álló Magyar Posta helyzetét szerették volna megerősíteni.

Eladott bankok: CIB, OTP Bank

Befolyt összeg: 30 milliárd forint

Megjegyzés: Nagy port kavart a Surányi György vezette jegybank bécsi leánya, a CW Bank botránya.

MEDGYESSY-KORMÁNY

A magyar bankprivatizáció történetében újabb fejezetet nyitottak 2003-ban azáltal, hogy eladták az Orbán-kormány idején rendbe rakott Postabankot, majd az FHB-t.

Eladott bankok: Postabank, FHB

Befolyt összeg: 112,77 milliárd forint

Megjegyzés: Bár a Postabank privatizációját a kormány sikerként könyvelte el, a pénzintézetért kapott 101 milliárd forint még mindig elmaradt a bankra fordított 160 milliárd forinttól.

GYURCSÁNY-KORMÁNY

Az FHB privatizációjának második szakaszával gyakorlatilag befejeződött a bankprivatizáció tizenöt éves története.

Eladott bank: FHB

Befolyt összeg: 66,82 milliárd forint

Megjegyzés: Noha a bankot hárommilliárd forintos alaptőkével 1997 őszén hozták létre, s a privatizációból befolyt összeg ahhoz képest valódi bevétel, az Állami Számvevőszék - többek között átláthatatlansága miatt - nem tartotta sikeresnek a tranzakciót.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.