Gondolta, filmekből ellesett technikával felmutatja a revolverét, a plafonba lő, hogy csak semmi cécó (vagy cicó), a megértő pénztáros pedig reklámszatyorba tölt pár milliót, és útnak ereszti.

Aztán persze másként lett. A jó modorú rabló hiába konferálta fel a figyelmeztető lövést, hiába ígérte mindenkinek a haja szála görbületlenségét, hiába volt empatikus és toleráns, ha a biztonsági rendszer kifogástalanul működött, és a rendőrök helyszínre érkeztéig senkit sem engedett ki a bankból.

A túsztárgyalónak így végig kellett hallgatnia a rabló nyomorúságát. Hogy a drága mama, lakását eladva, albérletbe költözött. Hogy az édes fia vállalkozni kezdett az építőiparban. Hogy minden jól ment, míg a körbetartozások tönkre nem tették. Hogy az adóssága majd húszmillióra duzzadt. Hogy a kilátástalan küzdelemre ráment a családi élete. Hogy elhagyta a felesége. Mire nem bírta tovább, és nekiindult a banknak. Előre megfontolt szándékkal. Stukkerral.

A rabló elsírta, hogy nem vérszomjas ragadozó, hogy sosem használt még fegyvert, s hogy fölösleges kommandós akciót vezényeltetni ellene és lepuffantani. Aztán megadta magát.

Mióta betuszkolták a rendőrségi autóba, nem győz fűtől és fától elnézést kérni. Ő maga megkönnyebbült. Megszabadult nyomasztó lelki terhétől. A számára megoldhatatlan feladattól.

A válság berobbanása óta rettenetesen megszaporodtak a csődhelyzetből fakadó egyéni drámák. Vállalkozások ezrei képtelenek időben teljesíteni, a körbetartozás dominója vétkest és vétlent egyaránt borít. Egyre többen ragadnak bent az áthidalhatatlan pénzzavar zsákutcájában, ahol előbb a hitelt kiváltó hitelek, majd a Provident típusú uzsorakölcsönök látszanak ideig-óráig segítséget nyújtani. Aztán már azok sem. Az adósságspirál örvényként húz mind lejjebb. Végül a kétségbeesés kiszámíthatatlanná teszi a cselekedetet.

Mentség persze nincs. A gazdasági válság senkit sem oldoz fel a tettek következményei alól. A fegyveres rablás akkor is bűncselekmény, ha nem bűnöző követi el, csak fizikailag és lelkileg is összeomlott, szerencsétlen flótás. S a fegyveres rablásért akkor is súlyos büntetés jár, ha utóbb minden érintettet őszintén megkövetnek. A bíróság majd mérlegel, és megvizsgálja a tett társadalomra veszélyességének fokát. De az ítélet nem üzenhet mást, csak hogy bankot rabolni bűn.

Ám ha a rablások száma feltűnően emelkedik, s az elkövetők közül többen kérnek bocsánatot elhamarkodott, bűnös tettükért, a kormányzó erőknek érdemes figyelemmel lenniük a jelenségre, s nem csak a büntetőeljárás eszközrendszerét hadrendbe állítaniuk. Mert nyilvánvaló, hogy a súlyos és tömeges félresiklásért azoknak is van felelősségük, akik részesek a környezet lepusztulásában. Akik az állammal együtt sokakat juttattak csődközeli helyzetbe. Súlyos tévedéseikről vagy tévelygéseikről nekik is számot kell adniuk. S jó lenne látni, hogy legalább a lelkiismeret-furdalás őket is gyötri.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.