Jellemző közjátékként említem: a néhai Antall József és Boross Péter demokratái felszólalásomat követően magukból kikelve azt javasolták a nagyszámú hallgatóságnak, hogy dobjanak le az emeletről… Napjainkra (e téren), amint az a nyomtatott és elektronikus sajtóban olvasható, annyiban változott a helyzet, hogy a demokratikus választások vesztesei számára nyíltan börtönt, elszámoltatást, sőt, leszámolást helyeznek kilátásba a leendő győztesek – azokat pedig, akik nem álltak be az „egy táborba”, „egy zászló” alá, nemes egyszerűséggel zsidóbérencnek, kommunistának és nemzetárulónak minősítik.

2009. június 7-hez, a populisták és a neonácik újabb sikeréhez, hosszan tartó semmittevés, nem kevés alkalommal pedig a kormányzó demokratikus baloldal hatékony közreműködése vezetett. Még most, néhány nappal az európai viszhangot keltett látványos vereség után is, a szemérmesen populistáknak, radikális nacionalistáknak, perifériális szélsőjobboldali csoportoknak és (nota bene!) euroszkeptikusoknak nevezett neonácikat – Adolf Hitler, Benito Mussolini, Franco és Szálasi eszméinek hirdetőit – mindazokat, akik immár másfél évtizede szervezkednek és fegyverkeznek, hajlamosak úgy kezelni, mint a polgári demokrácia egyik sajátos megnyilvánulását.

Politikai hibának minősíthető, hogy a közvéleményt nem sikerült felrázniuk a kormányzó szocialistáknak és a liberálisoknak? Igen, egyértelműen annak. A Medgyessy Péter, méginkább a Gyurcsány Ferenc vezette kormányoknak egyenesen kötelessége lett volna megvédeni az ország polgárait a szélsőséges szervezkedőktől, az egyenruhába bújtatott, országszerte fenyegető masírozásokat folytató Nemzeti Őrsereg és a Magyar Gárda alakulataitól…, még ha azok úgynevezett bűnmegelőző, - vissztartó okokra hivatkoztak is.

Bűnmegelőzésre és rendfenntartásra a Magyar Köztársaság illetékes minisztere által felügyelt rendőrség hivatott. Semmivel sem magyarázható, hogy Árpád-sávos, az egykori nyilaskeresztes pártszolgálatosokétól csak a székely rovásírás „H” betűjével különböző karszalaggal, rangjelzésekkel ellátott egységek meneteljenek községeink, falvaink utcáin a „magyarok védelmében”. – Ha a magyar állam rendőrsége képtelen ellátni feladatait a bűnüldözés tekintetében, az feltehetően ugyanúgy politikai, közigazgatási tehetetlenségnek minősül, mint az ifjú polgárok morális nevelésének kudarca az iskoláinkban.

Hogy’ fordulhatnak elő egy EU-tagországban olyan jelenségek, hogy a lakosság egyötödét képező tömeget – közel kétmillió embert – bőrszíne, származása miatt inzultáljanak és nevezzenek nyíltan, bűntetlenül „idegenszívűeknek”? Hogyan lehetséges a XXI. században, hatvan esztendővel a Holocaust után, zsidó- és cigányellenességgel 14, 77 százalékos eredményt elérni országos választáson?

Magyarországon, az Antall-, Boross-, Horn-, Orbán-, Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok által egyaránt félreértett demokrácia, a demokratikus kormányzásnak vélt pártokrácia, vagyis a pártok uralma, napjainkra végletesen megingatta a demokráciába vetett hitet.

Ki ne emlékezne a populista parlamenti párt, a még mindig ifjúdemokratáknak nevezett gazdasági-politikai csoportosulás kordonbontására? Arra a történetre, mikor Orbán Viktor és párttársai nyíltan szembeszegülve a rendőri intézkedésekkel a tizmilliós népesség számára törvényileg kötelező rendeletet figyelmen kívűl hagyva – visszaélve a mentelmi joggal – az utca népét a demokratikus parlament ellen hangolta… Wittner Mária országgyűlési képviselő közös fellépéseit az 1990 után újjászervezett Hungarista Mozgalom egyik alvezérével 2006/2007-ben a demokratikus közvéleményt tükröző média alig-alig kommentálta, hasonlóan ahhoz a jelenséghez, mikor a közelmúltban Balóné dr. Morvai Krisztina, a Jobbik Magyarországért Mozgalom emblematikus figurája nem régiben azt válaszolta egy amerikai zsidó fiatalember aggodalmaira, hogy „a metélt farkincájával játszadozzon, ne vele.” – (Nos, ez a nősténynáci, hiszik – nem hiszik, a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanít…) Demeter Ervin, az adószakértőből lett, tüneményes karriert befutott titkosszolgálati miniszter, még a hatalom berkein belül egy polgári per során a budaörsi bíró kérdésére, hogy „folytattak-e vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy családtagjai bizonyos kapcsolatokat tartottak fenn a Hungarista Mozgalom egyik vezető személyiségével…” – a miniszter röviden annyit válaszolt, hogy erre vonatkozóan nem nyilatkozhat, mert a válasza szolgálati titkot sértene.

A legfőbb ügyész, ahogy egy korábbi jegyzetemben már idéztem, lazán, mondhatni arroganciával jelentette ki, hogy ne figyelmeztessék, tudja, hogy mi a kötelessége. Állítólag… - tegyük hozzá – mert a jelek, jelenségek egyáltalán nem a törvényesség legfőbb őrét igazolják.

Az igazságügyben, rendészeti vonalon és a médiában dolgozók személyes adatait nyilvánosságra hozott szélsőséges csoportok (Kuruc.info, Metapedia, stb.) ügyében tett kijelentése, miszerint „csak a hivatalból tudomására jutott esetekben indíthat eljárást”, azt jelzi, hogy Kovács Tamás legfőbb ügyésznek nincs kapcsolata sem a rendőri szervekkel, sem pedig a Nemzeti Nyomozó Irodával. Kifejezetten a bűnüldözés munkájának elősegítésére a nyilvánosság, valamint a legfőbb ügyész elé tárom a Budapesti Rendőr-főkapitányság 01070-1448/2008 bü. ügyiratát, valamint a Nemzeti Nyomozó Irodánál is megtalálható 147-1448/2008 bü nytsz. bűnügy iratait. – A dosszié (amely tartalmazza a személyi védelmek elrendelését, mint az elkövetők pontos adatait, fényképeit) hivatalból bármikor hozzáférhető… Nem valószínű, hogy azokat éppen a legfőbb ügyész elől titkolnák el a bűnüldözésben kiváló eredményeket felmutató rendőri és ügyészi szervek.

Mindez, természetesen, nem adhat felmentést sem a gyáva demokratáknak, sem pedig azoknak a kormányoknak, melyek működése idején az ilyen jelenségek büntetlenek maradhattak.

Az NSDAP/AO Magyar Osztálya által kézivezérelt és magyar nemzetiszocialista légiók részvételével lezajlott balkáni háborútól a Jobbik Magyarországért Mozgalom június 7-én elért sikeréig (a honi demokrácia teljes csődjéig) hosszú út vezetett.

Az Antall-kormány által rehabilitáltak sorában – amely történelmi igazságtétel eredeti célját tekintve az önkényuralmak idején törvénysértő perekben meghurcoltaknak, a szabadságuktól megfosztottaknak és a demokratikus tevékenységükért kivégzett honfitársainknak kívánt erkölcsi elégtételt szolgáltatni – egyre-másra olvashattunk olyan neveket, melyeket legfeljebb a tények figyelmen kívűl hagyásával lehet összefüggésbe hozni a demokrácia eszméjével.

Példákat említve: a konzervatív jobboldali kormányok vélekedése szerint a Harmadik Birodalom szövetségeseként a Donnál támadó háborúban elhunyt területrablók nem háborús bűnösök, hanem hősök. - E logika mentén rehabilitálták gróf czegei Wass Albertet, akit Hitler kancelláriahivatala két alkalommal is horogkeresztekkel díszített Vaskereszt kitüntetésben részesített (és aki az 1998-ban bekövetkezett haláláig következetesen nemzetiszocialista maradt.) – Magas állami kitüntetésben részesítették azt a Kecskési-Tollas Tibor csendőrfőhadnagyot, aki parancsnoki beosztásban részese volt több mint 12. 000 zsidó honfitársunk deportálásának Beregszászban… Egyfajta rehabilitálásnak minősíthető az a letagadhatatlan tény is, hogy az 1945 után kivégzett nyilaskeresztes tömeggyilkosok eltemetésének a helyét – a rákoskeresztúri köztemető 298-as parcelláját – Nemzeti Pantheonná nyilvánította a „hálás utókor”. (Nem hallgatható el: már 1995-ben, majd 1997-ben nyilvánosságra hoztam az amerikai, kanadai illetve a magyarországi sajtóban, a 298-as parcellában eltemetett „nemzeti hősök” adatait – ennek ellenére csak több mint tíz év múltán állították fel azt az ún. Boross-bizottságot, amely eltávolítatta azt a Nemzeti Pantheonban elhelyezett táblát, ahol – „A hazáért haltak meg” felirat alatt – felsorolták több tucat nyilas pártszolgálatos nevét…)

Csak néhány nap múlt el június 7-e óta és már hallhatók, olvashatók olyan vélemények is, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom tulajdonképpen nem szélsőséges párt, hiszen, vélekednek a politikai a szakértők, dr. Morvai Krisztina csapata elfogadja a parlamentarizmust… Ezzel a „szakértői” állítással azonban nem érdemes foglalkozni. – Adolf Hitler és Szálasi Ferenc is parlamenti keretek között vette át a hatalmat, a nemzetiszocialista átalakítást az „ezeréves birodalom” és a „hungarista munkaállam” megteremtésére későbbre programozva. – Hivatalosan Magyarországon nem volt náci párt 1998-2002 között az Országgyűlésben… A náci és nyilasérzelmű honatyákat már akkor is (finomkodva) „radikális” vagy „nemzeti érzelmű” politikusoknak minősítették.

Napjainkban – ahogy arról Vona Gábor, a Jobbik pártvezére nyilatkozott – „büszke magyarságtudat van a levegőben”. A „magyarságtudatban”, ahogyan azt már a kilencvenes években is megtanulhattuk, ott van a cigányellenesség, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet… A hazai neonácik most ünnepelnek és készülődnek a 2010-es parlamenti bevonulásra.

forrás : magyarorszagma.hu / Szemenyei-Kiss Tamás

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.